Dorel Găină Nagyváradon született 1953. február 12-én. 1973 – 1977 között a kolozsvári „Ioan Andreescu” Képzőművészeti Intézetben dizájn szakon végezte tanulmányait. Ma ugyanannak az intézménynek (mai nevén Művészeti és Dizájn Egyetem) az egyetemi tanára. Fotográfiáit számos romániai és külföldi kiállításon mutatta be. Workshopok és konferenciák gyakori résztvevője. Tagja a Román Képzőművészek Szövetségének, a Román Fotóművészek Szövetségének, az Art in Situ franciaországi művészeti egyesületnek.

Dorel Găină fotója

Găină a kezdetektől fogva kísérletező művész. Tagja volt a híres nagyváradi 35-ös Műhelynek, mely sokféle személyiség közösségeként a romániai posztmodern vagy inkább (poszt)avangárd képzőművészeti törekvések jelentős bölcsőjének tekinthető. Számosan indultak innen, mint Dan Perjovschi, Ujvárossy László, Ioan Aurel Muresan, Onucsán Miklós, Sorin Vreme, Ioan Augustin Pop, Vioara Bara, Ioan Bunus, Zsakó Zoltán, Jovián György, Boné Rudolf és mások. Az egykori csoportosulás tagjai – így Dorel Găină is –, a kortárs vizuális kultúra és művészeti gyakorlat radikalizálódásának aktivistái, ma beérett alkotók, nemzetközileg is ismert és elismert művészek. Ez a csoport egyébként annak az időszaknak a terméke, amikor a kelet-európai folyamatok során a „szocialista posztmodern” gondolkodás „az emberekben felhalmozott frusztráció következtében, és törvényszerűen fordulópont felé taszította a bezártság világában levő alkotót” . A 35-ös Műhely keretében az akcionizmus és a fotó mellett az arte povera, az experimentális film, a mail art és a fluxus, később pedig az újfestészet, a tárgyművészet, az installáció és a videoművészet is utat talált, s Dorel Găină műveiben is jelen van mindmáig a konceptualizmus hatása, a fluxus-magatartás, a szubjektív önkifejezés akarása és az efemer iránti vonzódás.

Dorel Găină fotója

Dorel Găină grafikákat is készít s verseket is ír, sokoldalú, kísérletező művész tehát, mégis a fotót tekinti – s tekinthetjük mi is – elsődleges műfajának, nem csak azért, mert ezt tanítja az egyetemen is, hanem mert szeme van arra, hogy észrevegye az élet által érdekmentesen és teljesen magától felkínált valóságelemeket, látványokat, amiket mintha az isten is arra rendelt volna, hogy egy kép kiemelt tárgyai legyenek – fogalmazza meg a Fotótanú blogbejegyzése . A pop-artra jellemző eljárással dolgozik: a hétköznapi tárgyakat emeli be műveibe és teszi játéka tárgyává, de otthonosan mozog az installáció és a konceptuális művészet világában is. „Művészetére leginkább a fluxus-attitűd és a fotó intenzív, intermediális használata jellemző” – mondta róla Angel Judit . „A design kolozsvári nagymestere a valóságrögzítő fotóban is a maga látomásait keresi. És megtalálja!” – olvashatjuk a már idézett Fotótanúban.

Dorel Găină fotója

Nemcsak fotóművész, hanem a fényképnek, de az általában vett képiségnek is egyik kitűnő teoretikusaként tartja számon a szakma, még akkor is, ha maga önmagát „a fénykép és a fényképről való mesék kedvelőjeként” aposztrofálja. A fénykép Găinánál egyfajta kommunikációs rendszer, tele titokkal, ahogyan más kommunikációs rendszerek is titkokat hordoznak. A képben megpróbálhatunk eljutni a titokig, ha elég fegyelmezettek és érdeklődőek vagyunk – vallja. A fénykép, ugyanúgy, mint bármilyen más kép, az agy, a fizikum, a belsőnk mesterséges konstrukciója, létrejöttét a számítógép virtuális folyamatához is hasonlíthatnánk. A látvány megfejtése mentális képalkotással történik, amihez kell valamilyen elképzelésünknek, feltételezésünknek lennie a valóságról. A fotó, akárcsak az írás vagy a rajz, a festmény, a vizualitás egyfajta segédeszköze. Dorel Găină a fotót tovább alakítja, átdolgozza a komputer segítségével, ily módon „transfotográfiáról” beszél, mivel túllépünk a fotográfiai állapoton a horizontális kiterjedésen, kísérletezésen, redukáláson, próbálkozásokon túlra. A fotót, miközben az hűségesen tükrözi a valóságot, tehát megmarad „tanú” mivolta is, az átalakítással egy másik minőségi szintre emeljük: Olyan vizuális alkotóművészeti műfajt hozunk ily módon létre, amelyben az alkotónak ugyanúgy megvan a maga „modellálási szabadsága”, mint a grafika vagy festmény esetében. „A fénykép a látásmódunknak a tükre” – mondja.

Dorel Găină fotója

Itt közölt képei festői látásmódjáról is tanúskodnak: képes észre vétetni velünk az avítt, elszürkült, megkopott környezetben a festői, vidám, élén színhangú elemeket, akár a tenyerek nyomásától megfényesedett szerszámnyelekről, akár összenyomott kólás dobozokról legyen szó, meglátja és meg is mutatja a mindennapiban benne rejlő szépet. S bár valóságot egyetlen pillanatban ragadja meg, ezt képes úgy tenni, hogy az efemerben nemcsak a múlékonyság, hanem az állandóság is benne van.

Dorel Găină munkája

Személyiségéről is ejtenünk kell néhány szót: a „Găină -jelenség”-et Grigore Roibu így írja le: „Nonkonformista, experimentalista művész, aki megjelenésében is festői, varázslatos alak.” Bárhol tűnik fel Kolozsváron, mindenki ismeri, tiszteli, szereti, s különösen örül, ha eltölthet vele néhány percet vagy félórácskát. Mert Dorel Găină, azon kívül, hogy megjelenésében különleges, végtelenül kellemes ember is, aki rendkívüli módon képes figyelni a másikra. De nemcsak Kolozsváron közismert és általános szeretetnek örvendő személy, hanem Nagyváradon is, vagy Szatmárnémetiben és Erdély számos, más helységében, művésztelepeken, kiállításokon. Megítélésem szerint az erdélyi kultúra meghatározó alakjai közé sorolható.

Források