nedves kertek, dohos szobák
IV.
A bokrok
A bokrok
tövében
matat a
kezem.
Valaki
sikolt,
siklik
a kezem,
nedves
a föld,
a méh,
megtaláltam
valakit
közelebbről
s nem
enged.
Nem enged
engem,
beránt, be-
szippant,
mint az
est a párokat
a bokrok
aljába,
ahol
matat a
kezem.
Csend van.
Megint csend.
IX.
A dió
A dió
még
zölden lóg
az ágról,
rajta fogsorod
lenyomata,
kiserken a lé.
Így fog fájni
nekem is?
Poznań, 2013. 10. 20.
