Bizonyosság
Sose fáraszd magad inkább, mint kell, hagyd a
kultúra alapozását csontjaid fáradtságára.
Antonin Artoud
Uram Jézus
Elváltál tőlem s így lettem
Zérus
Ímé feloldódom
A rímben
A vanban
Nem szenvedek
Se felelősség se érdek
Szentek
Kihűlt mániája
Az élet
Az álom
Betölt az Én
Fertelmes külvilág már el
Sem ér
Magam váltogatom
Az énem
A dolgom
Eljöttem hát!
Nem vetted észre? Vágom a
Témát
A megváltást én kés-
Leltetem
Vontatom
Klasszicizmus?
Elárasztott már a belső
Krisztus
Magányos ismeret
Istenült
Elhagyott
Olyan mindegy
Száj a szájban kéz a kézben
Mint egy
Teljesült ígéret
Tényleges
Folytonos
„Nem tudhatod
Holmi zárlat mis-más hogy mi
A gond
Ismerd meg a kínzott
Formákat
Lényeket”
Éden
Éppen ez az! Az olívaolajat aranylón
emeli ki – zenitre – a piros műanyag tál.
Elveszni inkább, mint élesztgetni
rég elhalt kedélyt a testzugokban.
A sétára kiválasztott épp erre jár –
alkalmas partner a zúgó hitvallásra.
Egy jó nagyot szeretne szeretni, de elmegy…
Ennyi elég is egy napra. Nemde? Bár…
Szabadesés
Szabadesés-pont: drámai közvélemény.
Indusztriális perc-pont: óvatlan terror.
Hazamennék, de nem merek, ott munka vár,
megőrzöm magam kényszerű óvatosnak.
Így nem lehet beszélni, már megint… Nagyon!
Szétverném a tant, mi keretnek adatott!
Épül a lángra láng, misztikus szóbeszéd;
úgy vélem kényszerűn, de jól hibázhatok.
Ami bennem démon-tánc, téged is felőröl,
tékozlását megéltem – jó előre – én.
Elalhatok… Hova? Felém nem hintáz más,
csak rémítőm: a te. Fékezem futamom.
Hideg huzat: most nem lehet, nem és nem és…
Testek, segítsetek, s polgári szózatok!
Esés közben a tér kinyúló egyszeregy.
Az arcom oly feszes, valami szó helyett…