Harangozók

/Bakonyi Istvánnak/

Azt mondják, ha az élők visszasírják a holtat,
a halott is velük zokog,
nincs nyugodalma, hazajár ellenőrizni,
bezárták-e az ajtót, elzárták-e
a gázcsapot, hiszen élőként ő volt,
aki elfelejtette ezeket a semmis
dolgokat, mert a halottak már csak
ilyenek, ébren álmodnak egy
szebb jövőt, ahol mi vagyunk
az angyalok, s ahol szárnyakat
aggat ránk szomorúan az Isten,
háromlábú székén egyensúlyozva.

Hamu és gyémánt

Nagynéném győzködni próbál,
jobb, hogy apátokat magához
szólította az ég, hisz ki emelgette
volna, volt vagy nyolcvanöt kiló,
ti csak az egészségeset vártátok
haza, nem a bénát, amivé lett
a gyógykezelés során,
tiltakozni szeretnék, élni szavazati
jogommal, azt mondani,
a nagybetűs igazság emelgette volna,
közben a múltam olyan üres,
mint a trójai faló, amiből kiosontak
a színek, akár a szürke katonák.