Macskanő

„Nélküled még a mennyország is fád.”

ezen az éjszakán nyolcezer macska énekelt a magányról,
az egértelenről, a fádról
minden nélküled töltött éj után egy áriát

dermedt szívvel hallgattunk
a föld köldökébe vizeltünk
és a csillagokba martunk

aztán levegőt fújtak belém,
forró volt, mint egy gejzír lehelete
és visszazuhantam reád,
és hűvös párna lettél erre te

azóta lélegzel itt bennem,
s én tőled dorombolok, macskanő
lyukas sajtot kell miattad ennem
de már nő a ház, épül a tető!

 

Éneklő Akadémia

a zene megaláz
a zene átköltözik Filozófiába, hogy ne kelljen
felvezetnie hevületeid
a zene hagyja, hogy énekelj, még ha nem is énekelhetsz
majd váratlanul dalra fakadsz, és bizakodni kezdesz,
hogy énekelsz, ám kiderül, hogy mégsem énekeltél
a zene eközben Filozófiában énekel
és mindenki csodálja, mert azt hiszik, énekel
ez megalázó, maradjon is így

 

„Egyedül vagyok egy házba’
Búbánatnak szobájába’ ”
   Magyarbecei keserves

A szoba

szobám közeleg szó szerint
ki kirontott egykor konkrét szobámból
nem szabadulsz, kiáltja rám
de hát ki vagyok én, hogy csak így fölkereshetnek mondatok
te vagy, aki szembejön szavával

onnan nem találsz vissza sohase, zuzu
akivel szobája szembejön, az egy ellentény foglya
ül a szobájában, miközben iszonyú bajban van
szobájával szembejön saját szobája
és csak ül némán szobájában

(A szerző kérésére a mottó megelőzi a verscímet.)

 

 Kitaszított szolgavers

(palimpszeszt)

baladzsár liliomaira: belém költözik e virág
beléd kedvesem három tő rózsa nyilall
paraziták a nap haladtán, atyád lábnyomát
üszöggel illetik, kúsznak illattal egek alatt

estvén sarjaszt gyomot urad
tűrd szenvtelen, hogy benne is
hogy közösen lészen gyümölcse
vad féregalj nedveteknek

akárhogyan is, úgyis –
ezen nem változtatsz
ez elhálja neved
s az ítélet nála