A Segítőknek – az ébresztő szeretetért és a szeretet ébredéséért

I. felvonás

Színpadkép: a társalgó, fotelek, ülőgarnitúra a ’80-as évekbeli, középen alacsony asztal, baloldalt tv-szekrény, könyvespolc, jobboldalt fali telefon, hátul egymásba rakható kerti székek, a falakon 12-lépéses plakát, szlogenek, a Lelki Béke imája, hátul kijárat a kertbe. Baloldalt elöl tolóajtós kijárat a nappaliból, kerti padok L-alakban, zománcos vödör a csikkeknek. Jobboldalt külön kis szoba ajtóval a nappaliba, két fotel, alacsony dohányzóasztal, csap, törölközőtartó, könyvespolc. Baloldalt kijárat a dohányzón keresztül az utcára.

-1-

(Gábor nyomtatványt olvas. Sápadt, izzad végig, a szétpattanás feszültségében van, de a hangulatai abnormálisan változnak az egész jelenet alatt. Ruhája tiszta, de gyűrött, mellette ledobott utazótáska. Kriszta papírokkal bejön.)

Kriszta: Szia, Kriszta vagyok. Nagyon örülök neked! (kezet fog, megöleli, Gabi zavarban van, elhúzódik) Nyugodj meg, most már jó helyen vagy!

Gabi: Aha…(fásultan nézelődik)

Kriszta: Az Ákos mindjárt jön, csak megbeszélés van. Ő lesz a segítőd.

Gabi: Te is ilyen segítő vagy?

Kriszta: Igazából itt mindenki mindenki segítője. Én is függő vagyok, ma 153 napos. A felvételinél segítek az Ákosnak. Ő is felépülő függő, csak már 15 éves, és végzett addiktológiai konzultáns. Ő vezeti ezt a rehabot, és vele fogsz mindent megbeszélni.

Gabi: Jó fej?

Kriszta: Igen, de nem úgy, mint gondolnád. Itt nem az a jó fej, aki megosztja veled a cuccot, hanem, aki felébreszt az éber kómából. Oké, megvan minden orvosi papírod, beutaló, laborok….Szarul vagy?

Gabi: Hát egy kicsit, de gondolom, lesz ez még rosszabb is….

Kriszta: Lesz! De most már jó helyen vagy! (Ákos bejön)

Ákos: Szia, örülök neked! Ákos vagyok, a segítőd. (kezet fog, megöleli, majd leülnek) Gabi, minden papírod rendben van, és úgy tudom, voltál két anonim gyűlésen is. Ott elmondták, hogy mi is ez a program nagyjából, és most elolvastad a házi szabályokat is. Elfogadod ezeket a feltételeket?

Gabi: Hát igen….

Ákos: Akkor írd alá! Jó,…ez egy 12-lépéses program, és mi itt ragaszkodunk a három alapelvhez, azaz: őszinteség, nyitottság, hajlandóság. Minket nem érdekel, hogy mit csináltál a múltban, csak az, hogy mi hogy tudunk segíteni. De aki visszaesik, elmegy, aki megszegi a házszabályokat, az elmegy, és aki átbasz, az is elmegy!

Gabi: Oké megértettem, én tényleg le akarok állni, mert már teljesen kikészültem.

Ákos: Ez a nap lesz a legemlékezetesebb az életedben, mert ma újrakezdhetsz mindent. Használtál valamit ma?!

Gabi: Hát inni nem ittam ma…(ideges lesz)..Csak ami volt otthon Xanax, azt még bevettem indulás előtt…

Ákos: Mennyit?

Gabi: Egy levéllel, 0,5-öst. (kacarászik).. Jó, meg elszívtam egy búcsúspanglit a buszmegállóban.

Ákos: Jó…akkor csak holnap kezded el a csoportfoglalkozásokat. Most pakolj ki, zuhanyozz le, és vegyél fel fürdőköpenyt, mert az izoláció 30 nap! Addig nincs telefon, látogató, és nem hagyhatod el az épületet, csak a dohányzóba mehetsz ki!

Kriszta: Betegtanács?

Ákos: Ja igen…tízkor betegtanács, arra be kell ülnöd!

Gabi: Kicsit szarul vagyok…

Ákos. Tudom, de ez itt nem demokrácia. Úgyhogy tíz órakor a társalgóban, a többit holnap. Nyugodj meg, most már jó helyen vagy! (kimegy)

Gabi: Basszus!

Kriszta: Szeretném átnézni a cuccaidat. Pakolj ki, légy szíves! (Gabi kiborítja a cuccait a fotelba, Kriszta gyorsan átnézi) …Oké, rendben, de a könyveket és a mobilt elzárjuk, majd visszakapod.

Gabi: Egyáltalán nincs telefon?

Kriszta: Az első 30 napban nincs. Utána is csak a kártyáson telefonálhatsz, és téged is csak azon hívhatnak. Könyveket meg mi adunk, amiket el kell olvasni és elemezni.

Gabi: Írnom is kell? (pofákat vág, visszapakolja a cuccait)

Kriszta: Többet, mint eddig egész életedben. Gyere, most bemegyünk a szobába, segítek elpakolni, aztán gyorsan elmész zuhanyozni és felveszed a fürdőköpenyt. Azt 30 napig mindig hordanod kell, de mivel rohadt meleg van, pizsama nem kell alá csak egy rövidnadrág. Nem kell sietnünk, de a csoportokra mindig öt perccel előbb be kell ülni, és tízkor betegtanács.

Gabi: Már alig várom!

(Kimennek jobbra. Átállás. Bejönnek a többiek. Hárman a társalgót rendezik át, a betegtanácshoz, – Kriszta, Kata, Lacika – a kerti székeket U-alakban a nézőtér felé fordítják, asztal hátra, minden későbbi csoportnak is ez az elrendezése. A többiek kint kávéznak, cigiznek.)

 -2-

Karesz: Milyen az új társunk?

Zsolti: Há’ még eléggé odavan… Lacika meg a Kriszta segített kipakolni a cuccát, meg az ágyát rendbe rakni… én meg csavartam izzót az éjjeli lámpájába, meg hoztam neki egy karton ásványvizet.

Karesz: Ránézésre?

Zsolti: Alkesz…gyógyszeres.

Karesz: Az évek meg a rutin…

Zsolti: Meg három rehab hét visszaeséssel… (Ákos jön)

Ákos: Gabinak segítettetek? Jó, ….,és hogy van?

Zsolti: Nincs még velünk…,egy hét múlva.

Ákos: Akkor vele megvan a csoport, és jövő hétfőn elkezdjük az Első Lépést.

Karesz: A kurva életbe, miért csak hétfőn?

Ákos: Ideges vagy, Kareszkám?

Karesz: Egy kicsit…mintha!

Ákos: Az nem jó, úgyhogy a filmelemzés mellé szombat délig kérem ennek a könyvnek az elemzését is. (átad egy könyvet)

Karesz: „A szeretet művészete” (flegmán)…hát köszönöm, Ákoskám!

Ákos: Szívesen, Kareszkám!

Kriszta: Kezdünk! (mindenki bemegy, Gabi jön fürdőköpenyben vizes hajjal, nem találja a helyét, mindenki gyorsan megölelgeti és bemutatkozik, Gabi egyre nagyobb zavarban van, leülnek)

Ákos: Sziasztok, a mai betegtanács témái: a kávésság, a boltosság, és az irreális kapcsolatok. De először is üdvözöljük új társunkat, Gabikát. Ha bemutatkoznál és mondanál valamit magadról röviden, az jó lenne, de egyáltalán nem kötelező.

Gabi: Sziasztok, Gabi vagyok. Alkohol és gyógyszerfüggő. (Zsolti boldogan mutatja a Viktória-jelet.) De használtam mindenféle drogot, marcsit, haskát, és gondjaim vannak a játékgépekkel is. De a fő gond mégis az ipari mennyiségű gyógyszer és a töményezés. Azért jöttem, mert így már nem lehet élni…. évek óta folyamatos szétszakadásban vagyok, és állandóan GM rohamaim vannak… hát most ennyi….

Ákos: Köszönjük Gabika! Most már jó helyen vagy! (mosolyognak) Első pont: kávésság. A Krisztának lejárt a kéthónapos szolgálata. Ki vállalná a kávéfőzést? Robi? …Oké. A másik a boltosság, amit nemrég vett át a Zsolti. Evvel nincs is semmi gond, de, Zsoltikám, nem lehetne megkímélni a boltos csajokat a nyóckeres vetítős dumáktól?

Zsolti: Józanodni vagyok itt, nem elbuzulni!

Ákos: Figyeljetek, ez a rehab jól beilleszkedett ide a faluba, pedig eleinte féltek, hogy állandóan balhé lesz miattunk. Ha bekavartok és egy dühös apuka megjelenik itt egy vasvillával, mert a lányát felcsinálták, akkor én is elvesztem a legendás jólneveltségemet! Fogtátok?!

Mindenki: Igeen…

Ákos: Zsoltika?!

Zsolti: Igeeeeen!

Kriszta: A másik gond a betegek közti irreális kapcsolat. Ezért megkérjük a Katát és a Robit, hogy a közös csoportokon kívül, lehetőség szerint kerüljék, hogy négyszemközt legyenek. (Kata zavart, Robi dühös)

Robi: Na, bevonult a Gestapo is…!

Kata: Nem is történt semmi!

Kriszta: Rendben, de a házi szabály szerint irreális kapcsolatnak minősül a betegek egymással való szerelmi viszonya.

Robi: (maga elé) Irigy picsa!

Ákos: Ez nem ajánlás, hanem kötelező házi szabály! Ami mindenkire nézve kötelező, különben el kell hagyni a terápiát!

Kriszta: Figyeljetek, ne keverjétek össze az egymás iránti aggódást és szeretetet a szerelemmel, mert mind a ketten belepusztulhattok!

(sötét)

-3-

(Éjszaka van. Kriszta a társalgó foteljában ülve olvassa a kisasztalon lévő elemzéseket. A tv megy, de hang nincs rajta. Állólámpa a fotel mellett, kanapé hátul, szemben a nézőtérrel. Lacika jön be jobboldalról alsógatyában, fáradtan.)

Kriszta: Mi a baj, Lacika?

Lacika: A Gabi. Még szarabbul van, mint tegnap éjjel.

Kriszta: Hol van most?

Lacika: A budin. Állandójan hasmenése van, mög hány. De most márcsak inkább ökölődik, mert má’ nincs benne sömmi.

Kriszta: Jól van, ha végzett, kihozzuk ide, hogy tudj te is pihenni. (a tv-szekrényből lepedőt, párnát, pokrócot vesz elő és a kanapén ágyazni kezd.)

Lacika: Nem köll. Én még bírom.

Kriszta: Ne vitatkozz, Lacikám, már második éjszaka nem tudsz aludni. Ma majd én leszek vele. (WC-tartály zubogása, Lacika kimegy jobbra és Gabival jön vissza, támogatja a karjánál fogva, Kriszta befejezi az ágyazást és odalép a másik oldalára, belekarol, a kanapéhoz kísérik és leültetik) Jól van Gabikám, most feküdj le itt kint, amíg jobban nem leszel. (Lacika behoz a kanapéhoz egy műanyag vödröt, az asztalra pedig egy ásványvizes palackot és vizes ruhát.) Köszönjük Lacika, és most menj aludni! Te meg feküdj le, a lámpát elfordítom, hogy ne süssön a szemedbe… jó?

Gabi: Most megdöglök…!!

Kriszta: Dehogy döglesz…legyél büszke rá, hogy már három napja szermentes vagy. Még két-három nap, és elmúlik.

Gabi: A kurva életbe…! Még két-három percet sem bírok ki….! Muszáj adnod valamit…!

Kriszta: Tudod, hogy nem adhatok. Én tudom, milyen ebben a szétszakadásban lenni, de jobb lesz, meglátod. És én itt vagyok veled….(megtörli Gabi arcát a vizes ruhával, és homlokára teszi a kezét, hogy kissé megnyugtassa, majd olvas tovább. Gabi a szemközti tv-t nézi. A tv-ben megjelenik egy véres alak, véres kezeit belülről a tv-képernyőhöz nyomja és dühösen magyaráz, mintha ki akarna jönni belőle. Gabi lassan felül, meredten nézi. Az alak dühösen tovább beszél, de csak Gabi látja, hallja)

Gabi: Ki az isten vagy…?!…Mit akarsz…? (becsukja a szemét, a műsor visszavált)

Kriszta: Mi a baj? Feküdj vissza, Gabika! (visszafekszik, majd oldalra fordulva a vödörbe öklendezik, Szilvi tartja a fejét, majd betakarja. Most a hideg rázza, rángatózik)

Gabi: Még soha nem féltem ennyire….! (Kriszta fogja a kezét, Gabi lassan elszunnyad. Hajnalodik. Közben balról Bea jön utazótáskával a dohányzóba. Eltolja a tolóajtót, és suttog)

Bea: Kriszti…. Kriszti….!

Kriszta: Most jöttél?! (Kriszta is suttog, kimegy a dohányzóba, behúzza a tolóajtót és összeölelkeznek)

Bea: Igen, két nappal korábban. De már nem bírtam otthon, mert majdnem beledöglöttem. Kérsz egy cigit? (rágyújtanak, leülnek)

Kriszta: Jól tetted, hogy inkább előbb jöttél vissza. Nagyon ijesztő volt?

Bea: Igen…hazamentem a városba, ahol egész életemben éltem, és nem ismertem rá. Minden megváltozott….mindenki idegen és ijesztő lett…Anyám, a haverok, egyszerűen nem tudtam beszélgetni senkivel sem… Ha kimentem az utcára, úgy éreztem, hogy mindenki engem néz….

Kriszta: Ez majd el fog múlni. Megszokják, hogy tiszta vagy, mint ahogy régen megszokták, hogy mindig be vagy állva.

Bea: Minden éjjel felébredtem, és hallottam, ahogy Anyám a szobájában csörög a konyakosüveggel és járkál föl-alá. Mert idegbeteg, hogy a kisbolt csak 6-kor nyit és nem lesz elég a pia….(sír)

Kriszta: Én most nagyon büszke vagyok rád, hogy kibírtad és nem használtál semmit.

Bea: Nem bírtam, ahogy rám nézett… néha kétségbeesett könyörgéssel, néha meg vádló gyűlölettel. Mintha rajtam akarná számon kérni az egész elbaszott, nyomorult életét!

Kriszta: Csak magadért vagy felelős, mert senkit nem lehet megmenteni önmagától. Ha vége a terápiának, ezért kéne egy Félutas Házba menned, mert ezt otthon nem fogod sokáig kibírni anyagozás nélkül. Egy Félutasban mégis csak társak között leszel egy félévig, és megtanulod a kinti világot. Így is rohadt nehéz lesz…!

Bea: De annyira sajnálom…! Úgy néz ki, mint egy lélegző halott!

Kriszta: Neked most magaddal kell foglalkoznod! Négy hónapja tiszta vagy, de te még nagyon gyenge vagy egy ilyen állandó idegbajhoz. Csináld a programot, és emlékezz, hogy nem az jut ki a pokolból, akinek kéne, hanem az, aki akar! (megöleli, vigasztalgatja) Jó, hogy itt vagy, most már nyugodj meg!

Bea: Ki az ott a kanapén? Egy új társunk?

Kriszta: Gabika. Most lesz négynapos.

Bea: Az tök jó! Nézd…(Gabi ébredezik, bemennek. Bea Gabi mellé ül a kanapéra, Kriszta kiviszi a vödröt és a törlőruhát) Szia, Gabika! Bea vagyok, most jöttem vissza adaptációs szabadságról. Nem is hinnéd, mennyire boldog vagyok, hogy itt vagy és hogy már négynapos vagy.

Gabi: Akkor sírsz, ha boldog vagy?

Bea: Akkor sírok csak igazán. (Robi jön egy kávés kotyogóval, meglátja Beát, megölelgeti)

Robi: Beus, újra együtt!?

Bea: Szevasz, édes! (Zsolti jön bögrével, utána Karesz, Kriszta: „Beus, home sweet home!”, megölelgetik, és kimennek a dohányzóba. Gabi ül a kanapé szélén)

Bea: Olyan jó újra veletek!

Kriszta: Előbb jöttél.

Bea: Nem bírtam tovább otthon.

Zsolti. Anyuka..?

Bea: Ő is, meg minden…(Lacika jön, tálcával, rajta szalonna, töpörtyű)

Lacika: Heló! Mögjötté? (megöleli, leül, eszik)

Zsolti: Robikám! Hol van már a dupla duplakávém?!!

Robi: Lazuljál, Zsoltika…!(bemegy, Ákos jön balról, friss újságokkal, postával)

Ákos: Jó reggelt! Itt vannak a friss újságok. Megjöttél, Bea? (megöleli)

Bea: Muszáj volt.

Ákos: Gondoltam… Örülök, hogy itt vagy.

Zsolti: Ákos, a Gabika még mindig úgy néz ki, mint a szabadnapos Halál! (Ákos határozottan rászól)

Ákos: Úgy beszéljél róla, mintha itt lenne!! (Zsolti meghunyászkodik, Ákos bemegy a nappaliba)

Ákos: Jó reggelt, Gabikám! Jól vagy?

Gabi: Most már sokkal.

Ákos: Oké, akkor 8-kor gyere be hozzám tollal, spirálfüzettel!

Gabi: Rendben. (Gabi jobbra kimegy, Ákos bemegy a helyére, pakolászik, leül, olvas. A lányok sugdolóznak, Karesz hangosan olvassa az újságot.)

Karesz: ..„Nyilatkozott a kokainnal lebukott tini sztár! – Nincs dílerem!” hát persze, ez olyan! A kokain egyszer csak besétál a szobába, aztán felcsíkozza magát….hát kit néz ez hülyének? Meg…„Nem vagyok függő!”….csak egész évben influenzás!…(fejét csóválva magában olvas tovább)

Zsolti: Lacika, kistesóm! Hogy tudod megenni ezt a brutalitást?!!

Lacika: Mér? Jó e…! (Kata, Gabi jön kávéval)

Karesz: Addig poénkodsz vele, amíg egyszer be nem szánt a földbe!

Zsolti: Mondták ezt már durvább arcokra is…! Van kávé? (beront, Lacika eszeget, a lányok sugdolóznak, cigiznek és beleesznek a kajába)

Kata: Volt betegtanács, és ránk lett szólva, hogy vegyünk vissza.

Bea: Nem akarnak rosszat, csak nem akarják, hogy két elanyátlanodott függő, akik még a saját érzéseikkel sincsenek tisztában, kölcsönösen kinyírják egymást. Neked volt egyáltalán normális párkapcsolatod?…Nekem mindent a cucc hozott össze. A végén meg már az sem…mert totál leépültem, és a kutyának sem kellettem!

Kata: Nekem volt még a gimiben…száz éve.

Bea: Nekem meg csak rengeteg mocskos állat! Akiket valahogy mindig bevonzottam. Olyan arcokat, akik előbb-utóbb agyonvertek és porig aláztak.

Kata: Épp ez a baj! Mert a Robi olyan rendes és intelligens,… én meg az őrült dolgaimmal….!

Bea: Na jó, azért ő sem ministránsgyerek! Neki is megvan a maga kis brutális története és mélyrepülése! Őt is megette a Rock and Roll, meg a hernyó!

Lacika: Egy kis pörc is van…ögyé kicsit, Gabika!

Gabi: Kösz. (esznek)

Bea: Figyelj, az Ákos meg a Kriszta nem akarnak bajt! Várjatok egy kicsit ki, ne basszátok el a józanodásotokat, aztán majd az idő eldönti, hogy mi lesz veletek.

Kata: Oké, úgyis be vagyok parázva ettől az egésztől!

Karesz: Gabika, megírtad már az önéletrajzodat?

Gabi: Tegnap leadtam. Azt hittem, beledöglök, mire elkészül!

Kriszta: Gabikám, lassan mehetsz az Ákoshoz tollal, spirálfüzettel. (Gabi bemegy a füzetért, és kopog az Ákosnál)

Karesz: Akkor hétfőn kezdjük az Első Lépést!

Lacika: Ödd mög ezt a kicsit…