A kiállítást az 56-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére immár második alkalommal rendezte meg a Magyar Elektrográfiai Társaság. A tárlaton a társaság tagjainak (43 fő) és három meghívott művészének digitális munkái láthatók. Mindhárom falon, témában, formailag, struktúrájukban rokon művek kaptak helyet, a képanyag ritmusát a színek, a figurális és absztrakt megfogalmazás változatossága adja. Valamennyi kiállító művész egyéni módon fogalmazza meg kötődését az 56-os forradalomhoz. Látunk családi és archív fotókból kiinduló grafikai és festői hatású műveket, melyek mind őszinte megnyilvánulásokat, belülről jövő élményeket tükröznek, mély gondolati tartalommal átitatva és egyáltalán nem szokványos módon.
A kiállítás képanyaga három fő témára épül.
A kiállítótér szemközti, középső fala a forradalom kezdete, a forradalom napjai, annak szimbólumértékű megfogalmazásai láthatók: felszedett utcakövek (Kántor József), kirobbanó erejű barikád (HAász Ágnes), súlyos vörös csillag (Koppány Attila), szétzúzott Sztálin-szoborfej (Ruzsa Dénes) tankok, rombolók és sorozatlövedékek (Czető Beaty, Drozsnyik István, Hernádi Paula, Daradics Árpád, Lux Antal, Szöllősy Enikő), pannószerű, montázsolt forradalmi jelenetek (Herendi Péter), pillanatképbe dermedt tüntető figurák (Ország László), erős, céltudatos nők (Bózsa Evelin), lelkes barikád- és árokásó csapat (Paul Ter Wal NL).
A baloldali falon a forradalom leverésére, a megtorlásra, a fájdalom, a szenvedés jelképeire épülő kompozíciók kaptak helyet: Detvay Jenő könnyező, madonnaarcú női portréja, Péter Ágnes Tűzkeresztje, Lonovics László és Pál Csaba drámai kompozíciója, Repászki Ferenc tűzáldozata, Magén István történelmivé emelt utcajelenete és Mayer Éva oltalmazó, „megálljt kiáltó” kézfeje, a rabság jelképe Spitzer Fruzsina Kalitka c. művén. Kecskés Péter elgyötört testnyomata, Sándor Edit nemzeti színű zászlót szaggató tankja, Az emigrációra kényszerülteket idézi Enyedi Zsuzsanna Határzóna c. munkája. Feltűnik a szakralitás is Krnács Ágota szürrealista kompozícióján: Golgota-jelenetet helyez a szétlőtt pesti utca középpontjába.
A harmadik, jobb oldali fal az emlékezet fala, mely a tiszteletet, a visszaidézést és megidézést jeleníti meg, és az 1956-os forradalom példaértékű összefogására utaló műveket tartalmazza. Barti Magdolna Emlék-Műve, Csízy László Emléktere, Károly-Zöld Gyöngyi Mementója, Gábos József Feljegyzések c. munkája, Kőmíves Andor emlékképe, Horkay István ellobbanó gyufalángja, Füleky Adrienn golyóütötte tűzfala, Tooth Gábor Andor csillagsávos, golyózápor „díszítette” falfelülete az 56-os harcok még ma is felfedezhető nyomait őrzik, Sós Evelin távolodó, pengeéles vonalakból összeálló, baljóslatú felhője a változás szelét idézi, Olajos György bezáruló formái, Láng Eszter Elzúgtak forradalmaink című, a mindenkori forradalmakat jelképező piros sapkás motívumával emlékezik. A képsort ifj. Koffán Károly Gondolkodni szabadon, és Koroknai Zsolt Tűz-fény c. absztrakt műve zárja, míg a másik végét Vass Tibor keserű fintora, Két kulcsfigura már nem a napba néz című nyomata fejezi be.
A tárlat videómunkákkal is kiegészül. Gábor Éva Mária Változatok kockára, pulzáló, szerveződő, és szétmálló kockaformája az utcakő analógiája. Gyenes Zsolt Szinkrónia c. opusza főhajtás a forradalmárok előtt. Lux Antal személyesen megélt, a művész életére, munkásságára máig kiható élményeket feldolgozó videófilmjét mutatja be (Nyomok 56). Ruzsa Dénes 56 c. filmje a Sztálin szobor ledöntésének feldolgozása. Bálint Bertalan a szabadon gondolkodás fénylő emlékművét számítógépes alkatrészekből, plexiből s a michelangelói Dávid szobor szimbolikus alakjával ötvözve alkotta meg. Németh-Kassa Gábor interaktív, forgó, változó színekből képződő, virtuális kegyeleti fénykelyhe nyitja és zárja a kiállítási teret.
A MET jelen tárlatához kapcsolódik a galériával szomszédos Idősek Parkjában, állványokon bemutatott további 19 nagyméretű kép kiállítása azzal a céllal, hogy a kiállítótér falai közül az utcára, a jövő-menő, sétáló emberek közé kivitt képzőművészeti alkotásokat minél többen lássák, s azok az utca emberét is egy pillanatra megállásra és emlékezésre késztesse.
A tisztelgő, megemlékező tárlatok a szabad megnyilvánulásról, szólásszabadságról beszélnek, s arról, hogy függetlenségünket az 56-os forradalom eseményeinek is köszönhetjük.
A kiállítás megvalósulását az 56-os Emlékbizottság támogatta.
