Fakó ég alatt erdő pihen,
visszahúzódva lüktet minden.
Csendes a hideg, hisz nem teremt,
takargat, rendez csak odalent.
Itt alszik egy tó csontra fagyva,
mellette nyomok, nagy, porzó fa,
szemben kis ablak, füstölgő tél,
forrjon a kályha, fújjon a szél.
Zúzmarás fenyves szélén a harc,
olvadás ködben, sok rémült arc.
Jég hasad, gördül, térül folyam,
majd eljön a fény és megfogan.
