Kedves Mindannyian! Pannonhalmi bencés szerzetesközösségünk nevében nagy szeretettel köszöntöm Önöket itt, a Pannonhalmi Apátsági Múzeum és Galéria kiállítóterében.

Amikor a főapátság idei kulturális évadjának vezérfonalat kerestünk, három meghatározó mozzanat lebegett a szemünk előtt: egyfelől az az élmény, hogy Szent Márton hegyén milyen természetességgel (nyilvánvalóan: küzdelmes természetességgel) él egymás mellett annyiféle ember – fiatal és idős, szerzetes és világi, férfi és nő, így és úgy gondolkodó. Másrészt reflektálni szerettünk volna arra a tényre, hogy ez a magától értetődő (küzdelmes) egymásmellettiség mennyire hiányzik az élet sok területéről – például azokból az egyházakból, amelyek az egyetlen Úr, Krisztus nevét viselik, és amelyek mégis megoszlanak férfi és nő, így és úgy gondolkodó, ilyen és olyan hittételek, ilyen és olyan történelmi örökség mentén. Harmadrészt pedig átéljük egyetlen közös hajlékunk, a bolygó veszélyeztetettségét – tegnap óta(1) ez a veszélyeztetettség még nyilvánvalóbbá vált a világpolitikában és a közbeszédben. Mindezeken gondolkodva választottuk vezérfonalul a 2017-es apátsági évadnak a közös ház szimbólumát. Kiállításainkon, spirituális programjainkon, koncertjeinken és kiadványainkban ezt a közös ház-tapasztalatot – vagy éppen annak hiányát – próbáljuk körüljárni, hogy a kultúra és a művészet eszköztárával a nagyközönséget is meghívjuk a közös gondolkodásra.

Mai együttlétünk is kifejeződése a közös ház tapasztalatának. A Pannonhalmi Főapátság történetében még nem volt olyan kiállítás, amelyen tíznél több művész együtt mutatta volna be alkotásait. Pannonhalma monostora és itt a városközpontban a Galéria közös házzá válik, mert történetében először helyet ad 60 művésznek és 100 digitális műalkotásuknak, és ezzel meghívja őket a közösség tapasztalatára. Többről van itt szó, mint kulturális dialógusról: valójában arra nyílik alkalmunk, hogy a közösséget éljük át egy nagy tető alatt, Szent Márton hegyén.

Kedves Barátaim, az otthon megtapasztalása átalakít és kreatívvá tesz. Talán akkor éljük át ezt leginkább, amikor egy korábbi generáció által létrehozott világot egy következő generáció kreatívan újra használatba vesz, újragondol, minthogy sajátjának tekinti azt a világot. Átéljük ezt a szerzetesközösségben: amikor a fiatal testvérek az otthonosság kreativitásával mondják újra a mi anekdotáinkat, veszik birtokba a mi tereinket, alakítják át azt, aminek mi olyan világos funkciót szántunk. Azaz felszabadítják az általunk és elődeink által megalkotott világban rejlő lehetőségeket. Ijesztő ez? Néha igen, mert megváltozik az, amit mi vagy elődeink olyan gondosan kitaláltunk. De hát lehet-e nagyszerűbb annál, ha valaki megtalálja az otthonát abban, ami számunkra is otthon?

Azért beszélek erről, mert néhány napja közös otthonunk, Pannonhalma új színnel gazdagodott: Szent Márton hegyén létrejött egy strand. Nem is akárhol, a hegy tetején, a Hospodár-kertben. És ott sem egy mellékes, eldugott helyszínen, hanem a szabadtéri színpadon, a domboldalban lévő amfiteátrumban. Kreatív végzős diákjaink megtalálták azt a helyet, ahol felállíthatják felfújható peremű kék medencéjüket, leteríthetik színes törülközőiket, és élvezhetik a kora-nyári napsütést. És hogy épp a szabadtéri színpad betonfelületén? Ott a legjobbak az adottságok… Nos, kétségtelen: új funkció a színpadnak, fiatalos (kicsit ijesztő?) kreativitás, de leginkább mély otthonosság, amely a szent hegyet és a kultúra területét is képes stranddá alakítani. Bizony, otthon vannak ezek a fiatalok a közös házban. És fordítva: a szent hegy már rég átalakította strandoló fiataljainkat is a mélységre nyitott, befogadó emberekké – talán épp ezáltal találtak otthonra közös házunkban.

Itt is ez az átalakulás történik: a művészek felszabadítják a technikai eszközökben rejlő lehetőségeket, átalakítják a hétköznapit, átalakítják a művészetet. Mert nagyon is otthon vannak benne.

Kedves Barátaim, engedjék meg, hogy kifejezzem köszönetünket mindazoknak, akik hozzájárultak e kiállítás létrejöttéhez. Köszönöm Feledy Balázs, Haász Ágnes és Láng Eszter kurátori munkáját. Köszönet a Magyar Elektrográfiai Társaságnak és a kiállító művészeknek, hogy elhozták alkotásaikat a Pannonhalmi Apátsági Múzeum és Galéria kiállítóterébe. Köszönöm N. Mészáros Júliának, hogy a kiállításmegnyitót követően végigvezet bennünket a tárlaton. Köszönet HAász Ágnesnek, Herendi Péternek, Bátai Sándornak, Lévay Jenőnek, Berényi Zsuzsának és Bálint Bertalannak a kiállítás installációjáért. Köszönet Kráncs Ágotának a kiállítás grafikájáért és az angol fordítás elkészítéséért. Köszönjük Bazsinka Mihálynak a zenei közreműködést. Végül a kiállítás szervezői nevében szeretném megköszönni a Magyar Nemzeti Banknak az anyagi támogatást, amellyel lehetővé tette, hogy ez a kiállítás megvalósuljon.

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, a közösség tapasztalatát kívánom Önöknek Pannonhalmán!


Dr. Dejcsics Konrád OSB köszöntője elhangzott a Hajlék… c. kiállítás megnyitóján, 2017. június 2-án, Pannonhalmán.


1 Donald Trump washingtoni sajtótájékoztatóján 2017. június 1-én bejelentette, hogy az USA kilép a párizsi klímaegyezményből (A szerk.).


Galéria > Hajlék… MET-kiállítás Pannonhalmán