A formák, síkok, különféle felületek egymásba fedése, átmetsződése és forgása a tér talányos végtelenébe mutat. Ellentmondásos végességek felé.
Lipcsey György a sík és a tér, a tárgyi világ problémakörét szakrális közegbe emelte. Az anyag formálódása új és új alakzatba rendezi a síkokat, felületi minőségeket. Valami megszületik, vagy visszanyeli éppen az anyag – és az idő sodra. Éppen úgy, ahogy a Teremtő keze tette egykor. Formálatlanságból a megformáltságba – és vissza. Mintha az anyag örök körforgását idéznék, ahol megszületnek és eltűnnek életek. Csend-Élet …kozmikus körforgásban reinkarnálódó kéz- és ujjnyomok. A tárgyaink elkísérnek bennünket – valameddig. De amíg léteznek, magukon viselik az akaratunkat és az érzéseinket is – ahogyan kiválasztjuk, vagy egymás mellé rendezzük – vagy pusztulásra ítéljük őket. Saját végességünk tükröződése a síkon, amely a tér végtelen mélységével kacérkodik, más világok felé mutatva. Tárgyak lenyomatai, a művész lelkén átszűrődő életek nyomai. Csend-Élet.
Mosonmagyaróvár, 2015
