Kárpáti Tamás képein, elsősorban az utóbbi években készült munkákon, raffaellói és leonardói finomságú, szfumátós, sejtelmes, különösen gyengéd plasztikájú arcok és alakok rejtőznek el az absztrakt felületekben. Érdemes hosszan elidőzve nézi munkáit. Megvárni, amíg – ha türelemmel, alázattal és elmélyülten figyelünk – előjönnek az arcok, a motívumok, a tárgyak a homályos háttér alól, és megmutatják magukat, csak nekünk.
Kárpáti Tamás: Gúzs
Kárpáti Tamás hagyományos formátumú vászonképein nemcsak a lepattogzott aranyozású, díszes, stukkómintás keretek utalnak a barokk oltárképekre, hanem a festészeti technika is, a lazúros olajfesték. A sokszor leheletnyi árnyalatbeli különbséget mutató festékrétegeket akár 8–10 rétegben hordja föl a művész egymás után. A festékben a festékanyaghoz képest elég sok a kötőanyag, azaz az olaj, így a száradás után áttetsző marad, és látható lesz az alatta lévő réteg is. A sok réteg együttesen olyan színárnyalatokat hoz létre, melyek egyrészt a palettán kikeverhetetlenek lennének, másrészt elképesztő finom festőiséget, expresszivitást és látomásos hatást teremtenek. A felvitt foltokból kialakuló arc vagy tárgy – mely sokszor mindössze néhány tökéletesen vetett ecsetvonásból áll – elveszti az élességét, és egy fátyolszerű rétegen át látszódik, mint egy füstből, felhők mögül előtűnő és visszabújó jelenés vagy látomás.
Kárpáti Tamás: Parázs
Kárpáti Tamás festészetében az újra és újra ismétlődő, kiinduló mintakép a barokk oltárképek megkötözött kezű, felfelé tekintő, fohászra nyíló szájú szenvedő Krisztusa (Parázs). Az ember Krisztus ez, aki a halál pillanatában félelemmel teli emberként kiált fel, hogy „Uram, miért hagytál el engem?!”. Kárpáti Tamás festészetében pokolian sötét, tornádóként kavargó, őrjítő apokaliptikus felhők és füst közepéből emelkedik ki ez a feszülő mellkasú, szikár, csontos arcú figura. Nem kétséges, hogy a poklok poklát járta meg (Pokol).
A Gúzs című kép a gúzsba kötözött, kínjától szabadulni nem tudó ember drámai allegóriája. Arcán, homlokán, feje felett mégis ott az imakönyvekbe bújtatott szentképecskék feltámadásainak égi fénye, az irgalom (Irgalom). A Krisztust idéző alak görögös emberábrázoláshoz hasonló, torzószerű levágása ugyanakkor feloldja az alak kilétének konkrétságát, és a néző számára már nem is Krisztus vagy a további címekben megnevezett szent, hanem maga az ember jelenik meg, hol sötéten üvöltő fájdalmai, hol vörösen izzó szeretetének tüzében. A Pünkösd című képen a vörös foltok a sötétben valóban lángnyelvként égnek és égetnek.
Kárpáti Tamás: Lázrózsa
A keresztény ikonográfiának megfelelően fiatal lányos arccal, hosszú vörös hajjal ábrázolja Kárpáti Tamás Szent Jánost. A legfiatalabb tanítvány, Jézus kedvence, akire a kereszten rábízza anyját, olyan áhítattal és Ferenczy Madárdalának hitével és jövőbe rejtett reményeivel néz felfelé, mint egy szerelmes, olyan elvarázsolt helyszínen, mint Gulácsy kertje, ahol a keresztet idéző motívumról vörös rózsafejek potyognak. De Szent János alakját akár Mária Magdolnaként is értelmezhetnénk, hiszen a festészet történetében mindketten, és itt, Kárpáti képén is, az izzó vörösben lobogó, szenvedélyes szeretet képviselői.
A Táj alvó virággal és a Lázrózsa című műveknél az alak mellett a főszerep a lángvörös rózsáké, virágoké. A rózsa nagyon gyakran jelenik meg Kárpáti műveiben. Illatával, forró vörösével, eleganciájával rokokói idillt teremt, és egyszerre adja át az ártatlanság, a szépség, az életerő és a szerelem gondolatát. A szakrális művészetben a rózsa egyébként Mária-szimbólum is, a középkori miniatúrákon és oltárképeken Mária a Paradicsomban, rózsaligetben jelenik meg. De a rózsa az égő csipkebokor történet miatt Isten megtestesülését is jelenti. Kárpátinál az égi és földi szerelem, az égi és földi szépség üzenetét hordozza.
Kárpáti Tamás: Mulandóság
A Mulandóság című kép is az égi és földi szépségről szól. Benne van a középkori oltárképek kereszt alatt megjelenő, földből kiforduló Ádám-koponyája, de benne van a holland barokk festészet csodálatos virágcsendéleteinek öröme: a szépség, a formák, az anyagok, a fények fenséges megjelenítése. És mindezzel együtt ott van a vanitas-csendéletek üzenete is: a bibliai vanitatum vanitas, a hiúság, a földi szépség hiábavalóságának és elmúlásának gondolata.
Az izzó vörösök helyett fanyar-zöld érvényesül a Pán sötét madárral című munkán. Nem véletlenül, hiszen Pán az antik mitológia kecskelábú, szarvakkal ábrázolt istene, a barokk bacchanália-festmények nimfákat szorongató-üldöző, olthatatlan, állatias férfivágyat szimbolizáló alakja. Pánsípjával a mulattatás istene, ám az erdők ijesztő homályának isteneként ordításával az irracionális páni félelem keltője is, s végső soron a keresztény ördög vizuális előképe. A képen Pán a közeli halál hírnökével, egy magányos, károgó, vészjósló, fekete varjúval jelenik meg.
Kárpáti festészetében látszólag kevés szín van, mégis óriási kifejezőerő és zeneiség érvényesül munkáiban. Lágy dallamok vagy egyszerre megszólaló vad magasak és drámain dörrenő mélyek kerülnek egymás mellé. Borongós, fanyar zöldjei keserű kelyhek; rózsás pirosai édes szerelmek; vulkáni, pokoli sötétei és perzselőn felvillanó narancs foltjai savas tisztítótüzek hangulatát idézik. A kiállítóteret koszorúzó lángoló, szenvedélyes, ezer árnyalatú és rétegű vörösei pedig a tiszta szeretet fényét közvetítik.
