– Kiskundorozsma óta hallgatsz, szívem.

– Mégis, miről kéne beszélnem?

– Például, hogy hogy tetszett az előadás.

– Forduljon jobbra! Legyen szíves, forduljon jobbra!

– Nem tetszett?

– Nem. És ha még egyszer meg kell néznem a Mamma Miát, én tökön szúrom magamat.

– Köszönöm szépen. Annyit kér tőled a várandós feleséged, hogy elvidd Szegedre, és te tökön akarod szúrni magad.

– Szegedre Budapestről, mikor Pesten már négyszer láttuk ezt a nyálas musicalt. Mikor a legnagyobb a kánikula. Mikor a legőrültebb a hajtás a cégnél. És egyébként is… nem úgy beszéltük meg, hogy esküvő, és rögtön jön a gyerek. Azt beszéltük, várunk három-négy évet.

– Na, kezded megint. Szép kis katolikus vagy. És még te akartál Fatimába menni a nyáron. Hát gyönyörű.

– Körforgalom következik. Hajtson be a körforgalomba.

– Nagyon jól tudod, hogy milyen régóta terveztem a fatimai zarándoklatot, és most a centenárium évében…

– Hajtson ki a harmadik kijáraton. Menjen tovább egyenesen.

– Te is nagyon jól tudod, hogy a fél petevezetékemmel hetven százalék esélyem volt teherbe esni. Én se számítottam rá. És egyébként is az esküvő előtt semmi bajod nem volt a musicalekkel. Állva tapsoltál A szépség és a szörnyeteg premierjén. Mikor A Pál utcai fiúkat láttuk, őrjöngve kiabáltad velem és ezerkétszáz emberrel együtt, hogy legyen szabad a grund.

– Volt is mit megbánnom utána.

– Ilyenkor hallod magadat? Te nem vagy normális!

– Kérem, forduljon jobbra, majd megint jobbra.

– Az idén még nem húztam ki semmit a bakancslistámról. A fatimai utat akartam.

– Ja, és akkor mi volt tavasszal Szlovéniában a csapatépítő céges raftingolás?

– Egy akciós lehetőség. De ezt már megbeszéltük egyszer. Inkább hallgassunk, jó?

– Tudod, ha lány lesz, lehet Fatime a neve.

– Most minek hülyítesz? Amúgy meg, remélem, fiú lesz. Nem is értem, miért nem engedted az orvosnak, hogy megmondja, mi lesz.

– Kétszáz méter után tartson balra. Haladjon tovább ezen az úton.

– Én lányt szeretnék.

– Én meg egy Sport szeletet.

– Mi bajod van?

– Egész nap nem ettem semmit. Vedd csak ki a kesztyűtartóból, van ott két Sport szelet.

– Én kínáltam neked a szendvicseket.

– Uborkával. Sajt és szalámi nélkül.

– Kifelejtettem őket. Bocs.

– Kéred az egyik csokit?

– Nem tudom.

– Most kéred, vagy nem?

– Nem tudom. Lehet, hogy elment a magzatvizem.

– Most?

– Aha. Ááá. Te jó ég, szétszakad a hátam.

– Biciklizzél.

– Mi van?

– Tapossál, mintha biciklit tekernél. A mozgástól enyhülnek a fájások.

– Nem bírom.

– Gyorsabban tapossál.

– Ááááá! Vigyél kórházba!

– Itt a Kiskunsági Nemzeti Park mellett? Tartsd valahogy vissza!

– Érzem, ahogy csúszik ki…

– Újratervezés.