Azt a helyet, amit magáénak érzett, nem lehetett a megszokott kategóriák közé sorolni. Közigazgatásilag volt ugyan faluneve, utcaneve, házszáma. A valóságban a falu legszélén, közvetlenül a Balaton partján, egyik oldalon a vasúttól, másik két irányból nyaralóktól övezve. Az utcának csak a víz felőli részén állnak épületek, a másik a síneké. A ház emiatt télen teljesen magányos tanyának, nyáron pedig üdülőparadicsomnak tetszett. A másik két évszak átmenetinek tekinthető.
Minden szükséges intézmény – iskola, orvos, élelmiszerbolt – gyalogosan távol esett innen. A ház mérete és formája alapján jócskán eltért a környező építményektől. Szokatlanul nagy alapterületen egyemeletes, lapos tetős téglatest, a tó felé óriási ablakokkal. Az 1960-as évek modern építészeti divatjának megfelelve tervezték. Lakótelepi viszonyokhoz képest nem lakták sokan, de mégis volt olyan időszak, amikor négy generáció élt itt együtt. A lakók száma többször változott – születés, halál, válás, új kapcsolatok okán. A létszámhoz és a családok alakulásához igazították a ház belső elosztását.
Györgydeák György munkái
Az udvar és a kert sem volt hagyományos. Az egyik zugban akadt aprócska veteményes, egy-két gyümölcsfa itt-ott, viszont az egyik szomszédot 8–10 égig érő jegenyenyár határolta el. (A másik szomszédnál több telken át nem volt kerítés. E nyitottság nagy szabadságérzetet adott. Télen, ha összefüggő, vastag volt a jég, a tér határtalanná bővült.)
A kert közepén óriás fűzfa adta nyáron a hűsítő árnyékot. Ebből a szomorú fajtából a parton is álldogált néhány kisebb példány, ott fésültették hajszerű koronájukat a balatoni széllel. Tartozott az udvarhoz egy belső tavacska, saját flórával és faunával. A „tócsát” nyílt csatorna kötötte össze a nagy élővízzel. Ez a kis birodalom egyúttal saját zoo-parkot is jelentett, ennek a helynek volt olyan hatása, ami ráébresztette arra, mivel is kell foglalkoznia. Pedig innen minden tudásért, tapasztalásért messzire kellett mennie. A környezetében nem volt senki, aki a képzőművészet bármely ágát művelte volna. Nem túl hosszú életének jelentősebb része, bő kétharmada telt itt. Ide jöttek el barátai, kollégái, szomszédai, ismerősei. Főleg a nyári napok voltak mozgalmasak, olykor szinte egymásnak adták a kilincset. Születés- vagy névnapján általában harminc-negyven ember váltogatta egymást, élvezve a helyet és a társaságot. A szavakkal magyarul is fukarkodott, hát még idegen nyelven. Ám olyan kisugárzása volt, amit magyarok, németek, dánok, finnek vagy olaszok (kevés kivétellel) egyformán barátsággal fogadtak és viszonoztak.
Györgydeák György munkái
Már túlhaladt a harmadik X-en, mikor függetlenítette magát, szabadúszóként élte mindennapjait. Ekkorra rendesen kialakult a saját képi és formai világa. Úgy adódott, hogy több folyóiratnak lett képszerkesztője, és ebben az időben külsősként a veszprémi Művészetek Házának is dolgozhatott. Szerencsére ezek a munkák nem vettek el napi 8–10 órát az életéből, így maradt ideje a saját művei kidolgozására. A folyóiratok – egyet nem számítva – magukon viselték a györgydeákos arculatot. A Cigányfúró című pedig egy nyári kiadásával rendhagyó módon szembement az újságírás lényegével, és szöveg nélkül jelent meg, „csak” képírás szerepelt benne. És aminek egyedüli szerzője lehetett. Ez volt az egyetlen olyan szám, melyet az utolsó példányig elvittek az árusoktól.
Györgydeák György munkái
A ház, a kert folyamatos gondozást igényelt, a belső tóval és annak csatornájával. Időnként fűzvesszőből font építményeket állított fel különféle funkciókkal, amelyeket náddal, gyékénnyel, moszattal borított. Anyagukból adódóan nem bírták sokáig, de pusztulásukban is szépségesek voltak. Ezek a munkák folyamatos váltakozásban zajlottak a művek készítésével. Hol grafikák, hol síkplasztikák, máskor plasztikák születtek két kerti munka között. A plasztikus művekhez szinte kizárólag helyi anyagokat használt, a ház körül, az udvaron, a vízben fellelhető darabokat, uszadékfát, nádtorzsát, fűzvesszőt, bútortöredékeket, bőr- és textildarabokat, gyerekjátékok maradványait, elhasználódott szerszámok fragmentumait.
A plasztikák zöme jórészt madarakat ábrázol, amelyek kicsiktől a nagyokig valamilyen módosuláson estek át. Érdekes módon, a méretében két legnagyobb mű mégsem madár. Ők egy párt alkotnak, ahol a férfi meglehetősen esetlen figura, a nő pedig egy szép, lófejű, kecses mozdulatba rögzült, tűnődő alak. Összetartozásuk a címből tudható: Pegazusnénak a férje és Pegazusné. Feltűnhet, hogy Pegazusné férje nem ló, de Györgydeák világában ezen nem kell meglepődni. Ő természetes demokráciában élt állatokkal, növényekkel, emberekkel, és nem nagyon tett különbséget köztük. Számára szinte egyformán fontosak voltak. Képes volt kimenteni egy félig lenyelt, síró békát a sikló torkából, és kicsit reménykedni, hátha királylánnyá változik, vagy összeültetni egy edénybe egymást nem kedvelő növényeket, amik nála kibékültek.
Györgydeák György munkái
Tehetsége sokirányú volt, talán fontossági sorrend miatt a többi ág nem bontakozott ki, rejtve maradt. Időnként hihetetlen esti meséket improvizált, amelyeket a helyzet intimitásából következően senki nem jegyezhetett le, sajnos. Fantasztikus csokrokat kötött, ha az kellett, és nem csak virágokból. Néha-néha, ha úgy tartotta kedve, a főzésbe is művészetet vitt egyéni ízekkel, körítésekkel, leginkább hús- és halételekből.
A zenei ízlése és belső hallása kitűnő volt. Mikor a fia zeneiskolás lett és pianínó került a házba, minden előzmény nélkül odaült, és olyan impresszionista zongorafutamokat rögtönzött, melyek leginkább a déli szélhez hasonlítottak, amint éppen összetöri és partra kergeti a csilingelő jeget. Viszont énekelni és fütyülni csak hamisan tudott. Ha a rossz idő miatt nem lehetett kimenni, a gyerekeivel szívesen hallgatott meselemezeket, kazettákat, miközben rajzoltak, vagy festettek.
Györgydeák György munkái
Járatott egy országos hetilapot, aminek következtében kialakult egy polgári szokása. Ezt az újságot rendszerint ebéd után vette kézbe, aminek többnyire „takarózás” lett a vége. Félig ülve, félig fekve elaludt a lap alatt. A szépirodalmi élvezetekre inkább az esti órákban hagyott időt, mikor már nagyobb volt a csend, könnyebben ment a ráhangolódás.
Sportolással csak alkalmanként foglalkozott, ha akadtak partnerek, szeretett focizni, hokizni, sakkozni. Kajakozni szinte kizárólag akkor ment ki, mikor a viharos szél méretes hullámokat keltett. Ezekkel birkózott, nála ez volt a legnagyobb agresszivitás, legyőzni a hullámokat. Tavaszonként az elsők között úszott „be”, és ősszel az utolsókkal hagyta abba. Ezt sem művelte napi rendszerességgel, csak amikor jól esett.
Györgydeák György munkái
Művészete java része a mindenkori közvetlen környezete látványából, hatásaiból, anyagaiból keletkezett. Ennek egyik jó bizonyítéka a legszebb tavaszi tárlatos plakátja, amely a vöcskök násztáncának csúcspontját egy kimerevített mozdulatban ábrázolja. Plasztikus művei, az alkotó anyagok mulandósága miatt, nem számíthatnak több száz éves fennmaradásra, de remélhetőleg dokumentációkban tovább élnek majd.
Kevesen tudták róla, hogy csak az egyik szemével látott jól, a másik előtt „szaladt a film”. Azonban az ép szemével mégis teljesebb, jobb világot láthatott sokunknál.
Györgydeák György munkái
