(meztelen, fák)
Nem tudunk semmit, folyton ez jut eszembe álmomban, és pontosan értem is a jelentését, ám reggel már hiába gondolkozom rajta, nem értek semmit belőle, csak ez a mondat maradt, mindegy, inkább nézd, milyen gyönyörűek a meztelen téli fák együtt, csupasznak is mondhatod őket, átsüt ég felé emelt karjaik közt a nap, hó van meztelen talpuk alatt, másnap reggelre még szebbek lesznek, ezt az egyet például biztosan tudom, a hónapok óta a házban élő szúnyogot szavaimmal dédelgetem, tavaszig megengedtem neki, hogy szívja a véremet, de nem teszi, mert hím, de azért jól elvagyunk itt, a hegyi ház pár nap alatt visszahűl, akkor azért nehezebb fölfűteni, mert harcolni kell folyton, mindig.
LASSÍTÓ SZOLGÁLATBAN
Mindig ugyanazt a verset írom, tudom én is, de
azzal is tisztában vagyok, hogy örökké tart töké-
letlenségem miatt, vagy a szavak gravitációja
miatt, csak én hiszem, hogy az ég felé küldöm
őket, valójában onnan zuhannak lefelé, bennem
lassulva kicsit, ha már nem lassítom őket, az lesz
az igazi költészet, de addig marad a szolgálat,
lassítom őket, amíg és amennyire csak lehet.
GPS NÉLKÜL
(topográfia)
A boszniai piramisok belsejében található kis tócsák vizeinek fagyasztott kristályszerkezete szabályos fenyőfákhoz hasonlít, a vizsgálatok szerint a szennyezett vizet kis mennyiség is megtisztítja, az emberben is rejtőznek ilyen tócsák, hol szívnek, hol meg versnek hívják, többnyire topográfiától függően persze.
(éjszakai autópályán)
A halál után valójában semmi nem lesz már más,
mint az életben vagy álomban, ugyanaz történik,
csak nem lineáris idősíkban éljük meg, mindezt
csak nagyon hosszan tartó, monoton utazás közben
értheted meg, a fáradtságtól elengeded megszokott
tér- és időkorlátaidat, szabaddá válsz: ahogy akkor.
