Amikor a rendszerváltás után, 1991 júliusában családommal, a szigligeti alkotóházba igyekezve, első alkalommal eljutottunk Veszprémbe és környékére, lenyűgözött bennünket a táj szépsége. Valahol Kapolcs környékén mondtam is Gabinak, a feleségemnek, hogy ha egyszer véletlenül majd el kell hagyni Bácskát, a szülőföldünket, akkor itt kellene élnünk. Alföldi, síksági emberként mindig különös vonzalmat éreztem a nagy hegyek és a vizek iránt.

Pannóniából, ebből az ősi római provinciából, a Bakony-hegység mint egy sziget emelkedik ki. Több millió évvel ezelőtt keletkezett, amelynek lankáit a Pannon-tenger nyaldosta. Ennek nyomai ma is láthatók a Balaton-felvidék néhány pontján, elsősorban a Káli-medence peremén. A vidék sajátos képződményei a tanúhegyek, az egykori vulkánok: a lapos tetejű Badacsony, a Csobánc, a meredeken csúcsos Gulács, a Szigliget, a Tóti-hegy, a Hegyesd, a púpos hátú Szent György-hegy, a Kab-hegy és a Somló. A tudósok szerint a vulkáni működés tőszomszédságában, a dombok lábánál, az árkos vetődés mentén kb. 20 ezer évvel ezelőtt egy fiatal földtani képződmény, egy északkelet–délnyugat fekvésű nyújtott, lapos medence keletkezett, melyet víz borított el, ez lett a Balaton, amelyben az egykori tenger állatvilágának képviselői, a gardák is otthonra leltek.

A tó látványa a déli part valamely magaslatáról különösen megragadó, főleg a délelőtti órákban, napsütéses, tiszta időben. Ott hullámzik a világoszöldes víztükör, mögötte pedig kékes árnyalatban sorakoznak az északi part hegyei és a bazaltvulkánok, de csodálatos képződmény a Tihanyi-félsziget is, amely olyan mélyen benyúlik a tóba, hogy majdnem kettévágja.

A Balaton sekély tó. Átlagos mélysége 3 méter. Hossza 77 km. A napos órák száma évente kétezer óra, mint a francia Riviérán. Egyik partjáról látni a másikat. Legszélesebb Fűzfő és Világos között.

Felülete 596 259 négyzetméter. A jegére 1800 millió ember férne el, állva.

Ritkán van teljes szélcsend. Vihar idején félelmetes, zöldes színű lesz a tó. Tajtékzó dühvel vicsorítja fogát. A Balaton óriási tükör, amelynek felülete naponta ezerszer változik. Az eget nem úgy tükrözi, mint egy egyszerű tükör, hanem szeszélyesen. A Balaton mindig szép.

A tó feszített víztükre és a Bakony domborulatai az ember számára kihívásokat rejtenek. Beragyogja őket a nap fénye, az áttetsző, nyílt égbolt a magasba csábítja az ember tekintetét, felébreszti a képzeletét. Több ezer éves kultúra és történelem lakozik ebben a tájban. Egykoron itt a tó feletti úton vonultak Róma és Aquincum felé az ókori légiók, majd Árpád vezérletével megérkeztek a honfoglaló magyarok. A Bakony rengetege nyújtott menedéket Koppány és pogány seregének. Később harcolni kellett törökkel, osztrákkal, orosszal. Az emlékezet legendákat, meséket szőtt a tóról és az erdő mélyéről. A beszéd pompáról és szegénységről szól, valóságot és ábrándot ötvöz. A retorika egyszer a szabadság, máskor a zsarnokság szövetségese volt, szolgálta a demokráciát és a demagógiát.

Az élőlények mindig igazodnak a tájhoz, annak adottságaihoz. A balatoni és a bakonyi embert rombolta a túlzás és a széthúzás, gyötörték az ellentétek, a különböző testi állapotok, de bőven volt oka örömre is: télen és nyáron, a tartós hőségben és a hirtelen jött fagy idején, alkonyatkor és hajnal után, szélben és szélvédett kuckóban, eső előtt, vihar után, otthon és főtéren, piacon és kocsmában. Itt most lehetetlen felsorolni a mindennapi élet dolgait, amelyek az emberi élet kísérői, a szükségleteket, élelmiszereket, használati tárgyakat, eszközöket, s végül a kifejezéseket, szavakat, amelyek itt használatosak és meghatározták az élet rendjét, formáját és lehetőségeit.

A kíváncsi ember gyakran felkerekedik, hogy bejárja ezt a vidéket, tavasszal, nyáron, ősszel és télen is. Mesebeli táj. Vajon hány nemzedék járta előttünk ezeket az ösvényeket, és hány nemzedéknek veszett nyoma az emlékezetben? De itt mindig állni fog valaki, és meghatottan néz majd a végtelen és halhatatlan időbe.

Mint akik csodát láttak, mint akik beleláttak egy kicsit az örök titokba, a végtelen és az örökkévalóság lényegébe, úgy távozhat az ember erről a tájról, ahol nyugodtan kóborolhat a vízparton vagy a dombokon, és kilátókról kedvére szemlélheti a színét változtató Balatont, valamint a felvidék szőlősdombjainak, mezeinek és erdeinek körvonalait.