(tanács)
a kertből mindössze annyi
tűnt elő, amennyit az apró,
négyzet alakú nyílás látni
engedett a csukott ajtón,
a kilincs helyén
nem tudni, hogyan nyílt
a vaskos monolit deszka,
és ami mögötte van
az is kideríthetetlen
az ilyenekhez és társaikhoz
ne menj vendégségbe,
még barátaikhoz sem, nehogy
átjárjon elfogultságuk mérge;
ha meghívnak és beengednek,
már kész tervük van veled
megteheted, hogy ott leszel
és arcukba vágod megvetésed,
de számolnod kell azzal,
hogy kék szemekkel nem jutsz ki
házaikból, és távozásod
(vagy menekülésed?)
örökre összeköt velük
(csak lábnyomát hagyta)
…homlokát lábnyomába
szorította nem azért hogy
lehűtse átizzott koponyáját
de ez maradt belőle csak
miután elment képtelen volt
megidézni szavait pedig
jobbára nem is értette
mit mond de hitte hogy
felépítheti alakját talpának
sár-üregéből tudta hogy
addig fog égni fején a bőr
és egész testén ugyanúgy
ameddig nem látja maga
előtt és nem hallja újra hangját
kezének éneklő gesztusait…
(miközben)
miközben megtalálta
a kör gyökerét…
miközben a kép,
amivé átalakult…
miközben az anyag
szenvedélyét ízlelte…
miközben együtt sírtak
a víz völgyében…
miközben a nemes
szavakat számlálta…
miközben émelyítette
a látvány…
miközben mindenről
hús jutott eszébe…
miközben a függőleges
napéjegyenlőségek…
miközben keze
szenilitással teli…
miközben adóssága
éjszakájában…
miközben azt
kérdezte még,
mit mondhatnék,
hogy megszabadítsam
őket – miközben
szabaddá tette őt…