még új volt a lakótelep
üres parkolókban
pattogott a labda
a klaipeda étteremben
bajuszos pincér támasztotta
a pultot alumínium kések
aprították a menüt és a délutánt
az őrsi naplóba nem került
bejegyzés arról hogy
a folyosón kergettük egymást
a tábla zöld volt csikorgó
krétával írta fel a hetes
hogy kovács istván
megint rendetlenkedett
műszálas ingben jártak
a férfiak a nők blúzát
hegyes melltartó feszítette
és mindenki cigizett
meg ivott esténként
a konyhában míg szabó lászló
az ismeretlen tettest kergette
a tévében rakéták landoltak
háborús filmek és halálos tavasz
rémes mennyire nem történt
semmi és most mégis mindenki
úgy emlékszik a hétfőkre
és az adásszünetre mintha
jobb nem is lehetett volna
magad sem tudod mit keresel itt
ahol annyiszor játszottad csak
minden második kőre léphetsz
szinte mindenki elköltözött
a házból akit ismertél
nem maradtak csak a járda
repedései közé szorult évek –
és néhány közös firka a falon