Korai képeim elégedetlenségből fakadó lefestéséből származtatva 2015-től tudatosan kísérletezem a kész festmények átfestésével, lemosásával, lehúzásával, kifejező lepusztításával. 2019-től vászonra nyomtatott digitális fotóimat használom erre a célra: festékrétegekkel alakítom a felületet az expresszív hatás érdekében.
Alkotói módomhoz – pusztítva alkotás – tragikus tartalom társul. Újra és újra visszatérő témám az egyén és a természet traumái.
A 2019–2020-ban készült, itt bemutatott képciklust Boszorkány-sorozatnak nevezem. Modellje szép fiatal felnőtt nő, aki maga is művészi fotográfiákat készít. Az elszenvedett gyerekkori bántalmazások hatására, így jellemezte magát: „Gyenge vagyok, és utálom magamat ezért. Utálom a múltamat és a jelenemet.”
A gyerekkori bántalmazások és érzelmi traumák együtt növekednek velünk, akár a fa törzsén a sérülés, kihatnak felnőttkori viselkedésünkre. Csökkent önbecsülés, érzelmi-kapcsolati nehézségek, lelki és fizikai megbetegedések alakjaiban köszönnek vissza ránk. A lelkileg sérült egyén gyakran felnőttkorában is konfliktusba kerül a társadalommal – nehezen érthető, függőségekre hajlamos, sok esetben impulzív, vagy visszahúzódó, melankolikus viselkedése okán.
Závorszky-Simon Márton: Akt diptichon, 2019
A lelkileg sérült személyiség belső fájdalmait próbáltam megragadni a tanulmány-fotók roncsolásával (Akt diptichon). A Boszorkány-sorozatban a szimbolikus nőalak máglyán ül, annak közösségi számkivetettségét, áldozati szerepét jelképezve (Boszorkány), míg a legutóbbi képeken már egy távoli napraforgómező képével mosódik egybe az akt az emlékezés, elvágyódás melankóliájának szimbolikájaként (Trauma).
Závorszky-Simon Márton: Trauma I., 2021
Alkotásaimmal expresszív, szimbolikus hatást kívánok elérni; az esztétikumnál fontosabbnak tartom a kifejezőerőt és a gondolatiságot. A természetet megszemélyesítem, az embert a természetben oldom fel. Tájban és egyénben ugyanazt a világot keresem: saját belső világomat.
A magam példáján keresztül azt gondolom, a művészetnek fontos szerepe van a lelki sérülésekkel való megküzdésben, és a velük való együttélési kísérletekben. Nem hiszek a művészek meg nem értésében. Abban hiszek, hogy a művészet sokszor épp a meg nem értés szomorú mélyében születik. Könnycsepp lehet a sírni nem tudók arcán. Kiáltás a némák ajkán. Csónak, amelyben azok kényszerülnek hánykolódni, akiknek nem jutott part.
