A kedvenc városaimról már írtam az elmúlt évben. Mivel minden alkalomkor a választott város múzeumairól igyekeztem tájékoztatni, most a két legkedvesebb múzeumomat mutatom be. Mindkettő Svájcban van, és mindkét város, Bázel és Bern a kedvenceim közé tartozik a természettel való kapcsolatuk és szerkezetük, épületeik, hangulatuk és arculatuk miatt. Mind a két múzeumot Renzo Piano (1937, Genova –) tervezte, építette. Ő a legkedvesebb építészem, aki legalább 15 múzeumot hozott létre, még Óceániában is egyet. Már első múzeuma, az 1977-ben átadott párizsi Pompidou-palota meghökkenést váltott ki szokatlan építészeti megoldásaival, bizarr külsejével. Hozzám nagyon közel áll, akárcsak Amszterdamban a hajó formájú, zöld Science Museum, a vízparton.
A Beyeler Alapítvány 1997-ben nyílt meg Basel-Riehenben, két év múlva meghosszabbították 12 méterrel. Természetes kapcsolata van a nagy, igényes kerttel, amelyben időszakosan szobrászati bemutatókat is tartanak (itt kapott helyet például 1988-ban Christo Becsomagolt fák című projektje). Claude Monet egyik különleges, varázslatos, hosszú vízililiom-festménye úgy van kiállítva, hogy a néző egyszerre látja bent a csaknem nonfiguratív képet és a földig érő hatalmas üvegfalon át a mesterséges tavon virágzó, színes tavirózsákat. Kapcsolat a táj és a mű között. A téglalap alakú épületen nemcsak üvegablakok kötik össze a valóságot és a teremtett világot, hanem a félig áttetsző, állítható lapos tetőn is beszűrődik a napfény.
A színvonalas magángyűjteményből kinövő múzeumi anyag (Ernst és Hildy Beyeler 1982-ben határozták el, hogy a nyilvánosságnak is megnézhetővé teszik az évtizedek alatt igényesen válogatott képeiket) elsőrangú modern művészek alkotásaiból áll (Monet, Giacometti, Klee, Cézanne, Chagall, Ernst, Miró, Bacon és így tovább). Évente három időszaki kiállítást is rendeznek. Emellett rangos afrikai, óceániai, alaszkai gyűjteményük is van. Akit érdekel, vonz a XX. századi képzőművészet, annak számára megkerülhetetlen a Beyeler Alapítványban látható művek megismerése.
Bázel és a Beyeler Alapítvány kertje, épülete, műtárgyai nagyon is összeillenek. A város a Rajna két partján fekszik, a svájci–német–francia határon. Nem véletlen, hogy a rómaiak már a Kr.e. IV. században elfoglalták. A három régió története a kezdetektől máig végigkövethető a Museum am Burghofban. Bázelben számos fontos múzeum található, például a Kunstmuseum, a Kortárs Múzeum és a Természettudományi Múzeum. Különleges a Svájci Papírmúzeum, a papírgyártás történetét és az írás kultúráját dokumentálja.
A Paul Klee Központ csak Bernben jöhetett létre. Ez az Alpok alatti, kelta eredetű város az Aare folyó partján fekszik. Paul Klee itt nőtt fel, tanult meg hegedülni és festeni és itt töltötte élete utolsó hét évet, miután kénytelen volt a Hitlerék által felszámolt Bauhausban abbahagyni a színtan tanítását. Fia, Felix szerint zseniális művész apja igazi berni állampolgár volt, aki berni tájszólásban beszélt németül. A Paul Klee Központ (Zentrum) 2005 júniusában nyílt meg, még az év októberében láthattam először (írtam is erről az Arnolfini Szalonban 2013-ban).
Paul Klee Zentrum, Bern (Fotó: Jean-Pierre Dalbéra; forrás: Wikipédia)
Renzo Piano épületegyüttese tökéletesen jeleníti meg a természet és művészet teljes egységét, összhangban Paul Klee művészi elképzeléseivel és filozófiájával. A múzeum külsejét a Bern várost körülölelő dombos táj ihlette, messziről is könnyen felismerhető íves fém tetejéről, amelyre gyepet telepítettek. Hármas egység ismétlődik horizontálisan és vertikálisan is, Klee vonalainak mozgását, hullámzását idézve. Klee mintegy tízezer művéből itt négyezer festményt, rajzot őriznek a család és áldozatos svájci gyűjtők (mindenekelőtt Müller ortopédsebész professzor és felesége jóvoltából). Rendkívül gazdag dokumentációt is sikerült összegyűjteniük, van kutatóközpont és találhatók itt tantermek is. A kiállítások mellett kiemelendők a jól felszerelt műhelyek és a Creaviva gyermekmúzeum is.
Elfogult vagyok, rengeteg kedvenc festőm van a krétaiaktól Rembrandton át Baconig, ám a legeslegkedvesebb Paul Klee, a természettudós festő. Mivel csaknem 30 évig tanítottam építészeket művészettörténetre, a tőlük tanultakra alapozva állítom, hogy a múzeum tökéletesen megfelel az ő szellemiségének, univerzalizmusának; a világmindenséget – melyet ő anyagelvűnek tartott – minden alkotó elemével, energiáival egyetlen egységként értelmezte és láttatta. Paul Klee úgy volt európai, hogy svájci német és berni volt egyszerre, aki képes volt vizualizálni a közvetlen természetet (Alpok, Rajna), környezetét, a zenét és bármit, ami lekötötte figyelmét. Renzo Piano azonosulni tudott ezzel (tenger mellett felnövő olaszként is). Talán azok az angyalok segítették őt, akiket Klee utolsó éveiben teremtett, és akik ma kiállítva láthatók a Paul Klee Zentrumban.
