1. Bevezető
Mind a művészet, mind a digitális technológia az emberi kultúra nagyon széles területét fedi le, emellett számtalan módon keresztezik is egymást, így mindegyik megérdemelné az önálló filozófiai elemzést. A művészet és a digitális technológia kapcsolatát nézve az elméletalkotás egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen még az évezredek művészetéről szóló viták sem értek véget, de már sok más jelenség mellett a számítógépről és művészi használatáról való elmélkedésnek is új szintjei léptek be a vizsgálandó kérdések körébe.
Az első digitális műveket fejlesztőmérnökök és programozók alkották, majd az 1970-es, de főleg a 90-es évektől a leginnovatívabb művészek szisztematikusan, olyan technológiai eljárások adaptációjához fordultak, melyeknek közös technológiai alapja a sokszorosítás és annak folyamata. Elektronikus grafikák, polaroid fényképek, videografikák, fotogramok, kreatív fénymásolatok, elektronikus kiadványok születtek. Mindezek kiterjedt kreatív panorámát alkotnak a művészi alkotásra szánt terekben, és közös a technikai eredetük, az, hogy valamennyien elektrográfiák. Hatásuk a jelenlegi művészetre ugyanolyan fontos, mint lényegük és jelentésük filozófiai megvilágítása, művészeti és technológiai jelentőségük feltárása nemcsak a hétköznapi emberek, de a művészeti szakemberek és a kritikusok számára is.
A technikától és technológiától a puszta tartalom felé haladva visszatérünk a hagyományos „mi a művészet?” kérdéshez, amikor egy művészeti alkotás előtt állunk, vagy éppen elmerülünk benne. Ha egy számítógépes technikával készült mű előtt állunk, érdemes a kérdést kibontanunk: „digitális művészet-e ez?”, „művészi ötleten alapul-e?”, illetve „szükség van-e digitális technológiára a létezéséhez?”. Nem állítható, hogy ez a szétválasztás minden esetben lehetséges, hiszen gyakran, ha nem is mindig, figyelembe kell vennünk az elemzett műveket körülvevő történelmi és kulturális kontextust is.
Mit próbál kifejezni a művész? Mit gondoljon a néző? 2016-ban egy reklámcég amszterdami kirendeltsége a Microsofttal együttműködve olyan neurális hálózaton alapuló rendszert dolgozott ki, hogy az képes legyen új művet létrehozni: festményt Rembrandt, a holland mester stílusában.(1) Joggal merül fel a kérdés: mi az üzenet, amelyet haza kellene vinnünk ezekből a művekből? Van ilyen?
Talán az, hogy csodáljuk meg a technológiát, amely ezeket az eredményeket lehetővé tette. Megkockáztatható, hogy ez a fajta törekvés káros a digitális művészetre nézve: elvonja a figyelmet arról a valódi, jelentős támogatásról, amelyet a digitális technológia nyújthat a kortárs művészeknek.
1.1. A Xerox-hatás
A fényképezés megjelenése idejében elkezdődött a szakítás az észlelési és koncepcionális elméletekkel, vagyis a nézőpontok és a beállítások végtelen megsokszorozódásával a fotográfia végérvényesen töredékére redukálta a természetfestés létjogosultságát, és mindenekelőtt realista világfelfogást generált. A lehetőségek végtelen sokasága és folyamata tárult fel, amelyek azóta is alakítják az ember szemléletét, világát – az észlelés automatizálásának előkészítése pillanatában a mesterséges látás innovációjával, az objektív valóság értékelésének gépre történő átruházásával.
Joseph Kadar munkája
A Joseph Kadar által használt prototípustól a legfejlettebb technológiák által létrehozott generatív rendszerekig az elektrográfia saját paramétereiből tárja fel azt a potenciálmezőt, amit korábban említettünk, és amely hatással van a kép értelmezési problémáinak egészére a kortárs kultúrában. Ez a Xerox-hatás.
1.2. Technológiai eljárás a művészet szolgálatában
Talán a legmeghatározóbb evolúció 1980-ban a lézeres fénymásolók megjelenése volt, azaz a lézersugaras technológia alkalmazása, ami lehetővé tette az elektromos jelek visszaalakulását fénnyé, majd a közbenső felület felé történő irányítását, és a szokásos folyamattal a másolat megszületését. A digitális technológia és a színes másolat négy színre bontásának a lehetősége a színes fénymásolókkal növelte a kreatív játék lehetőségét.
1.3. Adaptálás a művészetbe
A fénymásolóval, legyen az digitális vagy analóg, fekete-fehér vagy színes, a művészi alkotások széles skáláját lehetett létrehozni. Az első fénymásológép kereskedelmi forgalomba hozatalának kezdetétől a 60-as évek elejéig a művészek az elektrográfiát igyekeztek a lehető legjobban kihasználni. Az 1960-as évek közepe és az 1970-es évek között a fénymásoló és az egyéb elektrográf technikai művészet instrumentalizálódásának eredményeként általánosan felértékelődtek a technikai művészetek, s velük minden olyan kezdeményezés iránti érdeklődés, ami a géphasználaton alapuló művészetekben új, innovatív értékeket teremtett.
A nemzetközi másolatművészet számára mérföldkövet jelentett a Pasqual Fort által 1984-ben Barcelonában megrendezett 1. Másolatművészeti Nemzetközi Biennálé, illetve az is, hogy 1990-ben megalakult a cuencai Nemzetközi Elektrográfiai Múzeum.
2. Műfaji felosztás
A fénymásolatot mint médiumot mindig nagyon speciális művészeti körökben és igen változatos fogalmi megközelítésekben használták. A fénymásoló olyan eszköz volt, amit sokféleképpen használtak alkotóeszközként. Olyan közeg, aminek nagyon meghatározott jellemzői léteznek a grafikus formában és kifejezési keretek között, az idő fogalmában, a kreatív közvetítés megközelítésében, az eredmények közvetlenségében, a technológiai és fényképészeti összetevőben.
2.1. A xerographia mint kifejező technika
A xerographia a görög xeros (= száraz) és grafein (= írás) szóból származik, jelentése: valamely objektum, kép közvetlen fénymásolata. A másolandó és a kész mű között a fényintenzitás és a képhordozó, azaz a papírminőség különbözősége okozhat eltérést.
A Xerox fénymásológép segítségével készítette a kezdetektől elektrográfiai alkotásait HAász Ágnes is, műveiben a folyamatleképezési rétegek egyszeri és sorozatszerű variációkból épülnek fel.
Fotó–betű–tárgy–szövegtöredék–zene költői szintézisét teremti meg műveiben Sós Evelin: marginális tájakra vezeti el a nézőt.(2) A képalkotás eszközeként a fénymásolótól a szkenneren át a képátalakító szoftverekig Herendi Péter is sokféle eszközt használ, ahol a lényeg a megtalált és kiteljesített látvány.(3)
HAász Ágnes és Sós Evelin munkája
A faxgép mint a telefonos és elektromos jelek kombinációjának, valamint a xerográfiai és termográfiai nyomtatásnak a terméke, sokáig nagyon népszerű volt a művészi elektrográfia területén, mivel a fogadó fax által készített képek szintaktikailag nem különíthetők el a hagyományos fénymásolattól. A művészek új eszközként használták annak ellenére is, vagy talán éppen azért, mert nem nyújtott jó képminőséget, viszont valós időben, azonnal lehetővé tette a kommunikációt és az interakciót minden olyan helyen, ahol gyors és stabil telefonvonal volt.
Hazánkban elsőként Máté Gyula rendezett Bonyhádra küldött telefax-képekből kiállítást 1991-ben, az Árnyékkötők munkatársainak közreműködésével. Ezt követően, 1992-ben Budapesten került sor az Artpool Művészetkutató Központban a Faxzine című nemzetközi networker kongresszusra.(4) A spanyolországi Cuencában a világ minden tájáról származó művészek faxművészeti alkotásait reprezentálják – az 1980-as évektől az internet és az elektronikus távközlési rendszerek általános elterjedéséig, a 21. század elejéig – a Művészeti és Új Technológiai Innovációs Központban (MIDECIANT), a nemzetközi művészeti mozgalom faxművészetként ismert műgyűjteményében.
2.2. Számítógépes grafikák
A grafika és a tervezés területén a hatalmas technológiai fejlődésnek és sokoldalúságnak köszönhetően, új lehetőségek tárháza nyílt meg a képek rögzítésére és kezelésére. Olyan technológiák kölcsönhatásának jött el az ideje, amelyek eredetüktől fogva eleve össze voltak rendelve; elektrográfia és számítógépek: az optikai eszközök, az irodai technika és az elektromosság fejlődésének termékei.
Magyarországon Csízy László a számítógép használatával a ’70-es évek közepétől kísérletezik, legkorábbi munkái ekkor készültek. Alkotásain a látható jelenségek új részleteinek feltárása foglalkoztatja. 2017-es Részek és hullámok című számítógépes grafikáján szín- és vonalvariációk váltakoznak, majd a variálódó részek hullámszerű mozgással, fakuló színekkel és gyengülő karakterrel simulnak bele a világegyetem nagy rendszerébe.(5)
Csízy László munkája
ifj. Koffán Károly műveinek döntő hányadát 3D-modellezéssel létrehozott illusztrációk, számítógépes grafikák teszik ki. Az egyébként sima, másodrendű felületek egymásba vetítésén alapuló összefüggésekből többször azokat szerepelteti, amelyekben az eredeti és a származék-alakzat egymással áthatásba kerül. Közös érintősíkok, érintőkúpok egészítik ki az alakzat-párokat.
Sándor Edit a láthatatlan mozgásokat, folyamatokat digitálisan kelti életre az elektronikus munkafolyamat tág lehetőségeivel. Művein a motívumokat a virtuális anyagszerűség megteremtésével hozza egyensúlyba.(6)
2.3. Elektrográfia mint referenciapont
Az elektrográfia mint referenciapont fogalma olyan kreatív tevékenységeket ölel fel, amelyek a fénymásolást vázlatképnek, referenciaképnek vagy csak egy elemnek tekintik egy másik alkotási folyamatban, amelyben a fénymásolat csak egyetlen része egy szélesebb koncepciónak.
Ide sorolható Halbauer Ede ön-fénymásolási technikája, amely fénykép, grafika, kísérleti film, festmény, autoterápia, s egyúttal napló és ars-poetica is egyben. Önexploráció című kísérleti xerox-sorozatában saját lélekállapotát igyekszik megvilágítani úgy, hogy antropomorf textilfaktúrákat, saját arcát vagy testrészeit fénymásolja le különböző pozíciókban.(7) Czető Beaty alkotásaiban a felvillanó testképek ugyancsak elmosódó dimenziórétegekbe úsznak át. Kecskés Péter a klasszikus fekete-fehér és színes fénymásolatok után a faxszal kísérletezett, majd a különféle számítógépes szkennelés hibáit és a véletlenszerű folyamatokat is beépítette a munkáiba, melyek az elektrográfia kiterjesztéseként is értelmezhetőek.(8) Lux Antal a linó, fametszet, litográfia, aquatinta, szerigráfia után, amikor az első számítógép megjelent, azonnal elkezdett kísérletezni az elektrográfiával.(9)
Halbauer Ede munkája
2.4. Performanszok
Az eletrográfiára gyakran használt néhány fogalom, mint a másolat, a médiajel, a tanúkommunikáció stb., szoros kapcsolatban van a történelmileg koncepcionális és ideológiai álláspontokkal.
1976. március 7-én került megrendezésre a Rózsa Presszóban, Budapesten, a „Mesterséges légzés” című első „rózsaakció”, happening és akciósorozat, résztvevői között volt Drozdik Orsolya(10) és Károlyi Zsigmond, akiknek fotóalapú munkáiban és kiállításaiban fontos helyet töltöttek be a szövegmásolatok, a xeroxhasználat.(11)
Az egyéni előadásokkal jelentkező művészek mellett (Galántai György, Kelecsényi Csilla, Tillmann József, Tóth Gábor stb.) több művészeti csoportosulás jött létre,(12) amelyek tevékenységében az élő bemutatkozás, a közönség előtt való alkotás különféle formái fontos szerepet töltöttek be. A Xertox csoport létrejöttét is a képsokszorozás motivációja ihlette, megalakulásuk és a rendszerváltás között Lévay Jenő, Regős Imre és Šwierkiewicz Róbert majdnem kétszáz alkalommal dolgozott együtt.(13)
Xertox-mappa 1980-ból
2.5. Installációk
A harmadik dimenzió térbeli viszonyának esztétikai problémájában az alkotások ezen csoportja a térbeli viszonyt a síkok kapcsolatának produktumaként hozza létre. Műveket helyeznek el a térben, ezek elektrografikusan reprodukálják a hely anyagi, fizikai síkjait (mennyezet, padló, falak), melyeket a tér hol összekapcsol, hol elválaszt.
Bátai Sándor alkotásain felirat- és szövegtöredékek, archaikus festői részletek montázsszerűen egymásra rétegzett, patinás felületek alól bontakoznak ki, az idő fokozatos munkáját érzékeltetve. Ikonjai az írás előtti időkbe lépnek vissza.(14)
Bátai Sándor munkája
A jelenből a múltba tekint vissza HAász Ágnes 2021-es, performansszal egybekötött installációja, amit tartalmilag az emlékek, alkotások más-más térbeli és időbeli síkokon való elhelyezése is hangsúlyoz.
2.6. Küldeményművészet és mail art
1972-től hozta létre első experimentális képregényeit Fenyvesi Tóth Árpád, aki a hatvanas évek közepén vizuális költészettel foglalkozott, majd 1975-től sokszorosított képregényeivel bekapcsolódott a magyarországi és nemzetközi mail-art hálózatba.(15)
Az Artpool 1981-ben rendezte az első magyar mail-art kiállítását, melyen két magyar szervezésű nemzetközi projekt is megvalósult. A kiállítótér padlóján a magyar avantgárd xeroxkópiák szerepeltek a 70-es évekből, illetve a térbe belógatott fóliacsíkokban művészképeslapok, mail-art munkák kerültek bemutatásra, a falnak támasztva pedig Šwierkiewicz Róbert Behelyettesítő önarckép (Önfejtágító) című, első mail-art pályázati anyaga és Galántai György „Textil textil nélkül” assemblingjének lapjai.(16)
Az első magyar mail-art kiállítás 1981-ben (Fotó: Pácser Attila)
2.7. Kiadványok
1962. májusban jelent meg Párizsban a Magyar Műhely című irodalmi, kritikai és művészeti folyóirat, melyet az 1956 után Nyugatra kényszerült fiatal művészek – Nagy Pál, Papp Tibor – alapították, így már az első évfolyam számaiban helyet kaptak Magyarországon élő írók is.(17) Külön figyelmet érdemel Galántai György korabeli tevékenysége, aki az általa alapított Artpool Művészetkutató Központban 1979-től rendszeresen alkalmazta a fénymásolás technikáját.
1989-ben Budapesten Dárdai Zsuzsa, Saxon Szász János, Tenke István és Zsubori Ervin megalapították az Árnyékkötők alkotócsoportot, 1990-től pedig alapító-szerkesztőként elindították az Árnyékkötők electrographic art nevű művészeti folyóiratot. Kezdeményezésükre 1990-ben létrejött a Fény-Árnyék Művészeti Egyesület (FÁME), illetve annak Árnyékkötők elektrografikai csoportja is.
Az Árnyékkötők elektrografikai folyóirat borítói
Az Árnyékkötők csoport szervezte meg elsőként a magyar művészek elektrográfiáinak rendszeres bemutatását. Előtte Budapesten mindössze két kiállítást rendeztek, elsősorban mérnökök, programozók, s kisebb részben művészek elektrografikai és számítógépes alkotásaiból. Az elektrografika kifejezés – így, magyarul – 1990-ben bukkan fel először az Árnyékkötők című szakfolyóirat hasábjain, bekerülve ezzel a szakmai köztudatba.(18)
3. A Magyar Elektrográfiai Társaság
A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) nagyrészt az Árnyékkötők csoport művészeiből jött létre, 19 alapító taggal. Az elektrografikában rövid idő alatt szinte kizárólagossá váló digitális technika révén az irányzat már a korábbinál egyértelműbb módon határolódott el a hagyományos grafikától.
2010 augusztusában Szigetváron megnyílt a MET gyűjteményére alapozott Magyar Elektrográfiai Múzeum, mely a fiatalon elhunyt Bohár András(19) nevét vette fel.(20)
A MET tevékenységének kiemelkedő eredménye 2021-ben a III. Digitális Agora nemzetközi képzőművészeti tárlat Szekszárdon, a Művészetek Házában, melyet ez évben harmadik alkalommal rendeztek meg, 169 magyar és 45 külföldi művész digitális, elektrográfiai alkotásainak bemutatásával.
A 2021-es Digitális Agora kiállításának részlete (Fotó: Varga László)
4. Növekvő lehetőségek
Napjainkban igazi forradalmat láthatunk a számítástechnikában, nem csak kereskedelmi vagy technológiai, hanem mindenekelőtt társadalmi szinten. Az együttműködési folyamatok mindenütt jelen vannak társadalmunkban. A kommunikáció területén a digitális hálózatok elősegítették a kollaboratív tevékenységeket, elsősorban a virtuális közösségek és a közösségi hálózatok jelenségét.
Ebben az összefüggésben a műtárgy fogalma – tágabb értelemben – az emberi kultúra által létrehozott minden tárgyra vonatkozik.(21) A MET élen jár a művészeti kapcsolatok nemzetközi kiterjesztésében, és a számítógép adta lehetőségek megragadásával a magyar és nemzetközi elektrográfia újabb és újabb eredményeinek a közzétételében.
Pontosan ez a széles körű kapacitás az, ami biztosítja az elektrográfia jövőjét. Ez a folyamat sejtésünk szerint elkerülhetetlenül halad előre, észrevehetően megnövelve a művészek kreatív munkájának lehetséges eszközeit.
Hivatkozások
1 Inside ‘The Next Rembrandt’: How JWT Got a Computer to Paint Like the Old Master
2 Sós Evelin: Banándíszítésű lemez (Képírás Füzetek)
5 Csízy Lászlóval 2021-ben folytatott levelezés alapján
6 A hét 3 művésze: Daradics Árpád, Repászki Ferenc, Sándor Edit
7 Beke Zsófia – Faludy Judit: Halbauer Ede
8 A hét 3 művésze: Ázbej Kristóf, Kecskés Péter, Koppány Attila
9 A hét 3 művésze: Lux Antal, Koroknai Zsolt, Szombathy Bálint
10 Orshi Drozdik: Adventure & Appropriation, 1975–2001
12 Szócikk az Artportalon: performance
13 A térről: Swierkiewicz Róbert (1994), in: Hajdu István: Előbb – Utóbb. Rongyszőnyeg az avantgarde-nak, Orpheus könyvek, 1999.
14 Szeifert Judit: Jelek az idő szövetében
15 Fenyvesi Tóth Árpád: Splendid Isolation
16 Dokumentáció az első magyar mail-art kiállításról
17 A Magyar Műhely művészeti folyóiratról
18 Kováts Borbála: Az elektrografika és az elektrográfia – Két fogalom természetrajza
19 Bohár Andrásról az Artportal-lexikonban
20 Vass Norbert: A múzeum mint metafora, avagy csapdába csalni az időt – a szigetvári Bohár András Elektrográfiai Múzeumról. Pannon Tükör, 17. évfolyam, 3. szám
21 Michael A. R. Biggs: „Learning from Experience: approaches to the experiential componenet of practice-based research” – in: Forskning, Reflektion, Utveckling. Stockholm, Vetenskapsrådet, 2004.
