Ghyczy György művészetét saját Jeleinek mentén, de kis kitekintéssel vizsgálom. Gazdag ábécénk egyetlen elemét kiemelve, íme, néhány alliterálni kívánkozó jellemző kiállítónkról, a szép szavak szótárából: szaktudás, szisztematika, szimbólum, színkezelés, szépérzék, szó, szaru, szív stb. Ezen gondolatokból kiragadva párat igyekszem továbbszőni szövegemben.
Szaktudás: Igényes, precíz, hibát nem tűrően dolgozik. A mesterség alapjait kiválóan ismeri, biztos anyagismerete megnyilvánul összes munkáján, legyen az akril/vászon, tus/papír, vagy klasszikusan, netán digitálisan sokszorosított mű. Teheti is, volt alkalma a lipcsei tanulóidőszaka vagy a sok éves alkalmazott grafikai tevékenysége alatt szemléletét, felkészültségét megalapozni és elmélyíteni. Ebből pedig egyenesen következik, levezethető, hogy ez a látszólag nyugodt és békés ember a művészetében igenis intenzív, pezsgő, kísérletező kedvű, a nála még fiatalabbakat is megszégyenítő bátorsággal és lazasággal. Szívvel-lélekkel teszi ezt, remek kompozíciós készséggel megáldva, áldozva az esztétika ma sokak által figyelmen kívül hagyott oltárán.
Bátran és könnyedén „lavíroz” a műfajok között, a klasszikus festészeti és grafikai műfajoktól elindulva az iparművészeti tárgyak képekkel ellátásán át az akcióművészet-jellegű projektekig, amibe belefér egy autó karosszériájának megfestése, vagy egy szenzorral ellátott verset szavaló akrilfestmény is, természetesen az alkotó saját, összetéveszthetetlen stílusában.
Ghyczy György: Jelek (részlet a sorozatból)
Színkezelés: Koloritja élénk, intenzív, harsány, de sosem tarka, hanem gondosan átgondolt színpár-választás vagy színtrió-összeállítás eredménye. Bár a színkontrasztok alapos ismerője, a jelen kiállításon most sötétebb köntösbe öltöztetett munkákat láthatunk, ahol a fekete, a barna dominál inkább, a tiszta színek pedig kiegészíteni, árnyalni kívánják a grafikus elemeknek a hófehér papírra tett gesztusait. A sebesség, azaz a mű pár pillanat alatti megszületése kulcsfontosságú, így lesz friss, és ettől lesz igaz.
Szisztematika: Ghyczy tudatos alkotó, munkái tele vannak a pillanatnyiság, az expresszivitás számos pozitívumával.
Megállíthatatlanul aktív ember. Kiállításainak, szerepléseinek, tagságainak, díjainak, szervezői és oktatói tevékenységének listája igen hosszú tekercsre íródhatna. Rendszeres kiállítója neves hazai és külföldi tárlatoknak, Budapesttől Szécsényen át egészen Fabrianóig. Hasonlóan lehetne nyilatkozni a művésztelepek tekintetében is, melyek közül számosnak Ghyczy György rendszeres lakója, aktív résztvevője, szervezője Jászfényszarutól elindulva Dúzson keresztül, Hajdúböszörményen át egészen a budapesti Stefánia úti „Zsebtelepig”. Ezek a helyszínek fontos inspirációs bázisok alkotónk számára, mint ahogyan erre képeinek címadásában is több ízben utal. De mindenképp meg kell jegyezni itt, hogy mindezt kompromisszumok nélkül teszi. Mindig hű marad saját stílusához, és az adott impulzusokat a saját lineárisan és egyenletesen előre haladó jel- és célrendszerébe igyekszik beilleszteni.
Hogy a képeket mi inspirálja, egy könnyed pillanatnyi indulat-e, vagy több oldalnyi Lao-ce szövegrész, az az egységesség és az egységes stílus tekintetében nem releváns ugyan, de mégsem elhanyagolható része az alkotói folyamatnak.
Szimbólum: Szimbólumokkal, utalásokkal, sajátos nyelvrendszerrel dolgozik, mely tekintetben pedig a forrás, a „miért” kiemelt szerepet játszik.
Ghyczy György: Jelek (részlet a sorozatból)
Szó: Nem azért jegyzem meg itt ezt, mert Ghyczy György sokat szeret beszélni, hanem mert a kimondott, leírt, megfestett, lerajzolt szó-hang-jel hármashangzat is igen hangsúlyos a művészetében. A festett jel nála sajátos kódolással, grammatikával bír, és saját autonomitását is reprezentálva önállóan is képes érvényesülni, információt és élményt nyújtani. Ezenfelül egy ilyen egyben látható jelkollekció nagy hatást tud gyakorolni, mert mindinkább szervesen összeillő rendszert kezd alkotni, azaz az egyes munkák együttese szubjektív vizuális ábécéként is felfogható.
Ghyczy fontjai, jelkészlete egyszerre saját és személyes, ugyanakkor visszautal és emlékeztet is: egyes gesztusait a távol-keleti, vagy az arab világ kalligráfiájával, a kandzsival vagy a virágmentes kufikus jelekkel is kapcsolatba lehet hozni, mások Hans Hartung munkáit juttatják eszembe. A műfajnak megfelelő az anyagválasztás is, remek minőségű és faktúrájú papír, minőségi vizes bázisú festék, illetve tinta, melyek az említett nyomhagyó, alkotó és gondolatközlő műfaj materiális alapjait képezik a kezdetek óta. És ha már a régi időket említem, e művek elemi erővel hatnak, korszakokat átívelő rendeltetéssel. Információk és jelentések sajátos, utánozhatatlan átörökítése zajlik itt, a vizuális kifejezőeszközök igen finom, redukált, tiszta minőségi módján. A szín sem elhanyagolandó akkor sem, ha inkább ráadásnak lehet tekinteni, semmint valamiféle habnak a tortán.
Alkotónkra nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak Lao-Ce tanításai, konkrétabban a taoizmus gondolatköre. Ő is egyfajta teremtő őserővel, a szubjektív, ám örökérvényű tao segítségével és figyelembevételével halad egy meghatározott, vagy éppen folyamatosan új irányba vivő úton, az erény útján, megtartva a harmóniát, hogy sehol ne ütközzön falakba, miközben a válaszokat keresi a világ kérdéseire.
