1. A Pécsi Vizuális Műhelyben
Negyven évvel ezelőtt még csodaszámba ment, ha egy vállalatnál felbukkant a „számítógép”. Mozdult egyet a világ, ahogy megjelentek a kis asztali gépek: a Hewlett Packard, a Commodore 64 és mások. Én egy EMG 666 beszerzését kezdeményeztem az akkori Pécsi Postaigazgatóságon, melyet kezdetben a távközlési hálózatok tervezésében alkalmaztunk. Ez a gép a mai fogalmak szerint nagyon kis kapacitással rendelkezett, és nagyon lassú volt. Eleinte az EMG és tartozékai az irodámban voltak. Sok órát töltöttem velük, a programozást is én végeztem. A munkaidő után külön vezetői engedéllyel dolgozhattam a grafikáimon. A szakmai elismerések mellett olykor természetesen megjelent a gyanakvás is. Az EMG mikroképernyőjén csak az utasítás sorokat láthattuk, ami egy kisméretű mozaik nyomtató segítségével volt kinyomtatható. A hetvenes évek végén sikerült beszerezni egy konzol írógépet és egy kis asztali síkplottert. Megnyílt a lehetőség a plotteres rajzolásra.
A Pécsi Vizuális Műhelyben sokszor beszélgettünk az oktatás és az alkotás kérdéseiről. 1972-ben járta be az országot Lantos Ferenc „Természet – Látás – Alkotás I.” című kiállítása. Elfogadtam Lantos természetközpontú szemléletét és gyakorlatias nézeteit arról, mennyire fontos a tudatos gondolkodás az alkotásban. Plotteres rajzaim iránt erőteljesen érdeklődött a mester. Támogatta és biztatta ezt a munkát. Többek között a következőket nyilatkozta a Dunántúli Napló 1980. október 24-i számában:
„A Pécsi Vizuális Műhely több szempontból folytatása a Pécsi Műhelynek… A műhely vizuális szakmai és pedagógiai programjában semmilyen divatos vagy divatjamúlt stílushoz nem kapcsolódik. Egyetlen fontos szempontja van: keresni a vizualitásnak azokat az alapösszefüggéseit, melyek szervesen kapcsolódnak az ember mindennapi életéhez. Így a természettanulmánytól kezdve a fotón, filmen, vizuális játékokon, sokszorosításon, plasztikai alakításon és programozáson keresztül az elméleti és pedagógiai kérdésekig terjed a műhely érdeklődése és tevékenysége.” A riportot az újságban „Komputergrafika” címmel egyik munkám illusztrálta.
A pécsi Színház tér 1. alatt nyílt meg 1980. október 31-én a Pécsi Vizuális Műhely kiállítása, melyről Aknai Tamás a Dunántúli Napló november 24-én megjelent számában írt. A cikket Fekete Judit, Fekete-Kosbor, Csízy László, Pál Zoltán munkái illusztrálták. A kiállítás anyaga látható volt a Nyíregyházi Pedagógiai Főiskolán is.
A Magyar Posta TPA 1148 típusú decentralizált számítóközpontok telepítésébe kezdett. Szakmai érdeklődésem alapján a Pécsi Postaigazgatóság 1981-től számítóközpont-vezetői munkakörbe helyezett. Számomra eddig ismeretlen feladatokkal kellett foglalkoznom, a sokféle új kihívás lekötötte energiáimat, személyes grafikai programom lefékeződött.
A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig készült és megmaradt kísérleti munkáimat utólag rendeztem, egyes darabjait sorszámokkal azonosítottam és ebben a csoportosításban mutatom be. A következőkben néhány mondatban részletezem a csoportokba sorolt munkák jellegzetességeit, utalok a készítés elveire, gyakorlatára.
2. Négyszögek
Egy négyzetből kiindulva lépésenként módosítottam az oldalak hosszát. Az újabb és újabb négyzetet koncentrikusan helyeztem el. Addig ismételtem a műveletsort, amíg az esztétikai megjelenés alapján ezt indokoltnak éreztem. Az oldalak méretének változtatása lehetett lineáris vagy szinuszos stb. Paraméterezhető volt a változtatás mértéke, az ismétlődő ciklus hossza. Esetenként két színnel kétféle folyamatot rajzoltam egymásra. A végső felület lehetett homogén a használt algoritmus alapján, vagy állhatott különböző részekből is. Az eredmény akkor volt elfogadható, ha azt saját szubjektív véleményem alapján jónak gondoltam. Az „alkotó” személyes hozzáadott értéke a sokféle paraméterezési lehetőségből történt választásban és a végeredmény „elfogadásában” fejeződött ki.
3. Egyszerű mozgások
A négyszögek rajzolása után elhatároztam, hogy kiválasztok egy egyszerű rajzolási folyamatot, mellyel bemutatom a különböző paraméterválasztások hatását. Egyenes szakaszokat soroltam egymás mellé, miközben végpontjaikat különböző szabályok szerint eltoltam. A paraméterek ezt a korrekciót jellemezték. Lenyűgöző volt számomra, hogy a szerény technikai adottságok ellenére is milyen pontos volt a rajzolat, és milyen megbízható az ismétlés. Századmilliméteres nagyságrendben tudtam a pozicionálást kézben tartani, és nagy számban, gyorsan ismételni. Ugyanakkor a tinta és a papír kölcsönhatása oldotta a gépies merevséget. A precíz sorolás különleges volt, ezt a hatást szabadkézi rajzzal nem tudtam volna elérni. Akkor még nem gondoltam arra, hogy pontosan dokumentáljak. Így is több fennmaradt rajzon látható a programban használt paraméterek értéke. Néhány egyszerű program kézzel írott formája is fennmaradt, de ehhez ma már nincsen EMG 666 konfiguráció, nem tudom megismételni a rajzokat.
4. Felületek vonalakból
Az egyszerű mozgások tanulmánya után már jobban lehetett érzékelni a vonalrendszerek várható együttes hatását. Foglalkoztatott, mikor lesz érzékelésünkben egy vonalcsoportból felület, és ez milyen hatásokat válthat ki. A felületeknek is lehet egyéni karaktere. Az egyiken plasztikus görbületeket érzékelünk, a másik elvont érzelmi hatásokat kelt: a zenével, egy táj hangulatával, fényhatásokkal. A szemlélőben sokféle emléket idézhetnek fel. A vonalfelületek akár önálló képpé is válhatnak, vagy csak részei lesznek egy összetett képi struktúrának. Foglalkoztam a színek variációs lehetőségeivel is, azonban erősen korlátozott az akkoriban elérhető színes tinta kínálat.
5. Kölcsönhatások
A vonalfelületekkel újabb vizuális műveleteket lehet végezni. Két különbözőképp hullámzó rendszer egymásra helyezve érzékeny átmeneteket hoz létre. A hatásokat fokozhatják az eltérő színek. Ha a felületek méretei eltérnek, akkor az eredeti és az együttes hatás is látható lesz. Másfajta eredményt ad az eredeti és az elforgatott másolat együttese. A kölcsönhatások szépsége is a jól megválasztott paraméterezéstől függ. Igen tanulságos és sok örömet okoz a verziók készítése, ami hosszú időre lekötheti a kísérletező érdeklődését.
6. Egyenes szakaszok
Az egyszerű mozgások után az egyenes szakaszokkal foglalkozó grafikák a lengő vonalsorokat úgy helyezik egymás alá, mintha egy könyv írott sorai lennének. Csakhogy ez a könyvoldal kódolt írás, kódolt vers. Az intenzitásban, frekvenciában eltérő vonalsorok olykor zenei hatást keltenek, máskor a „szabály-rontás” vonzza a figyelmet. A vonalvastagsággal szélesebb határok között kísérleteztem, miáltal erőteljes kontrasztok jelentek meg.
7. Kis változások
A matematikában a határérték-számítás foglalkozik a kis változások világával. Az élet minden területén erőteljesen hatnak a „kis változások”. A fejlődés, az öregedés, az átalakulás mindenhol jelen van. Észre sem vesszük, hogy lassú változások részesei vagyunk, amikor hirtelen felfedezzük a megmásíthatatlant, már új világban találjuk magunkat. Mennyien tagadták a klíma változását! Ma már érzékeljük hatásait.
Ponthalmazokat rajzoltam, melyek belsejében lassú változások mentek végbe. A pontok egyenes sorokból indulva eljutottak a hullámzó sorokba, az egyenlő távolság tartásától a sűrűsödő tömörülésekig. Az egymásra helyezett pontrendszerek a kép egyes részein a harmónia, máshol a disszonancia érzetét keltik. Közeledő, távolodó mozgásokat fedezünk fel. A ponthalmazokat néhány esetben vonalhalmazokkal kombináltam.
8. Hullámmozgás
A hullámmozgás, a ciklikus ismétlődés hétköznapjaink múlásától kezdve a fényhullámok rezgéséig mindenhol jelen van. Egy villamosmérnök szakmájában különösen sokat találkozik a szinusz hullámokkal: legyen szó a kommunikációról, az energiaellátásról és még ezernyi más feladatról. Az ember alapélménye a hullámzó víz: a tavak fodrozódása, a folyók, a tenger hullámai. A képeken egyszerű építőelemek feszítik ki a „hullámteret”. Az építő elemek különböző méretű pontok vagy négyzetek. A szemlélő érdeklődése és vizuális élményei alapján ezeken a képeken érzékelni lehet a víz felületén futó hullámokat, vagy a csillagos égbolt spirális galaxis–hullámait. A monoton mozgásokat időnként megtöri a felület széthasadása, vagy a tervezett véletlen hatások. A dinamikus mozgások intenzívebb formákat alakítanak ki, viszont ezzel együtt jár a formarend felbomlása.
9. Véletlen hatások
A Pécsi Vizuális Műhelyben gyakran fejtettem ki azt a véleményemet, hogy a technika és tudomány világában már jól bevált alapvető függvények olyan arányrendszereket képviselnek, melyek napi tapasztalataink révén mélyen beépültek ösztönös tudatunkba is. Ezek az arányrendszerek jól érvényesülnek a vizuális művészetekben. A reál érdeklődésű emberek élményei is gazdagítják a művészi alkotás világát. A műszaki emberek gyakran használják a matematikát, a függvényeket. Ilyen alapvető függvények, amelyeket felhasználtam grafikáimban, az egyenes, a szinusz hullám, az exponenciális növekedés vagy csökkenés és a random függvény. A grafikák programozása előtt elképzeltem a rezgő felületeket, ahogy lassan (exponenciálisan) lecsendesedik a mozgás. Akár több hullám is elindulhat. A hullámok széttöredeznek a távolban. Ez egy random hatás. Tehát meg kellett terveznem, hogy milyen kezdőpontokból kiindulva, milyen intenzitással fog hatni a kiválasztott függvény. Több függvényből álló csoportot használva mindegyiket el kellett helyeznem a rajzsíkon. A számítógép segített számolni, és pontosan elhelyezte a rajztűt. Viszont ehhez lépésenként programozni kellett, hogy a rajztű felemelt vagy letett állapotban induljon el adott helyzetéből a következő pontba. A tervezés, a korrigálás, az eredmény elfogadása az alkotó feladata. A számítógép gyors és pontos végrehajtó, de csak utasításokat hajt végre. A „Véletlen hatások” csoportban nagyobb hangsúlyt adtam annak, hogyan „rontja el” a véletlen a harmonikus rendszert. A véletlen lehet a rajzolat hiánya, a torzított elrajzolás, színváltás stb. A random beavatkozások akár emberibbé, barátságosabbá tehetik a túlságosan precíz rajzolatot. A random (RND) függvény használatának van még egy jelentős hatása. Mivel nincsenek ismétlődő szakaszai, nem lehet még egyszer kinyomtatni a program újbóli futtatásakor ugyanazt a grafikát. Az RND behívásával készült grafika egyedi.
10. Mozdulatok
Bódy Gábor a Mafilm „Ipari vízió” produkciójához kért fel számítógépes grafikák készítésére. A kísérleti film „Mozgástanulmányok 1880–1980 (Homage to Eadweard Muybridge)” címmel ma is elérhető az interneten. A 19. század végén Muybridge mozgásfázisokról készített fotósorozatokat. Megelőzte a filmezést, fotói lényegében filmkockáknak tekinthetők. Bódy Gábor ezeknek a Muybridge-i kísérleteknek akart emléket állítani. A produkcióhoz mozdulatsorokról kaptam fotókat. Az egyes mozgások ciklusát a filmkockák leszámolásával lehetett meghatározni. Az adott jelenetben szereplő alakokra egyenes szakaszokat illesztettem, a szakaszok végpontjait a test nevezetes pontjai határolták. A vonalegyüttest a jelenet saját ritmusában mozgattam. A jelenetek egyes kockáit plotterrel textilre rajzoltam. A textil használata sajátos hatásokat okozott. A tű leállításakor foltok keletkeztek, a rajzolási sebesség függvényében vékonyodott vagy vastagodott a rajzolat, nem voltak éles körvonalai.
11. Írógéppel
Új lehetőséget jelentett, amikor egy konzolírógépet sikerült az EMG konfigurációba illeszteni. Amikor grafikai célra használtam az írógépet, a rajzi síkot sorokra, azon belül karakterpozíciókra kellett bontanom. Másképp kellett gondolkoznom. Kiindulásként most is függvénykombináció állította elő a síkpontok értékeit, viszont ezekhez különböző írógépkaraktereket kellett rendelnem. Figyelmen kívül hagytam a karakterek jelentésértékét, csak a vizuális megjelenésük érdekelt. A kötött pozicionálás és a sokféle karakterforma érdekes látványt eredményezett. A méretek tekintetében elvileg csak a szélesség volt korlátozva. A gyakorlatban az írógép viszonylag sokat hibázott, emiatt hosszú nyomtatási ciklusokat nem tervezhettem. Mindig nagy izgalommal vártam, hogy keletkezik-e nyomtatási hiba a program végéig.
12. Folytonosság, megújulás
Az EMG 666 környezet 1981 után számomra lassan megszűnt. Az Igazgatóság számítástechnikai igényeit a TPA 1148 központ szolgálta ki. Megjelentek a személyi számítógépek. Lantos Ferenccel kialakított személyes munkakapcsolatom során készítettünk néhány közös képet. A „Rendszervariáció I., II., III.” a XVII. Miskolci Grafikai Biennálén (1993) díjat is nyert. 2009-től ismét intenzíven foglalkozom számítógépes grafikával. Példának okáért a „Folyékony tér” a vonalrendszerekkel végzett korai műveleteimmel rokon gondolkodást mutat. Legnagyobb örömömre két jelentős kiállításon újból láthatóak voltak az EMG-korszakban készült munkáim. A Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg a „Magyar művészek és a számítógép” (2016) című kiállítást, melyen több grafikám szerepelt, valamint Bódy Gábor és Kismányoky Károly kisfilmjeit is bemutatták. A Vasarely Múzeumban az intézmény és az OSAS Művészeti Egyesület által szervezett „Kód és algoritmus” (2019) című kiállításon is látható volt néhány képem a nyolcvanas évekből.
Ez az írás a szerkesztő által módosított részlet a megjelenés előtt álló „Programozott grafikák – Csízy László számítógépes grafikai kísérletei a Pécsi Vizuális Műhelyben 1980–1982” című könyvből, melyben a szerző visszaemlékezésein kívül Pinczehelyi Sándor, Molnár Vera, Orosz Márton, Peternák Miklós és Szöllősi-Nagy András tanulmányai is helyet kapnak.