Ha létezik hazánkban mediterrán jellegű város, az bizonyosan csak Pécs lehet. Szűk utcáival és talán az emberek mentalitásával megérdemli ezt a „kitüntető címet”.
Bár a Dunántúlon inkább az észak-nyugati szél jellemző, olykor délről is jöhet fuvallat. Ez kellemesen meleg, termékenyítő szellő. Ilyen Pécs kulturális-művészeti élete is, és annak hatása.
Habár a város „zsákutca”, nincs innen hová tovább menni, maximum Villányba borozni vagy Harkányba megmártózni, a hely szelleme mégis valami különös kulturális gazdagságot gerjeszt. Mi ennek az oka, nem tudom, de talán a fentiekben leírtak is közrejátszanak benne; a sajátos földrajzi helyzet, a különböző kultúrák találkozása, az, hogy itt mindent „ki kell találni”…
Zsolnay család, Vasarely, Breuer Marcell a többi pécsi bauhauslerrel, Martyn Ferenc, Keserü Ilona, Lantos Ferenc, Csorba Győző, Weöres Sándor, Lázár Ervin, Bertók László, Tüskés Tibor, Bertha Bulcsu, Parti Nagy Lajos, Jelenkor, Pécsi Műhely, Pécsi Balett, Bóbita Bábszínház, Vidovszky László, Bachman Zoltán, Dévényi Sándor, Focus csoport, Kispál és a Borz… csak néhány név, ami talán elsőre eszébe jut az embernek Pécs kulturális-művészeti életével kapcsolatban.
Ez a válogatás a hagyományokra építve, a közelmúlt kapcsolható történésein és a legfrissebb példákon keresztül nyújt sajátos képet a város kultúrájáról, az itteni emberekről. Természetesen csak kiemel, töredékes mozaikként rakódhat össze az egész válogatás. Az irodalom, a képző-, a fotó- és a médiaművészet színes palettája bontakozik ki. Az időutazás a török kortól kezdődik, és a neoavantgárd markáns itteni megjelenésének tárgyalásával (például Lantos, Pécsi Műhely) évszázadokat ugrik, majd részben az abból kisarjadó friss kortárs műveket, alkotókat tárja az érdeklődők elé. A tanulmányok, a bemutatott művek között kialakul egy párbeszéd, melyet a szövegekben visszatérő művészek tárgyalása csak erősít. Mint egy erős szövés vagy szövet, olyanná válik ez a tematikus válogatás.
Gyenes Zsolt, a tematikus szám szerkesztője
