Nehéz Lantos Ferencről írni anélkül, hogy ne jutnának eszembe azok a szavak, mondatok, amelyeket évtizedeken keresztül hallottam, olvastam tőle. Mindig lényegre törően, érthetően és szabatosan beszélt és írt, ez is oka, hogy sokszor fogom idézni a szavait.

Verbális eszközökkel ugyanolyan tisztán, fölösleges sallangok nélkül mondta el a gondolatait, mint amilyen módon a vizuális eszközökkel bánt, de pedagógiai kérdésekről is hasonlóan világos elképzelése volt. Ezen a három, egymással szervesen összekapcsolódó területen is – a képzőművészet, a pedagógia és a verbalitás területén – kiemelkedő és követendő példát mutatott mindenkinek.

Lantos Ferenc számára a pedagógiai és a képzőművészi munka teljesen egyenrangú volt. Mindkét területet művészetnek tartotta, vagyis a gyerekek nevelését, gondolkodásának formálását ugyanolyan fontos alkotásnak tekintette, mint a festmények, rajzok létrehozását.

Szinte mindig tanított, nem csak a tanítási órákon vagy előadásokon, hanem minden helyzetben, a leghétköznapibb baráti, családi beszélgetések során is előbb-utóbb valamilyen pedagógiai, szakmai kérdésre terelődött a szó. Ez persze nem azt jelentette, hogy mindenkiből „képzőművészt” akart faragni, sokkal fontosabbnak tartotta, hogy mindenki a saját szakterületén – bármi is legyen az – tudjon értékes munkát végezni.

Jó tanár volt, mindig tudta, hogy kihez hogyan kell szólni, kit kell dicsérni, ki az, akit inkább a keményebb bírálat segít. De a kritikáiban is mindig érezhető volt a jobbítás szándéka. Gyakran előfordult, hogy egy-egy rajzi probléma kapcsán másról kezdett beszélni, természetről, zenéről, öltözködésről, piaci vásárlásról vagy bármiről, ami analógiaként segíthetett a megértésben. Nem gondolta, hogy az ő elképzelése az egyetlen helyes, szívesen vette, sőt el is várta, hogy mindenki – akár gyerek, akár felnőtt – elmondja a meglátásait, legyen véleménye.

Meggyőződése volt, hogy a művészeti nevelés nagyon fontos eszköz a kezünkben. Ha jól használjuk, és a nagyobb rálátást eredményező összefüggések megértésére ösztönözzük a tanítványainkat, akkor nagyon sokat tehetünk a későbbi boldogulásuk érdekében.

Ezt ő is sokszor, sokféleképpen megfogalmazta. Lejjebb csak néhány mondatot idézek, amiből az is kitűnik, hogy Lantos Ferenc életművében azonos szemléleti alapra épül a művészi alkotómunka és a tanítás. Nála a kettő egybefonódik, festményeivel ma is tanít, és tanítás közben is alkotott.

„Célom a képzőművészet és a vizuális nevelés közös alapjainak, aktuális feladatainak és a megoldások lehetőségeinek keresése. Meggyőződésem, hogy az alkotó és az oktató munka egymással szervesen összefügg, de egyik a másik hitelét csak akkor biztosítja és színvonalát csak akkor erősíti, ha mindkettő egységes szemléleti alapból indul ki.” (1971, in: Lantos 2015, 5)

„Ma valószínűleg csak akkor van értelme művészetekről vagy művészeti nevelésről beszélni, ha közben a más területeken is érvényes összefüggésekre figyelünk, vagyis a sajátosságokban az általános érvényűt, az egyetemest keressük.” (Lantos 2013, 20)

„A tanárnak az a dolga, mint a festőnek vagy a zenésznek, hogy a tanítványaiból mint ‘alapanyagból’ olyan ‘műveket’, emberműveket hozzon létre, mint a művész a műalkotásait. Csakis az ilyen tanítás minősül művészetnek is egyben!” (2000, in: Lantos 2015, 9)

„Fontosnak tartjuk – ott, ahol ehhez a szándék és a szubjektív feltételek adottak –, hogy elinduljanak azok a munkálatok, melyek a szűk szakmai képzés helyett az egyetemes összefüggéseket és értékeket helyezik előtérbe egy egészséges szakképzés mellett.” (Lantos 2013, 4)

Melyek ezek az egyetemes összefüggések? Erre ad egyfajta választ az Apagyi Mária és Lantos Ferenc által már több évtizede kidolgozott művészetnevelési program, amely a zenei és vizuális területek közötti kapcsolatokból indult ki, de természetesen a törvényszerűségek egyetemessége révén bármelyik másik szakterületre is transzponálható. Az általuk létrehozott pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola programját megalakulása óta, és jelenleg is az interdiszciplináris szemlélet jellemzi. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy keressük a természet és a különböző művészeti és tudomány területek közös pontjait, s ezekre, mint közös gyökerekre építjük a saját művészeti águnkat.

Lantos Ferenc az évek során kidolgozta a kreatív személyiség fejlesztésének legfontosabb elemeit, lépéseit, melynek lényege a mellékelt táblázatban végigkövethető:

Lantos Ferenc: Gondolatok a művészeti iskolákról, a művészeti nevelésről és a tehetséggondozásról, 10. oldal

Lantos megfogalmazásában:

„A kiindulás a természet működési rendjéből és a szakmai ismeretekből történik. Fontosnak tartjuk a természet működésének, a működés logikájának a megértését, legalábbis szemléleti szinten. A természet – melynek mi is részei vagyunk – adja azt a mintát, mely mindannyiunk számára meghatározó és általános érvényű. […] A szakmai ismeretek pedig az emberi kultúra termékei. Ez a terület az, amelyik tehát embertől függő. Itt azokra a sajátos – vizuális, zenei stb. – nyelvi alapokra és sajátosságokra gondolunk, melyek koroktól, stílusoktól és divatoktól függetlenek, és éppen ezért minden ’emberi időben’ korhoz és személyhez kötötten, sokféleképpen alkalmazhatók.

E két területből való kiindulás, számunkra – elvileg – a létező teljes valóságot, a természetit (objektívet) és az emberit (szubjektívet) egyesíti. A két területnek három közös (interdiszciplináris) meghatározója van:

Az elemek rendszere, melyek sajátosak (pl. mások a zenei elemek, mások a vizuális elemek, mások a természet elemei…)

A szerkezeti elvek rendszere, melyek általánosak (pl. ugyanúgy jellemzők a szimmetria, aszimmetria, ellentét, párhuzam, ritmus stb. viszonyok az állatvilágra, a növényvilágra vagy pl. Cézanne festményeire, vagy Bartók zenéjére…)

A funkciók rendszere, melyek konkrétak (vagyis az elemek és a szerkezeti elvek kapcsolata és milyensége a mindenkor szükséges funkciók szerint alakul, vagyis épül össze, és lesz belőle szitakötő, tulipán, szonáta, festmény, vagy bármi más…)

A tanárnak tehát törekednie kell arra, hogy folyamatosan kézben tartsa az interdiszciplináris területeket, hogy a mélyben rejlő kapcsolatokra tudja építeni a tananyagot.

A kapcsolatokban azonban nem az illusztratív és a kronológiai összehasonlításra gondolunk. Más szempontból ez is fontos – de nem eredményezi azt az interdiszciplinaritásra épülő organikus integrációt, mely a szerkezeteken keresztül egy mélyebb összefüggésekre épülő, nagyobb rálátású és sokkal nyitottabb megközelítést tesz lehetővé tanár és tanítvány számára egyaránt. Így az egész viszonylatában más összefüggésekre világít rá, más szakmai hangsúlyokat eredményez, melyek a mindenkori körülményekhez sokkal érzékenyebben, nyitottabban és kreatívabban tudnak alkalmazkodni, ill. azokhoz kapcsolódni.

[…] Azt tartjuk fontosnak tanár és tanítvány számára egyaránt, hogy törekedjenek a maximális teljesítményre, ami nem biztos, hogy azonos szintű lesz mindegyik tanítványnál. […] Ezen belül hangsúlyozott szerephez juttatjuk a kreativitást fejlesztő improvizatív és szerkesztő-komponáló gyakorlatokat is, az interpretációs készséggel szinkronban.” (Lantos 2013, 10-13)

Lantos Ferenc képzőművészeti munkájáról már sok elemző, értékelő írás jelent meg, de művészetoktatási programja – mely a gyakorlatban is évtizedek óta eredményesen működik – mindenképpen indokolttá teszi, hogy vele kapcsolatban a művészetpedagógiai kérdések is előtérbe kerüljenek. Ezért ebben a cikkben én – a művészeti iskola tanáraként – az előzőkben említett, szervesen összefüggő alkotó és oktató munka pedagógiai oldalára koncentrálok.

Gyakran elhangzó szavak a közös gyökerek, egyetemes összefüggések, kapcsolatok, egységes szemléleti alap, interdiszciplináris szemlélet… Ahhoz, hogy ezeket a kifejezéseket megfelelően tudjuk értelmezni, az általánosságban megfogalmazott gondolatokon túl mindenképpen szükséges, hogy belelássunk néhány konkrét példán keresztül a részletekbe is. Ily módon részesei lehetünk annak a gondolkodásmódnak, amely képzőművész tanárként az én munkámat is alapvetően meghatározta.

Folyamatosan azt tapasztaltam, hogy ebbe a közös munkába tanítványaim is viszonylag hamar és érdeklődéssel bekapcsolódtak. Az ilyen szellemben kapott feladatokat kreatívan, egyedien és élvezettel oldották meg, ezt rajzaik, festményeik is bizonyítják. Ezek a munkák azt mutatják számomra, hogy jó úton járunk, ha a közös alapokból kiindulva – a természetes kapcsolatokra figyelve – jutunk el egy-egy konkrét kompozícióig. Érdemes és tanulságos lenne tanítványaim több ezer rajzának és festményének nagy részét végignézni, melyek közül itt most csak néhány következik. Mindegyiken az látható, hogy meggondoltan, odafigyelve készültek. Csak azok a gyerekek tudnak ilyen változatos, szép felületeket, gazdag színárnyalatokat, különböző, de minden esetben jól megkomponált rendet létrehozni, akik érzelmileg pozitívan viszonyulnak saját munkájukhoz, mert tisztában vannak annak értékével.

Nézzük meg tehát kicsit részletesebben, vizuális és természeti példákon keresztül, hogy mit takar az Apagyi Mária és Lantos Ferenc nevéhez fűződő interdiszciplináris alapokra épített oktatási-nevelési program. E szemléletmód feltételezi, hogy a közös gyökerek esetében nem csak a felszíni (tematikus, hangulati) kapcsolatokról beszélünk, hanem azokról az alapokról, nagyrészt felépítésbeli azonosságokról, amelyek jelen vannak a természetben is, és amelyekre ráépülhet az összes művészeti és tudományág a maga sajátos eszközeivel. Ebben a gondolkodási folyamatban egyformán fontos szerepet kap a kutatás és a létrehozás. A kutatás hosszmetszeti és keresztmetszeti vizsgálódást is jelent, vagyis a szakmai ismeretek egyre mélyebb megismerésével párhuzamosan kutatjuk a környezetünkben általánosan felfedezhető törvényszerűségeket, s ezek ismeretében hozzuk létre különböző alkotásainkat, pl. zenei és rajzi kompozíciókat.

Hogy közelebb kerüljünk ehhez a gondolkodásmódhoz, el kell végeznünk néhány olyan elemzést, melyek segítségével eljuthatunk az előzőkben már említett interdiszciplináris csomópontokhoz.

Első példánk Lantos Ferenc egyik festménye, mely 1987-ben készült, a címe: Innen és túl.

Lantos Ferenc: Innen és túl, 1987

Első látásra a kép derűs, megnyugtató színhasználata, lendületes, jellegzetes vonalvezetése tűnik fel, a víz csillámlását idéző foltképzés balatoni hangulatú táj érzetét kelti.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a képet, egy sor vizuális összefüggést fedezhetünk fel. Ezek közül következik néhány.

Két egymásba fonódó, mégis jól elkülöníthető, különböző karakterű, nagyobb egységre tagolódik, amelyek több szempontból is ellentétesek. A szabályos vízszintes tagolás ellentétben áll a középrész szabadon futó, lendületes formájával. A kék-narancs színkontraszt is jellemző, a kék rész finom átmenetei, amelyek a víz rezgésére, a fényekre utalnak, ellentétesek a középen létrejövő éles kontúrokkal. A két rész – ahogy a címe is jelzi – a közeli-távoli hatás szempontjából is különbözik.

Középen párhuzamos sávok ismétlődnek, és ez a vízszintes tagolás nagyobb egységekben a kék környezetben is visszatér. A középrész háromszögszerű, illetve lekerekített jellegű formái is visszatérnek a távolban, vitorlásra, illetve napra vagy holdra emlékeztető, világos foltként.

A vízszintes sávok kitöltése nemcsak színben, hanem a kitöltés karakterét tekintve is nagyon sokféle variációban történik. A szimmetriát a szigorúbb matematikai meghatározásnál tágabban, tendenciaként is értelmezhetjük. Ebben a vonatkozásban mondhatjuk, hogy a középre helyezett hangsúlyok által az egész kompozíció elrendezése a kétoldali szimmetriára utal. Az aszimmetriát egy-egy részlet képviseli, pl. a vastag fekete vonal formája.

A megfigyelt jellemzők a környezetünkben mindenhol fellelhetők, tehát olyan általános érvényű, egyetemes összefüggések, amelyek mind megtalálhatók a képen is. Lantos Ferenc megfogalmazásában: „Képeimben az egész világot akarom megfesteni.” (1968, in: Lantos 2015, 5) „Arra törekszem, hogy a természet és az alkotás egymásnak analógiái legyenek.” (2011, in: Lantos 2015, 5)

A fentiekhez kapcsolódva nézzünk meg néhány kisgyerekrajzot, kettőt részletesen is elemezve.

Zörényi Ádám, 2 éves

Lőrinc rajzán láthatjuk, hogy lényegében azonos formák variációi ismétlődnek, párhuzamos elrendezésben. A formákat két csoportra osztotta, a közöttük lévő nagyobb kihagyás aszimmetrikusan, aranymetszés arányban tagolja a rajzot egy bal oldali nagyobb és jobb oldali kisebb részre. A köröket a középvonalban sorba rendezte, melynek vízszintes vonala a kétoldali szimmetrikus kompozíció tengelyét jelöli ki. A rajz elemei egyenes vonalakból és körökből, illetve nyitott és zárt vonalakból épülnek fel, melyek formai ellentétet képeznek.

Ha az alábbi kis rajz elemzése közben az alatta lévő fotókon szereplő két természeti példát is szemügyre vesszük, rá kell jönnünk, hogy a rajzon megfigyelt törvényszerűségek más megjelenésben, de a szarvasbogár és a levél felépítésében is felfedezhetők.

Zörényi Donát, 4 éves

A rajzon egy középen álló, kétoldalian szimmetrikus testtartású kisembert látunk. A fej a lap középpontjába került, ez is a szimmetriára utal. Az is szembetűnő, hogy a karok vízszintes vonala aszimmetrikusan osztja két részre a rajzot. Az alsó kisebb és a felső nagyobb rész aranymetszés arányban tagolja a felületet. Az egész rajzot ismétlődő vonalak variációi alkotják, akár a kék függőlegesekre, akár a kéz és lábfejeket ábrázolókra gondolunk. Itt is megtalálhatók az ellentétek, például az egyenes és görbe vonalak, vagy a hangsúlyos függőleges és vízszintes irány szempontjából.

Látható, hogy mindegyik rajz tele van ötlettel, fantáziával, lendülettel. Emellett azt is jól mutatják, hogy a Lantos-kép kapcsán említett összefüggések léteznek a gyerekek tudatában is. Szavakkal ugyan még nem tudják kifejezni, de vizuális nyelven már sok mindent képesek elmondani. „A(a)míg a kisgyerek az ösztöneire hallgat, vagyis, amíg az iskola nem téríti el ettől, nagyon okosan és geometrikus rendezettséggel gondolkodik” (Lantos 2015, 55).

Tehát a nagyon különböző végeredmény ellenére Lantos Ferenc festményére és a gyerekek rajzaira is ugyanazok a felépítésbeli sajátosságok jellemzők, vagyis megtalálhatók közöttük a közös pontok: szimmetria, ismétlés, aszimmetria, visszatérés, aranymetszés, ellentét, párhuzam, variáció.

Ebben az írásban a vizuális területről mutatok példákat, de hasonló megállapításokat tehetünk akkor is, ha más művészeti és tudományágakat veszünk szemügyre. Iskolánkban a zenész tanulók a tananyagban szereplő zeneművekben nagyrészt ugyanezekkel az építkezési elvekkel találkoznak, és ők maguk is létrehozzák azokat, a zenei nyelvet használva, hangokkal építkezve a közös gyökerekre épülő improvizációkban, kompozíciókban. Az összefüggésekre figyelés eredményeként minden más művészeti tevékenység közben is ugyanezt tapasztalhatjuk.

Természetesen ezek a szerkezeti elvek nem egyformán szerepelnek a különböző egyszerűbb vagy összetettebb képződményekben, kompozíciókban; lehetnek szembetűnőek, vagy rejtettebbek. Az alábbi Lantos képeket nézve is a szellemi frissesség, a gazdag variációs megoldások és következetes gondolatmenet mellett bizonyára észrevesszük az említett összefüggéseket. Figyelhetünk a színekre, a felhasznált vizuális elemekre, azok szabályos vagy szabálytalanabb elrendezésére, vagy a különböző karakterű részek kapcsolódására. Kereshetünk különböző szimmetriákat, aszimmetriákat, aranymetszés-arányú hangsúlyokat, tagolásokat, ellentéteket. Emellett természetesen a képek még sok mindent jelenthetnek számunkra. Lantos Ferenc hasonlatával élve: „A jó kép olyan, mint a mag, amelyben benne van a fa. A képnek tehát olyannak kell lennie, hogy belőle mindenkinek kinőhessen a maga fája.” (1968, in: Lantos 2015, 5)

Lantos Ferenc: Cím nélkül

Az eddigiekben a kapcsolatok keresésének néhány lehetséges módjára láthattunk példákat, melyek bepillantást nyújtottak abba a gondolkodásmódba, ami a Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola oktatási-nevelési programjára jellemző. Ennek szellemében Lantos Ferenc mindig arra ösztönözte tanítványait, hogy a kapcsolatokat, a világ törvényszerűségeit kutatva, önállóan gondolkodva induljanak el a saját útjukon. Akár képzőművészeti, akár más pályát választanak, az iskolánkban kapott, gondolkodásukba beépülő szemléleti alap segíti őket, hogy széles látókörű, a változásokra érzékenyen reagáló, kreatív emberekké váljanak. Csak így tudnak az újabb és újabb kihívásoknak megfelelve, bármelyik művészeti vagy tudományterület értékes tagjaivá válni.

Irodalomjegyzék

  • Lantos Ferenc: Gondolatok – Válogatás Lantos Ferenc írásaiból. Válogatta: Apagyi Mária. Kiadó: Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, Pécs, 2015.
  • Lantos Ferenc: Gondolatok a művészeti iskolákról, a művészeti nevelésről és a tehetséggondozásról. Kiadó: ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola, Pécs, 2013.