A paradicsomi kert a tökéletesre teremtetett lényt körülvevő természeti környezet, mely maga is tökéletes: viruló, színes, pompázatos, napfényes, meleg, otthonos, határos és mégis határtalan. Az Ég és a Föld találkozási pontja, ami után folyamatosan vágyakozunk. Kicsinyített másait kultúránként különböző formában próbáljuk meg létrehozni, a cél azonban közös: az isteni rendben a táj és az ember együttműködéséből létrejövő harmónia megtalálása.
A Nemzetközi Velencei-tavi Symposiont 2006 óta minden nyár végén megszervezi Péter Ágnes Munkácsy-díjas szobrászművész, a Symposion Alapítvány elnöke, hogy a világ minden tájáról a Velencei-tó partjára érkező művészek alkotóerejük segítségével átformálják a térséget. 2017 óta az alkotás legfőbb színtere a Velencei-tó egyik nagyméretű, bozóttal benőtt mesterséges szigete lett, amit kemény fizikai és szellemi munkával a művészek ligetté és szabadtéri galériává változtatnak. A tó által körülzárt szigeten évről évre nagyobb teret hódít el magának a művészet.
A maradandó térkonstrukciók és a természetbe visszasimuló gesztusértékű alkotások körül kiteresedések, közöttük pedig ösvények és sétányok létesülnek, a kiirtott tüskés bozót helyére gyümölcsfák és díszcserjék kerülnek. 2020-ban elkészült a sziget kikötője és egy közösségi eseményekre is alkalmas fedett pajta is, Velence egyetlen szabadtéri galériája, így lassacskán egyre kényelmesebben látogatható majd a művészet velencei-tavi kertje.
A rendezvény nemzetközi, szakmaközi és generációközi. A résztvevő művészek közössége évről évre megtapasztalja a nemzeti sokféleség alkotta egység és a tájban alkotás erejét. Azt, hogy a természet testvérünk – ahogy minden Symposion első napján Szent Ferenc Naphimnuszának szavaival elmondjuk –alkotótársunk, énünk része. Azt, hogy egyek vagyunk mindannyian, teremtett élőlények, hiszen ugyanazt a Fényt tápláljuk, és ugyanabból a Fényből táplálkozunk.
A fotókat Varga László készítette.