Apokrif-zsoltár
avagy történhetett Korondon
az Úr 1841. esztendejében
És hullott azon reggel
szép szőke holland-szerelem
az ólomgőzben köhécselő
keskeny csípejű búzamezőkre
görnyedt szilvafákról fürtökben
hullott ősz-eleji illat
igazgyöngyökről álmodó
pohárba s mintha
kései feltámadásra indulna
a kincses város eltemetett
élő múzeuma
megszólalt a
cicomázatlan paraszti
csendben az Anyanyelv –
(Az első sorban, a lányok közt éppen
– furcsa feltámadás –
idegen asszony ült patyolatfehérben.)
S a Gere-oldalában tüskés bábakalács
szakállas értelme pásztorlegények
körme alul jajgat
mert a kergeteges nekifut
a szélnek sátán a majorbot
kutyája alvó medve és érzi hogy
éhes kockás tarisznyában cipelte
a Napot de mit felfalhatna
tárogatójának pentaton szép hangsora
meg a bábakalács volt mostoha nyelve
mellé cipó-alapítvány –
(Völgyben a professzor tudományról
beszélt – az inkvizítor is érzi,
Maros fölé börtönt álmodni küldték ki.)
Ajánlás:
A püspök úr tudta
híja esett fent
szüzek seregének
s az Eufrátesz mellől vagy
Firtos kútjától ránk csorgó ösvényen
Júlia szépleányt kézen fogva
hozta szent örömnézésre.
Fák, tavaszi fényben
Juditnak
Arcomon ifjak még
a siklódi
cseresznyevirágok,
dajkálja őket
kölykös, fürge fény,
hogy integető
laboda-álmuk
kövér gyümölccsé érjen,
s a piros szem,
a tegnap-volt virág,
ne a sárba essen,
fenn maradjon
égőpiros nyári estén
szerelem-lámpásnak
a fán –
Ha tíz ujjamat adhatom
leányka-rügyeket bontó
termő ágnak,
tavaszi fényben
a siklódi cseresznyevirágok
csak engem csókolnának.
Keserű dal
Keserű dal, ki fán termett,
miért adtad el fészkünket,
már ha rügyül megvakultál,
koldus botra mért jutottál.
Zserébek közt kabala vagy,
ki nem reszket, egyszer megfagy,
elhervadsz, mint virágének,
bánat jő szőlőlevélen.
Aztán egyszer, a végszóra,
üszög fú a kopjafára,
a nóta, s a hajnalkövek,
mint villámok tövig égnek.
Útján majd a volt vezérnek
felsírnak új csillagképek.
Tánc
Köröz a szerelem
szégyen-piac porzik
cicomás jókedvem
feketét virágzik
nagybőgő-kikerics
békelámpát gyújt meg
harangszó kongása
lányokat ölelget
Kolduló tenyerek
keresik a nótát
csalfa szőke ősznek
felhő melle hervad
hej pedig ki járja
szegénységen vett meg
ezerráncú csizmát!
Fodormenta ének
kenyerem a tánc lett!
Ki ezt megkóstolta
égő palaszentnek
az egekbe tévedt!