Nagylókon születtem 1949-ben, magyar-rajz szakot végeztem a szegedi, majd a pécsi tanárképző főiskolán. Székesfehérváron tanítottam, mellette különböző stúdiumokból tettem szakvizsgát: fotótanfolyam (Megyei Művelődési Központ), népi szövő (Bakay Erzsébet iparművész), Iparművészeti Főiskola Vizuális kommunikáció tanfolyam rajztanároknak. Rendszeresen részt vettem a városi, illetve megyei tárlatokon. 1978-ban mindkét szülőm elveszítettem, utána évek múlva kezdtem el festeni azt a sorozatom, melyen családi fényképek alapján az ő életüket dolgoztam fel. Ezzel véltem fenntartani, folytonossá tenni a köztük és köztem lévő összetartozást.
Semmilyen előképet nem találtam ehhez a kifejezésmódhoz, így a nagyításon kívül archaizáltam a képeket, koptatással, belekarcolással, grafikai elemekkel, régi újság- vagy vászonragasztással. Sokszor kollázsszerű kompozíciókkal utaltam személyes motívumokra, helyszínekre, történelmi korra.
Fekti Vera munkája
1980-ban egy présházat vettünk Balatonalmádiban, az Öreghegyen. A ház alatt mély völgy (Ördögárok) húzódik, mögötte a Káptalani domb, s azon túl csillog a Balaton víztükre. Almádiban Kovács István helytörténész előadásait hallgatva megismerkedtem a régi balatoni fürdőélettel. A hajdani fából készült gyógyházak, légsátrak, fürdőházak már csak régi képeslapokon láthatók. A ,,Régi idők – Fürdőélet” sorozatomban ennek a gyönyörű vízparti stílusnak szeretnék emléket állítani. Felnagyított képeslapokkal, kollázsokkal, művészkönyvekkel, verbális üzenetekkel. A Balaton-felvidék, a mediterrán jellegű táj változó fény- és színhatásaival akvarellsorozatok festésére inspirál. Így kapcsolódik bennem és munkáimban a múlt és a jelen.
