Bevezetés
Parafrázis. Utánérzés. Másolás. Plágium. Humor. Mimézis. Mimikri. Mém.
Sokféle jelentéssel, értelmezéssel közelítettük már meg ezt a fogalmat. A jelentési sokszínűsége minden egyéb magyarázat nélkül egyértelműsíti számunkra azt, hogy nehezen meghatározható gondolati területre érkeztünk.
Terminológia
Szemantikai, tartalmi és kulturális meghatározásából is sokfélét találunk. Az egyik legrészletesebbnek tűnő leírás a jelentes.hu portálon(1) olvasható:
„1. átírás, átfogalmazás | 2. (irodalom 1) átköltés, szabad fordítás | 3. (irodalom 2) átfogalmazás → valamilyen írás vagy mű tartalmának saját szavakkal történő elmondása, ill. átfogalmazása | 4. (művészet) újraalkotás → egy már létező kép, szobor vagy más műalkotás újraalkotása más eszközökkel vagy más stílusban, általában egy másik művész által | 5. (zene) feldolgozás, átírás → egy másik zeneszerző alkotásából átvett rész feldolgozása, átírása.
A »parafrázis« során egy már meglévő szöveg vagy beszéd lényegét megőrző átfogalmazása történik. Ez a módszer segít a tartalom jobb megértésében. A parafrázis gyakran fontos eszköze az oktatásnak és a tudományos munkának, mivel lehetővé teszi az eredeti gondolatok más szavakkal történő kifejezését anélkül, hogy azok értelme elvész.
Példamondat: Egy magyar művész egy Cézanne-parafrázist ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. | A West Side Story bandák háborújáról és egy közben zajló szerelemről szó, de tulajdonképpen ez is csak egy Rómeó és Júlia parafrázis. | Lovasi András dalszövegei között akad József Attila-parafrázis is. | Demcsák Zsuzsa új műsorában sikeres nőket hív fel magához, hogy töltsenek el vele egy délutánt, ami így egyfajta »Összezárva Friderikusszal« parafrázis lesz.
Eredet: A »parafrázis« szó a görög »paraphrasis« kifejezésből származik, amely »más szavakkal történő elmondás« vagy »újrafogalmazás« jelentéssel bír. Az angol nyelvben a 16. században kezdett elterjedni, főként az irodalmi és tudományos munkákban.
Rokon értelmű szavak: átfogalmazás, újrafogalmazás, átirat, lényegi megismétlés.”
Ez a meglehetősen részletes magyarázat alkalmas arra, hogy indokolja, cikkemben miért az eredeti görög szó jelentését veszem alapvetésnek. A görögből fordított szó ugyanis az „újrafogalmazás”. Ez a fogalom mellőz mindent, ami a másolás vagy a plágium felé tolhatná az értelmezésünket.
Az újrafogalmazásban ugyanis két lényeges alkotói szándék mutatkozik meg. Az egyik az „újra”, a másik pedig a fogalmazás. Az előbbi egyértelműen utal arra a szándékra, miszerint egy korábbi gondolatot, munkát, szellemi terméket veszünk elő, az utóbbi pedig egyértelműsíti, hogy azt nem másoljuk, leképezzük, hanem „fogalmazzuk”. Újrafogalmazzuk, annak minden tartalmi követelményét figyelembe véve. Hiszen egy fogalmazásnak elengedhetetlen felépítése a bevezetés–tárgyalás–befejezés. Ezért a fogalmazást újraalkotva meg kell újítanunk az egész kompozíciót. Ha megváltoztatunk bármit is a bevezetésben, akkor a tárgyalásban már más szempontok szerint kell vizsgálni a gondolatainkat. Ez alapján kimondható, hogy ha a három egység közül bármelyiket is újraalkotjuk, akkor az egész fogalmazási szerkezetet újra kell komponálni.
Ez az a momentum, ami biztosítja a parafrázis eredetiségét. Ez az értelmezés ellehetetleníti a másolást, a felszínes újra-rajzolást. Ezért cikkemben ezen meghatározás alapján gondolkozom a parafrázisról, és nem tárgyalom a másolási alapokon nyugvó művészeti stratégiát.
Parafrázis a képzőművészetben
A parafrázis (átfogalmazás vagy újraértelmezés) gyakorlata nem csupán az irodalomra és a nyelvi műfajokra korlátozódik, hanem a képzőművészetben is aktuális alkotói módszer. A képzőművészeti parafrázis esetén a művész egy korábbi művet saját értelmezésében jelenít meg újra, miközben tiszteletben tartja az eredeti alkotást és annak jelentését. Újrafogalmazza a művet. Jelen cikkemben ezt a képzőművészeti attitűdöt vizsgálom, és mutatom be egy kortárs parafrázis-alkotás – Szlama Norbert: Vasarely – segítségével.
A képzőművészeti parafrázisnak többféle célja lehet. Az első a veneráció. Az alkotó nagyrabecsülését (az eredeti művész irányába) egyfajta tiszteletadáson keresztül fejezi ki, és ennek eszköze a parafrazált alkotás. A másik gyakran tapasztalt indíték egy bizonyos kritikai reflexió. Ebben az esetben a kritika kiindulópontja lehet egy alkotás, lehet az eredeti művész, de lehet akár a mű keletkezésekor működő társadalmi közeg, vagy szellemi, kulturális folyamatok. Természetesen ezen a két példán kívül számtalan célt láthattunk már, de az kimondható, hogy a parafrázisok többsége ezen két csoportba sorolható.
A megfogalmazott célnál azonban az alkotói folyamat és produktum szerepe sokkal fontosabb. Szükséges, hogy a művész kifejezésmódját gazdagítsa, és emellett segítse a kortárs művészeti diskurzus és kultúra megújulását, a kortárs folyamatok láthatóvá tételét is.
Példák a parafrázisra a képzőművészetben
A művészettörténet számos példát kínál, amiken keresztül teljesebb képet kaphatunk a parafrázis fogalmáról. Cikkemben hármat választottam ki ezek közül. Három olyan parafrázist, amik egymástól egyértelműen különböző alkotói attitűdöt rajzolnak ki.
Az első Marcel Duchamp „L.H.O.O.Q.” című munkája. A kép Leonardo da Vinci „Mona Lisa” című festményének parafrázisa.
„1919-ben Duchamp egy kamasznak tűnő csínyt hajtott végre egy képeslap segítségével, amely a női szépség ideálját, Leonardo da Vinci Mona Lisáját képviselte. Bajuszt és kecskeszakállt rajzolt az arcára, és hozzáadta az „L.H.O.O.Q” betűket. A felirat Duchamp vidám szellemességét ötvözi a szójáték iránti szeretetével: a francia betűk kihagyása így hangzik: „Elle a chaud au cul” („Tűz van lent”). … A La Joconde azonnal a leghíresebb readymade-jévé és a nemzetközi Dada mozgalom szimbólumává vált, amely fellázadt minden ellen, amit a művészet képvisel, különösen a hagyomány és a szépség iránti vonzalom ellen.”(2)
Marcel Duchamp: L.H.O.O.Q. or La Joconde, 1964 (az 1919-es eredeti másolata)
A példa kapcsán egy érdekes megközelítést tapasztalhatunk. A parafrázis célja kritikai reflexió, de nem az eredeti művésszel, vagy a kapcsolódó korszakkal kapcsolatban. Duchamp saját korának, társadalmának problémáira világít rá, az eredeti alkotás jelentéstartalmát pedig eszközként használja a saját kifejezésének erősítésére.
A következő példán egy merőben más megközelítést láthatunk Pablo Picassótól. 1957-ben készített sorozatot Diego Velázquez híres festménye, a „Las Meninas” alapján.
Pablo Picasso: „Las Meninas”, 1957
„Ami a szereplőket illeti, Picasso kompozíciójában a Velázquez-együttesben szereplők mind megjelennek, bár a feldolgozásuk eltérő. Egyrészt a központi figura már nem Infanta Margarita, hanem maga Velázquez, akinek képe olyan mértékben megnőtt, hogy szinte megegyezik a tényleges vászon magasságával, szimbolizálva ezzel a művész szerepének fontosságát.”(3)
Diego Velázquez: „Las Meninas”, 1656
Ahogy láthatjuk, Picasso egy klasszikusabbnak nevezhető attitűdöt választott. Újrafestette (újrafogalmazta) a képet a saját festői eszközeivel, látásmódjával kortárs vizuális nyelven. (Még a kép orientációját is megváltoztatta. Az eredeti álló formátum helyett fekvő tájolást választott.) Ez az egyértelmű megközelítés azonban nem csökkenti, inkább növeli a parafrázis értékét. Így kapnak nagyobb hangsúlyt a jelentésrétegekkel rendelkező karakterek, képi elemek.
Harmadik példaként egy erős különvéleményeket kiváltó sorozatot mutatok be. Az alkotó Sherrie Levine, aki 1981-ben készítette el „After Walker Evans” című sorozatát.
„Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a művészek egy csoportja, köztük Cindy Sherman, Richard Prince és Sherrie Levine – akiket akkoriban »Pictures« generációnak neveztek – elkezdte a fényképezést az ábrázolás stratégiáinak és kódjainak vizsgálatára használni. A Marlboro-reklámok, B-film állóképek, sőt a modernista fotográfia klasszikusainak újraforgatásakor ezek a művészek kettős szerepet vállaltak, mint rendező és néző. Manipulált kisajátításaikban nemcsak tömegmédia-fikciókat tártak fel és szedtek szét, hanem a vágy, az azonosulás és a veszteség bonyolultabb forgatókönyveit is bemutatták.
1981-ben Levine, Walker Evans fényképeinek reprodukcióit fényképezte, mint például a híres portrét Allie Mae Burroughsról, egy alabamai részvényes feleségéről. A Walker Evans után című sorozat a posztmodern mérföldkövévé vált, a patriarchális tekintély feminista eltérítéseként, a művészet áruvá válásának kritikájaként és a modernizmus halálának elégiájaként egyaránt dicsérték és támadták. Levine munkái messze nem nagy koncepciójú olcsó felvételek, hanem az örökösen szertefoszlott remény teremtésünkről, a múlt visszaszerzésének képtelenségéről és saját elveszett illúzióinkról mesélnek.”(4)
Sherrie Levine: After Walker Evans 4., 1981 (MET), illetve Walker Evans: Alabama Tenant Farmer Wife, 1936 (MET)
Levine műveiben a szerzői jog, az eredetiség témájával foglalkozik, és különös megközelítést mutat a művészet és a reprodukció kapcsolatáról.
Parafrázis a kortárs műkereskedelemben
A parafrázisoknak nemcsak művészettörténeti múltja, hanem jelentős, kortárs műkereskedelmi jelene, aktualitása is van. Példaként a napjainkban egyik legismertebb kortárs művészeti galériát, a „Saatchi Art”-ot hozom. Rendszeresen több műalkotást kínálnak eladásra parafrázis témakörében. A jelenlegi kínálatukban szerepel például egy Mondrian parafrázis Per Nylen-től. Az alkotás jelenlegi ára 7218 euró.
Per Nylen: Piet Mondrian, Broadway Boogie Woogie paraphrase with Lego
„Mondrian esztétikai doktrínája a neoplaszticizmusról a legalapvetőbb vonalfajtákra korlátozta a festőt – vagyis az egyenes vízszintesekre és függőlegesekre – és egy hasonlóan korlátozott színtartományra, a vörös, sárga és kék, valamint fehér, fekete elsődleges hármasára a szürkék között. A Broadway Boogie Woogie azonban kihagyja a feketét, és sokszínű szegmensekre bontja Mondrian egykor egységes színsávjait. Ezek az apró, villogó színtömbök egymásnak ugrálva életerős és lüktető ritmust hoznak létre, olyan optikai rezgést, amely kereszteződésről kereszteződésre ugrik, mint a forgalom New York utcáin. Ugyanakkor a kép gondosan kalibrált, színeit szürke és fehér tömbök tarkítják.”(5)
Piet Mondrian: Broadway Boogie Woogie, 1942–43
Ehhez képest Per Nylen parafrázisa egyértelműen formai parafrázisnak nevezhető. A legó kortárs trend hangulata természetesen kapcsolódhat a negyvenes évek New York trendjéhez, azonban határozottan állíthatjuk, hogy ebben az esetben a formai hasonlóság volt az elsődleges. A kép mérete is (2 cm eltéréssel) megegyezik az eredetivel. Természetesen a formai hasonlóságban a médiumváltás (az olajfesték legókockára váltása) ad értéket.
Elgondolkoztató tény, hogy Ai Weiwei is legóelemekkel fogalmazta újra Mondrian alkotását, azonban ő a formai parafrázistól eltávolodott, és saját vizuális elemeket is épített a munkába.
Ai Weiwei: Broadway Boogie Woogie in Combination of Lego (Lego bricks mounted on aluminum), 2020
Ai Weiwei esetében már egyértelmű kinyilatkoztatást találunk a legó felhasználása tekintetében.
„A legót személyes üzenetek hordozására használja: beléjük ágyazódnak a vele, gyermekkorával és iskolázottságával kapcsolatos történetek. A pixelek, a digitalizálás, a szegmentálás, a töredezettség és a szétkapcsolás a reprodukálás egyedülálló szabadságát biztosítják, lehetővé téve a minőségi és mennyiségi áttörést a széles körben használt sorrendtől, módszertől és kompozíciótól távol eső képek kialakításában. Hasonló a régi mozaikok használatához, a szövetek (selyem, gyapjú) és szőnyegek bemutatásához, amelyeknek nagy hagyománya van. A Song-dinasztia idején (kb. 1000) a fából készült mozgatható nyomtatáshoz hasonlóan a gyártási módszerek és eszközök felváltották a kézi vezérlést, és ez az elkészült képek nagy pontosságához és precizitásához vezetett.”(6)
Vasarely parafrázis
Ahogyan cikkem címében már jeleztem, egy saját parafrázismunkámon keresztül részletes alkotói folyamatot is bemutatok. Ezen keresztül tisztább képet kaphatunk a kortárs parafrázis-gondolkozásról, és egyértelműbb gondolatokat fogalmazhatunk meg a korábban bemutatott példákkal kapcsolatban is.
Szlama Norbert: Vasarely (hajtogatott papír, digitális utómunka; plakát), 2024
Ezt a plakátot első alkalommal a Szépművészeti Múzeum a budapesti Vasarely Múzeumban mutatta be, a Magyar Plakát Társaság által szervezett kiállításon.(7) A kiállítással kapcsolatos felkérésben a múzeum azt fogalmazta meg, hogy Vasarely plakátművészeti munkái képezzék parafrázisaink alapját. Hosszas kutatás és elemzés vette kezdetét, ami kísérletezésben teljesedett ki. A vizuális nyelv oldaláról közelítettem meg ezeket a kísérleteket. Mivel Vasarely esetében az op-art képi sajátosságai nagyon határozottak, így a parafráziskísérleteim sem fogalmazták újra az eredeti gondolatot, csupán újraképezték azt.
Elvetett próbálkozás a Vasarely plakátparafrázis készítési folyamatában (Szlama Norbert)
Elvetett próbálkozás a Vasarely plakátparafrázis készítési folyamatában (Szlama Norbert)
Ezek a sikertelen kísérletek világítottak rá arra a tényre, hogy egy ennyire erős vizuális karakterrel rendelkező munkásság újrafogalmazása nem épülhet arra az egyedi vizuális karakterre. Ezért más irányban folytattam a kutatásomat. Fókuszomba kerültek Vasarely op-arttal kapcsolatos nyilatkozatai, alkotótársai, munkatársai elbeszélései.
Ezek alapján artikulálódott bennem az a vélemény, hogy azért különlegesen nehéz értelmezni napjainkban Vasarely kiválóságát és kortársaitól kapott csodálatát, mert az op-art által használt vizuális nyelv mára a számítógéphez kötődik. Napjainkban egy op-art alkotást megfelelő számítógéppel és szoftverrel meglehetősen rövid idő alatt elő tudunk állítani (és itt természetesen kizárólag a látványra gondolok). Az 1930-as, 40-es években azonban ez a látvány meglehetősen újszerű volt, és a tervek nem számítógéppel készültek. Victor Vasarely manuálisan, papírkivágásokkal vagy maszkolásos festéstechnikával készítette el munkáit.
Amikor kutatásom során ez nyilvánvalóvá vált számomra, akkor kezdtem el foglalkozni azzal, hogy mi lehetett az indíttatás, miért volt vonzó és különleges akkor ez az egyedi látásmód. Bizonyítékot nem találtam az általam megfogalmazott eredményre, de mégis azt gondolom, hogy helytálló: Vasarely egy olyan világban, ahol a manuális folyamatok voltak uralkodóak (a folyamat természetéből adódó hibákkal), mutatni akart egy olyan világot, ahol a hibátlan, ember-semleges tökéletességet láthatjuk.
Ezen gondolat alapján megfogalmaztam korunk vizuális környezetét, ami szinte tökéletes ellentéte a 90–100 évvel ezelőtti állapotnak. A digitális környezet sajátjaként megjelenő tökéletes megjelenítés természetessé vált, és a hibákkal élő humánum lett vonzó. Emiatt döntöttem úgy, hogy a „szerkesztettséget”, a mérnöki pontosságot, az optikai tervszerűséget a humánumon keresztül, a természetes esetlegességgel mutatom meg, így idézem vissza Vasarely alkotói szándékát.
Egy egyszerű fénymásoló papírt hajtogattam meg úgy, hogy egy hibás hajtási élt is használtam ebben a rendszerben. Ezután mobiltelefonnal fotóztam, hogy a papír textúrájában is láthatóvá váljon az esetlegesség, a professzionális digitális környezet teljes hiánya.
Hibás hajtás (Szlama Norbert)
Szándékként megjelenő hibás fotó technika (Szlama Norbert)
Ezek az alkotói módszerek vezettek odáig, hogy parafrázisomban nem formai vagy jelentéstartalmi munkát készítettem. Az eredeti alkotói szándékot tekintettem kiindulási pontnak, és azt az attitűdöt fogalmaztam újra kortárs művészeti körülményeinknek megfelelően.
Összegzés
A Vasarely Múzeum Plakátparafrázisok kiállításán természetesen számtalan más parafrázisstratégiát, alkotói megközelítést láthattunk. Több generáció kivételes és világhírű művészei mutatták meg, hogyan fogalmazzák újra Victor Vasarely munkásságát. Cikkem terjedelme nem alkalmas arra, hogy ezeket a munkákat is alkotói folyamatukban elemezzem, azonban bizonyítékai annak az állításnak, hogy a parafrázis (mint alkotói attitűd) nem behatárolható fogalom, hanem az alkotó művész és a kortárs művészeti diskurzus fejlődésének tükre. Ilyen módon a parafrázis nem „kevesebb”, mint az eredeti alkotás. Sőt, már maga az összehasonlítás is inkább laikus megközelítés. A parafrázis önálló művészeti alkotás, ami rendelkezik azzal a bátorsággal, hogy nyíltan vállalja gondolati forrását, és egyértelműen csatornázza gondolatait egy korábbi művészeti közeg alkotói folyamataihoz. Rajtuk keresztül a kortárs művészeti kommunikáció szélesedik, színesedik, és hozzásegít kortárs alkotófolyamataink megértéséhez is.
Hivatkozások
1 Parafrázis. > Jelentes.hu/Idegen szavak szótára.
2 L.H.O.O.Q. or La Joconde. > Norton Simon Museum.
3 Las Meninas. > Picasso Museum.
4 After Walker Evans: 4. > The MET.
5 Piet Mondrian: Broadway Boogie Woogie, 1942–43. > MoMA.
6 Ai Weiwei. > Tang Contemporary Art, 2023.
7 Plakátparafrázisok – A Magyar Plakát Társaság művészeinek Vasarely-átiratai. > Szépművészeti Múzeum, 2024.
