Bevezetőnek három mondatot idézek, melyeknek erős közük van Uzsák Sándor kiállításához: Pablo Picasso: „Minden gyermek művész. A kérdés csak annyi, hogy hogyan maradhatunk művészek felnőtt korunkban.” Jackson Pollock: „A művészet az önkifejezés minden lehetséges formáját jelenti. Nem számít, hogy mit csinálsz, az számít, hogy kifejezed magad.” Harari: „A szabadság nem csupán a kötelezettségek eltörlését jelenti; a szabadság azzal is jár, hogy tudjuk, mit akarunk kezdeni az életünkkel.”
Uzsák Sándor kiállításán lenyűgöző dobozait tekinthetjük meg, kiegészítve néhány festményével. A bécsi Secession művészeti egyesület jelszava, miszerint „A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát”, újra és újra érvényesül, és e tárlaton különösen fontos, hogy Uzsák alkotásain keresztül ismerkedhetünk meg e gondolat mélységeivel.
Uzsák Sándor: Árvák
A mondás érvényes képet fest a művészet világáról, amely kölcsönhatásban áll a társadalmi valósággal. A kor, amelyben élünk, formálja a művészetet, míg a művészet szabadsága lehetővé teszi a kor szellemének kifejezését, és igen: a kor formálását. E kölcsönhatás folyamata tükrözi a művészet evolúcióját, és arra ösztönöz, hogy a művészek és a közönség egyaránt aktívan részt vegyen ebben a párbeszédben. A művész vagy alárendeli magát magának a művészetnek, és kissé előrehajol, ha a mindenkori éra képviselői bele akarnak szólni a művészetébe, vagy hátradől, és számolja a csilingelő júdáspénzeket. A művész bármelyik lehetőséget választhatja, az kizárólag az ő szuverén döntése. De térjünk vissza Uzsák Sándor művészetéhez.
Uzsák Sándor: Jönnek a dolgok
Uzsák Sándor festészete az absztrakt ábrázolásmód szabad szellemét idézi meg, amely az elmúlt évszázadok kultúrájában mindig is jelen volt. A nonfiguratív kifejezés lehetőséget ad a művészeknek arra, hogy kifejezzék önmagukat, és díszítsék környezetünket, ahogy az már évezredekkel ezelőtt is tették, a barlangrajzok óta. Uzsák is ezt az utat járja, a saját, egyedi érzelmeit és tapasztalatait formálja át, zárja dobozaiba. Belső hangjait fejlesztette festészete nyelvévé.
Uzsák Sándor: Hommage à Pilinszky
Művészetének színei és formái a szabadság érzetét közvetítik – éppen ez az, amiért nem csupán rápillantunk ezekre a dobozokra, hanem elmerülünk bennük. Uzsák dobozai nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem a valóság és az álom határvonalán helyezkednek el, mint saját félálmaink. Visszatérnek a bennünk is felbukó színekhez és formákhoz, érzésekhez és gondolatokhoz, amelyeket nemcsak ő, hanem mindannyian átéltünk már valamikor.
Uzsák, a magánember, nem fél kiállni saját véleménye mellett, nem habozik kimondani, amit érez. Az alkotásaiból áradó szabadság és ennek a szabadságnak a kifejezése képes megérinteni a befogadót, és mindenkit arra ösztönöz, hogy megkérdőjelezze saját világát. Ő az, aki hű marad önmagához, és akit büszkeség tölt el mindazért, amit a művészeti pályája alatt elért. Mert van mire büszkének lennie. Az elmúlt huszonöt évben, mióta Sándort ismerem, művészi fejlődése, ha hullámok között is, de folyamatosan és töretlenül egyre magasabb szintre emelkedett. Minden sikeres férfi mögött van egy nő. Nem a közhelyszótárból akarok meríteni, de ez Sanyi esetében valóban így van. Párja és a családja mögötte áll. És vannak barátok is.
Uzsák Sándor: Esküvő
Nekem jutott az a szerep, hogy megnyithattam kiállítását, hogy átadhassak a nézőknek valamit, ami egészen különleges és hihetetlenül izgalmas. Hogy együtt érezzük, ahogy a szabadság fuvallata száll a tavaszi szélben, így, március idusán.
E tárlaton ne csupán nézzük ezeket az alkotásokat, hanem éljük át Uzsák Sándor szabadságkeresését. Lépjünk be képzeletben ezekbe a dobozokba, tapasztaljuk meg a színek és formák összetett harmóniáját, amelyek mind-mind egy nagyobb, nyitvazárt világot jelenítenek meg, mint azt képzeletünk elsőre látni engedi. Itt az ideje, hogy szabadjára engedjük gondolatainkat, és hagyjuk, hogy Uzsák vezessen minket az érzelmek tengerén.
