(Cholnoky Jenőről a világosi magasparton)
az ember is a vegetáció része,
talán ezért rögtön a hátteret figyelte,
hogy önkéntelen sorba álltak azok is,
akik az ember földtani korát jobban ki
ábrázolták, az egyik épp félfordulásban,
jelenlétük felravatalozta az eléjük
felsorakoztatott élőket, a gyászt egy év
után sem vetik le, minek, ha egybe forog
a föld az idővel.
van pontosabb egyenlet az emberre,
mint a futóhomok kialakulására?
a bal és jobb kifejezést úgy értsük,
hogy háttal állunk a szélnek, a mely
a barkhánként felépítette. csak elegendő ideig
fújjon. kileng a sivatag is, mint a tavak. a leg
gyakoribb forma, az átmeneti alak. a napnyugta
a magaspartról világosi fegyverletétel. a tavat nézi,
az őstengerre gondol
a balatoni viharok éppoly gyorsan
keletkeznek, mint a genezáret taván
de amit nem látott, azt vallásból
nem írta le. csak a földet, mint pördülő
kétkrajcár-globust, nem is a viharok
keletkezése, hanem lassan
összeadódó hatásuk érdekelte,
a földtanilag viharos sebesség.
a föld, mint a bőr, nem felejt.
kihalt élőlényeket sem, így majd
az embert sem. ki 10 000 esztendőt adott
a tónak, földtani mértékkel hajszálpontosan
tévedett. már ’45 fronthideg virágvasárnapján
messze ringó krisztus-tükre részmedencékre
tört szét. földtani léptékben születésünk
egy hajszálrianás sem választja el halálunktól.






