A kaposvári MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézet a Bauhaus iskola alapításának százéves évfordulójára szervezett művészeti-pedagógiai eseménysorozatának egyik projektjeként jött létre előadásunk. Ez a performansz az Éneklő Akadémia utolsó – közös! – fellépése volt. Azóta – mint ahogy bármikor és egyáltalán! – a tagok szabadon szárnyalnak, bukdácsolnak és esnek; azaz egyénileg gyakorolják és forgalmazzák elmés művészetüket.
Bauhaus bumm
Rögtön a cím magyarázata: egy nagy, tavaszi Bauhaus emlékműsorra készül fel, most az egyszer még „időben”, az Éneklő Akadémia. S bár magam úgy érezhetem, mindent tudok e tárgyról, amire szükségem lehet egy reflektív megnyilvánuláshoz, akár magamban is csalódhatok. (Csalódhatom – na, ugye!) Mindenesetre nem árt bővíteni szellemünk tárházát, s egyáltalán: cizellálni ismereteinket… Hogy értelmesen csalódhassunk újra és újra, míg végleg kiürül az agy, s marad a kétséges, de végleges tapasztalati minta – produkciónkban, időtlenül. (Persze hoggyal nem kezdünk mondatot, ez törvény, de nem üt vissza…) S hogy hogyan függenek össze az emberi és törvényi gyengeségek, az alábbi beszámolóból kiderül. (Kiderül: kies, cseles, pakkon pakk.)
Nos, a Nagybudapesti Műcsarnokban egy temperált, langyos zephyrekkel átmozgatott estén megtekintettük (én, a Gábor, a Sanyi, a káplánsanyigáborgéza) a Rejtett történetek című kiállítást – okulásul késő koroknak… Hogy majd belőlünk is tanulság lehessen valamiképp. Mert bennünk rekedt a múlt, és bennünk rekedt a jelen; mit is kezdhetnénk fád magunkkal? Így éreztük – új érzelmi tápanyagra vágyva. Nos: preraffaeliták, a gödöllői művésztelep alkotói; életmódkísérletek; ezotériával terhelt teozófusok, bicsérdisták és mozgásművészek; Rousseau és Ruskin és sokan mások… A modernizmus előzményeinek s allúzióinak kiállítása.
S mindezen álmatag vagy elszánt, szelíd vagy erőszakos, rémítő vagy megnyugtató törekvések közös eredője a kivonulás, a szecesszió mint elmélet és gyakorlat; mint gesztus, mindközönségesen. S ne lepődjünk meg, az emberi természet már csak ilyen: a legártatlanabbnak tűnő irányzat is azonnal visszafordítaná szekerének rúdját a megváltandó társadalomba; imbolygó kocsilámpásának fényét a nagyobb társaságra irányítaná. Logikus tehát: akár a Bauhaus iskola, akár a Kassák-féle Munka-kör s még a „hippizmus” is rendelkezett némi hittérítő elhivatottsággal. „Rendelkezni” akart! – mindenre s mindenekre kihatóan; különböző erővel, de szent, szép, jobbító szenvedéllyel.
Az Éneklő Akadémia 2019-es performansza
Bauhaus-bumm kontra polgári pukk. Utópiák, fényfoltok, hangzó tárgyak és énekverseny.
