Jelen lapszámunk a Somogy megyében élő vagy onnan elszármazott alkotók műveit bemutató, Kelemen Lajos által szerkesztett, 2010-ben megjelent Földem című antológia irodalmi anyagát tartalmazza, öt blokkba rendezve.
Nyár, hajnali ég, én hallgatok, csak a szél, / csak az érintetlen porba ejtett faág / emlékezik, csak véletlen rajzokba fér, / ész el nem éri földem távolát (…)
Négy óra van, május, toronyiránt / fölém húzom pajzsként a zöldet, / őseim tatárt, törököt itt, / mondják, itt szültek, itt temettek.
Az asztalon az angyal szárnyából / birkózás közben kitépett toll, / tövén a vércsepp (…)
Emlékeimből úgy hiányzol, / mint zsíros kenyérről a cukor. / Mint csípős kezemtől égő szemem / világa. Hiányzol anyám. Mégis. (…)
Elmentetek. Mind. Közönségesen. / Annyi érték, ember, rendkívüli / forma, naná, és könnyed tartalom (…)
Felállt. Lassú léptekkel az ablak felé indult. Ezen a napon még nem volt szellőztetve. A friss levegőre pedig mindenkinek szüksége van. Még neki is, akire a „szobaéletmód” jellemző. Ezt a kifejezést Márai naplójában olvasta, úgy emlékszik talán az olaszországi időszakából. (…)
Barátném, tudd, nincs sok időm, / bár e pannoni szemfedőn / a párkák keze elakad, / ha pletykázgatnak néhanap. (…)
Amikor meglátta Beatricét / közeledni talpig arany ruhában, / tudta: benne örök marad e kép, / érinthetetlen-tiszta, makulátlan. (…)
Most eleresztem magamat. / Ernyedj el, kéz! Ernyedj el, test! / Ernyedj el, gondolat!
Amikor a Rock and Roll bejött… / igen, ez volt az a zene, / amelyik bezavarta a régi jampikat a társadalomba. (…)
Megélénkül a libapázsit, / zöld utak nyílnak, zöld nyarak, / az eperfák alatt / zöld Hold világít. (…)
Ülj le erre az üres, napsütötte kőre, / és fordítsd a világ minden nyelvére / a tanítást, amiben senki sem hisz, / de aminek a mélyén ott lapul / a régi, nagy titok. (…)
Hallom a lassan rendülő / hegyet, amit ma szól, / a füvek kesernyés illat-himnusza / után, őszre-szántan (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
