Egy évben született nagyobbik fiammal. De sohasem néztem rá szülői fölénnyel. Egyrészt mert saját fiaimra is tízéves koruk óta inkább fölnézek, csodálom készségeiket, amelyek bennem már nincsenek meg vagy sohasem voltak, másrészt meg nagyot fordult a világ azóta, hogy évszázadokig az öregek hatalmaskodtak a fiatal generációk felett. (…)
A képből lassan kihátrál,
indul visszafelé, hol megfogott,
addig a pontig, hol elkattanhatott
a szeme (…)
Prágai Tamás egyik utolsó földi kötelezettsége a Képírás kézben tartása volt. Részemről köszönet illeti a lapot, hogy lehetőséget és feladatot kínált: mint vendégszerkesztő keressem fel barátaimat, Tamás barátait, ismerőit, egykori munkatársait, s kérjem meg őket, mondják el, mi jut eszükbe Prágai Tamás nevének hallatán, feltételezhetően több millió kilométernyire tőle, és mégis egészen közel hozzá. (…)
E lapszámunkban az egy éve elhunyt alapító-főszerkesztőnkre, Prágai Tamásra emlékezünk. Az összeállítást szerkesztette: Kelemen Lajos.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
