Az év legrövidebb éjszakáján, hajnali fél négykor beírtam a neved a világhálón a keresőbe, és negyedik találatként előbukkant a Facebook-oldalad. Kattintottam, s máris elém libbent a tőmondat: Prágai Tamás elérhető a Facebookon. (…)
és parnasszista hévvel megjöttek a költők: a Szomjasok és Hangosok A „csókparázson izzók” A képzett és képzelt barbárok A hajlíthatatlanok Volt, aki bort hozott, volt, aki könyvet vagy semmit (…)
Mikor volt jobb élni, kérdezi tőlem fiatal pályatársam, persze nekem mindenki fiatal ötven alatt. Milyen volt akkoriban, amikor, ha valahová Nagy László bevonult, felragyogott az egész terem? Nem mertünk odamenni hozzá, de jelenléte a mi létezésünket is tündöklővé tette. (…)
írom ezt odaátra
ahol egy barlang szája
oly nagyra van kitátva. (…)
Ő polihisztor alkat volt. Mindent magába szívott, magán eresztett át. Együtt lüktetett a földdel, a borral, a megzabolázott verssorokkal. (…)
Sötétséget vérzik a Hold. Nem mindenki
élő, csak aki már volt holt. Túlélte, amibe
más is belehalt már. (…)
Lennie kell valahol egy kertnek, melyet nem a képzelet alakít, pontosan elhelyezve benne hintát és virágokat, hanem a hétköznapok monotóniája is belakja csendesen. (…)
Költőien lakozni és a nyelvjáték ezernyi regiszterén sziporkázni. A magyar és a világirodalom ihletrengetegéből táplálkozni, a forrásoktól a tengerekig, a gyökerektől a transzcendens horizontok boltozatáig nyitni az emberi szemhatárokat. (…)
Párás hegyvonulat, s azután a Vereckei-hágó,
rongált emlékmű: frusztrált idegenben az otthon {…}
Új lapszámunkban a 2015. augusztus 7-én, tragikusan fiatalon, 47 évesen elhunyt Prágai Tamásra, a Képírás internetes folyóirat alapító – és immár örökös – főszerkesztőjére emlékezünk.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
