Reggel megint, az ősz messze még,
járdákra könnyű nyárfák dőlnek.
Ablakba szélvédőfény kapaszkodik,
kocsisorok kottává tömörülnek. (…)
Az alkimista leül. Koncentrál. Felidézi a képeket, a képek mögötti képeket. Az eidetikus képeket, a hasonlatosság képeit, a „képére teremtett” képek képeit, a képek feletti ikonokat, spekulatív spektákulumokat. (…)
Víz alatt és víz felett, elfolyik valami, paca keletkezik, önmagába fordul valami, egy hullám. Hullám hullám hátán, kioltják egymást. Deák Németh Mária felszínei csak pillanatnyi csendet hordoznak, zajtalanok, akár a csillagrendszerek mozgása, látjuk, de nem halljuk. (…)
Hirtelen tényleg azt gondoltam, csoda történt. Miért nyílott volna ki egy olyan ajtó, amihez nem jó a kulcsom, s ráadásul még csak nem is találtam meg a zárat. (…)
Nagy horgász voltál, csakúgy, mint Fekete István. Sorozatban küldtem Neked a fényképes beszámolót a sajtóban megjelent balatoni és Deseda-tavi kapitális halfogásokról. Ezeket természetesen dátum és méret szerint katalogizáltad. Könyvtárosokat megszégyenítő alapossággal tárgyszavaztál minden dokumentumot, ami a kezed ügyébe került. (…)
Deák Németh Mária egyszerre igyekszik a föld, a víz alá, és egyszerre föl, föl a levegőbe, az égbe. Kontúrjai elhatárolódások is, külön szigetek, amiket a tekintet és más formák kötnek össze. (…)
A XX. század művészetének történetében számos anyag és hordozó, melyek addig transzparensekké váltak egy hordozott üzenet vagy kulturális mém javára, különböző átlátszósági fokon bár, de sorra fedték fel azokat a belső tulajdonságaikat, amelyek korábban láthatatlanok maradtak a befogadó számára. Ugyanakkor… Continue Reading →
Első 2017-es számunk közvetve vagy közvetlenül kaposvári kötődésű alkotókkal, művekkel, illetve témákkal foglalkozik, s tartalma egyszerre jelenik meg. Az összeállítást Kelemen Lajos szerkesztette. A címlapon Lendvai Péter munkája.
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
