A vonalai segítségével minden életre kel: a tér, a plasztika, a mozgás, a téma. A fegyelmek embere, ugyanakkor szinte szikrázik a képein a feszültség, a drámai erő.
A művésztelep minden évben tematikus, a kiírt témáink leginkább szakrális jellegűek, melyek az elmúlt hét évben a következők voltak: Hullámhossz, Lélekmérleg, Transzvízió, Lélekbázis, Gondviselés, Belső utakon és Fényküszöb.
Gyakoroljuk a háború kitörését, arra az esetre, ha letámadna az idealizmus, éppen minket, mivel megfájdult a foga jólétünkre, falainkra, szögesdrótunkra, zárt kapuinkra, fene tudja, mi mindenre, ez a legújabb foglalkozásterápia, nagyzási hóbort, katonásdit játszunk. (…)
úgy fogy el az út a lábad alatt / hogy észre sem veszed / kinyílnak-e a szárnyaid (…)
Jó volna járni a vízen / rovarboldogon / mint a vízipók / vagy mint vízibolha / korcsolyázni jégtelen tavakon (…)
A fal mellett sorakozó székek egyikére ül, csak úgy nagykabátban, mint aki vonatra vár. Nem neki való hely ez a klub. Megmelegszik egy kicsit, aztán megy is. (…)
ágakat hó lepi el
gondtalan pelyhek az eget karcolják
otthagyva emléküket a légkörben
temérdek karcolás és seb
alakokat formál (…)
Mayert alapvetően foglalkoztatja az ember önazonosítása, amely tükrözi érzékenységét saját egyéni korlátainak megértésére, ledöntésére és elősegíti a közösségben való helyzetének meghatározását. Munkásságának jól követhető építkező folyamata van, melyben az identitás mint a szükségszerű önmeghatározás és a társadalmi, közösségi erő fő motívuma kap helyet. (…)
Egy pillanatra hátranézett. Csak annyi időre, hogy ne veszítsen az így is egyre lassuló tempójából. Igen, még mindig a nyomában vannak. Érezte, ereje fogytával a távolság egyre csökken. Arcát eltorzította a félelem. (…)
Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy. (…)
Milyen ősz lett hirtelen
idebenn a bordák mögött,
a szívkamrában nem szokott
ily korán estelülni. (…)
Helmut Anita asztalánál ette meg az ebédet, amelyet a konyhafőnök három emberre méretezett. Ebéd után együtt kávéztak a kávézóban, később együtt sétáltak. Estére kitört a flört. (…)
fekete éj hív mulatni
mennem kéne
de félek a megváltoztathatatlantól (…)
Az öregotthon steril fehér falai riasztóak és hidegek. Az élet a fotocellás ajtók előtt torpant meg. Pedig nyár van, hét ágra süt a nap. A gyermekek a szemközti óvodában karikáznak, önfeledten zsibongnak, kacagnak. Egy lovas kocsi viszi a vendégeket a tóhoz, majd a borospincék irányába. Élünk. (…)
A Higany Fája
Zöld Sárkányt terem, a Fém
Hótigrist temet. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
