Category 2021/7: Vizuális zene

Láng Eszter beszélgetése Baráth Bálinttal: Érzem magam körül a képeket

Kardinális kérdés, hogy a zenéből kihagyhatatlan időbeliséghez hogyan viszonyul az adott képi világ, meg tudja-e jeleníteni az időbeli folyamatokat. Ha igen, akkor a legkülönfélébb módokon táplálkozhat egymásból a két médium. (…)

Gyenes Zsolt: Látható hangzás – egy kézirat kapcsán

Ebben az évben zárja le e sorok írója a Látható hangzás című könyve kéziratát. A kötet a magyarországi kortárs vizuális zenét tekinti át a nemzetközi, hasonló összefüggésekbe ágyazva, illetve azokkal összevetve. Nagyjából száz itthoni vagy hazánkból származó művész ide köthető alkotásaival foglalkozik a munka. (…)

Bolcsó Bálint: Audiovizuális kísérletek

Engem mindig az érdekelt leginkább, amikor a két médium egyenrangú, vagy pedig valamilyen különleges, egyedi kapcsolatban áll egymással. Az alábbiakban néhány, az utóbbi években készült audiovizuális munkámat mutatom be röviden, amelyekben ennek a viszonyrendszernek a lehetőségeit kutattam. (…)

Binaura (Nagy Ágoston–Samu Bence): Határátlépések – Jegyzetek a saját készítésű vizuális hangszerek margójára

A tisztán digitális hangszerek tervezésénél érdemes szem előtt tartani, hogy mennyi korlátot, keretet teremtünk a felhasználó számára, illetve mennyi szabadsági fokot engedünk neki. (…)

Nagy Ákos: A J’écoute les sons étouffés dans la pluie animációról

A zene számomra nem más, mint hangzó idő. A hangmagasság valójában halható ismétlés, még ha az ismétlések számát nem is feltétlen tudjuk érzékelni, számolni. Alkotás során az időt keretezem és formálom valójában. A téridőbeliséget a muzsika mellett a film, az animáció és a videó, ami a leginkább képes megjeleníteni. (…)

Kovács Balázs: Forgattató

Régóta dolgozom a Max nevű programnyelven, ez egy grafikus programozói környezet, és ezen keresztül kezdtem el kapcsolódni a zeneszerzéshez meg a kép és hang közti átjárás témájához. (…)

Szentgróti Dávid: Festészeti absztrakcióról és zenéről

A posztmodern vagy kortárs kulturális fogyasztást az időszegénység és az átélés lehetetlensége kísérti. Az egyik élmény nyomban a másik helyébe lép, a figyelem megosztottsága miatt esélyt sem hagyva a megértésre. A kortársban gyakran nem a zenemű, rajz vagy festmény szerkezete, egészlegessége fontos. Előtérbe kerül a hangzás, a hangulat, a nem tudatosított. (…)

Laczkó Juli: Vetített látvány a kortárs elektronikus zenei party-kultúrában

Igazán izgalmas erők eredőjének tűnik a VJ műfaj, melyben a legősibb és legújabb technológiák találkoznak egyfajta evidens, kortárs korszellemmel átitatott szintézisben, amelyben a VJ mint egyfajta ember-gép ötvözi az idealista antimaterialitást a legfejlettebb technicizmussal. (…)

Gyenes Zsolt beszélgetése Ungváry Tamás zeneszerzővel: Lángok hajnala

Ungváry Tamás: Esztétikai és érzelmi élményeim vannak úgy a zene hallgatása, mint komponálása közben, ahogy biofiziológiai reakcióim is. Elkap a flow, el tudok merülni egy dologban nagyon-nagyon mélyen, és akkor nem létezik a világ. A mozgást, a dinamikát, a ritmust, a formát érzem, amikor zenét hallgatok, ezeket érzékelem, amikor képeket, vizuális munkákat látok. (…)

Révész Ákos: Zene és képzőművészet

Képzőművészként a zártabb vagy nyitottabb inspirációs hatások, megfeleltethetőségek mellett az energia, energiafolyamatok és az idő, időbeliség, a lezárt vagy nyitott időfolyamatok foglalkoztatnak leginkább. A zene és képzőművészet közötti látszólagos ellentmondás az időben haladó zenemű és a kép rögzített világa között feloldható. (…)

Ottó László: „Látható-e a hangzás”, vagy van-e hangja vizualitásnak?

Számomra alapvetően különválik a vizualitás és a zeneiség. Amikor alkotok – terveket vizualizálok vagy kivitelezek –, csak a képiség szempontja a lényegi, tudatosan nem rendezőelv a zeneiség vagy a hangzási momentum. Viszont miért ne lenne felvethető; rejtett módon járul hozzá és ad strukturáló dimenziókat, mértékeket az örökös zenehallgatás – a műtermi tevékenység közben – az adott időben kibontakozó képi világokhoz. (…)

Orosz Márton: Balázs Béla és az „ornamentális zene” esztétikája

Az ornamentális zene technikáját Arszenyij Avraamov dolgozta ki 1929 és 1930 között. A módszer hasonlított Oskar Fischinger grafikai hangrendszeréhez, melyet a német művész és feltaláló 1932-ben mutatott be először. Avraamov már 1930-ban kísérleti jelleggel készített olyan mesterségesen előállított zenéket, amelyek amplitúdói a rajzolt hang kockánkénti lefotografálásából születtek. (…)

Dóra Attila: VPSSN 1.3 (For Tamás Ungváry)

Szeretem a pontosan lejegyzett darabokat, és imádom az idiomatikus szabad improvizációt. Azt hiszem, életem nagy részében az foglalkoztat, hogyan tudok olyan darabokat írni, melyekben megjelenik a mintha improvizáció lenne frissessége, és fordítva – lehet-e hiba nélküli, kollektív improvizációt játszani? (…)

Tillmann, J. A.: Hangmozgás – A zenei képről

A zenét nemcsak halljuk, hanem látjuk is. Ez eredendően nem másból, mint magából a zenéből adódik. Lévén a zene maga is mozgás, téri jelenség, s így kép is. A zenének ez a mozgalmas, téri és képi minősége legteljesebben a táncban tapasztalható meg. (…)

Jörg Jewanski: Farblichtmusik – László Sándor szín-fény zenéje

Az 1920-as években számos olyan művészi kísérlet ütötte fel a fejét, amely a zene, a festészet és a film különböző határain mozgott. Az egyik legfontosabb kísérletező ezen az új, interdiszciplináris területen a magyar László Sándor (Alexander László) volt, aki különösen szín-fény zenéjéről vált ismertté. (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑