A Martyn Galériában kiállított Boldvai-, Dobokay- és Eiter-művek közös tulajdonsága a szabad, határokat is átlépő kísérletezés, a biológiai, fizikai és kémiai folyamatokra épülő gondolkodás és fotóművészi megvalósítás. Munkáik nem absztraktak, hanem önmaguk konkrétságában fogalmazódnak meg. (…)
Kászim, aki azelőtt is járt már a városban, mintha meg akarná nézni a későbbi birtokát, inkább tűnt embernek, mint Szapolyai vagy Werbőczy; Kászim édes volt, mint a méz, azok kemények, mint az éretlen körte, ez szívélyesen beszélt és lágyan, azok csak elvakkantották magukat az ember fölött… (…)
Sokszor, sokan tették fel a kérdést, hogy miért festem magam, és miért aktban. Magamnak és másoknak is kerestem a kérdésekre a válaszokat, és a kutatásra pont jó ürügy volt a doktori disszertációm megírása: Festő és modell ugyanaz, avagy miért festi magát a festő. (…)
A „transzparens lét megélése” ténylegesen a lényegi dolgok felé vezeti az alkotót? A transzparenciával, az anyagi világban kifejezhető az anyagtalanság átható lényege? Ilyen és ezekhez hasonló, kapcsolódó kérdésekre kerestem/keresem a válaszokat. (…)
Kísérletező multi-/intermédia művészként a különböző médiumok közötti átjárhatóságok érdekelnek. Azzal összefüggésben a tudomány vívmányai, művészi felhasználásuk, „kimozdításuk”, a hibák/artefaktok esztétikája stb. folyamatosan nagy szerepet kapnak projektjeimben, kollaborációim folyamán. Az idő kérdése, problematikája folyamatosan felmerül audiovizuális munkáim kapcsán. Minden pillanat végtelen… Continue Reading →
Képzőművészként az alkotói munkám során több műfaj szerinti médium is foglalkoztat, úgymint a fotó, az installáció-készítés, a filmrendezés, valamint a kerámia és a tűzzománc táblakép készítése. (…)
Mikor rám került a sor, felnézett: „Kinek írhatom?” Váratlanul ért a kérdés. Akkoriban én az élő költőt megközelíthetetlennek tartottam. Azt hittem, ő csak odaírja a nevét a belső borítóra, és ennyi a dedikálás. Nem kell beszélgetni. (…)
Rajzszakköri tanulmányai idején Boczra átmenetileg hatott Martyn Ferenc és Lantos Ferenc, azonban legjelentősebb segítője saját ösztöne volt. Az első korszakban egyre eredetibbé érik művészete, s kialakulnak egyéni vonásai. (…)
Lantos Ferenc számára a pedagógiai és a képzőművészi munka teljesen egyenrangú volt. Mindkét területet művészetnek tartotta, vagyis a gyerekek nevelését, gondolkodásának formálását ugyanolyan fontos alkotásnak tekintette, mint a festmények, rajzok létrehozását. (…)
Tizenhárom éves koromban költöztünk Pécsre a Ramadán megtörésének ünnepe után néhány héttel. A Rúmi birodalom és a Kalifák utódainak gondosan kormányzott országában ekkor feslett ki a hódítás bimbajából a béke rózsája, és ekkor, Pécsen éltem meg ifjúkorom legszebb éveit. (…)
A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig készült és megmaradt kísérleti munkáimat utólag rendeztem, egyes darabjait sorszámokkal azonosítottam és ebben a csoportosításban mutatom be. (…)
„Az ihletet ki kell provokálni!” – hallottuk Lantostól számtalanszor a mondatot, amin azt értette, hogy hagyjuk, hogy vezessen a kezünk, csinálni kell, hajtani, amíg be nem ugrik valami, amelynek nyomán elindulva megszülethet valami új, addig általunk nem járt úton való haladás és eredmény. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
