Az édesapa említésekor könnycseppek jelennek meg Fábián Szász Margit szemében, és amikor „szülő édesanyjára” kerül a sor, hangosan felsír és zokog-zokog, zsebkendőbe temeti arcát. (…)
Akkor, azon az augusztusi napon öreg Barcza Béla, aki évek óta tavasztól őszig a konyha előtt ült egy széken reggeltől estig, télen meg bent, a konyhában ugyanazon a bútordarabon, azt találta mondani: „Erős idén a nyári folyás!”. (…)
Anyámat könyörögve kértem, / ne szüljön meg valaki másnak, / ne szóljon nagy jajában én-nek. // Odafönt már trombitálnak, / számolnak: a sorból hiányzom, / felírnak örök hiánynak. (…)
Felnőtt fejjel, szemmel szétnézve, egyre több vidék öltözési szokását megismerve, nyilvánvalóvá vált, hogy az életmódbeli átalakulások következtében a hagyományos népviseletünk visszaszorul, több darabja, anyaga és készítési módja a háziipar megszűnésével eltűnt, vagy lassan eltűnik. Általános, törvényszerű folyamat volt ez, nem csak a Sóvidékre jellemző. (…)
Sánta Csaba alkotói interpretációja nyomán az őskori világban a túlélést biztosító, az élet vagy halál feletti uralkodó erők megidézésére hivatott, és a kiválasztottnak tekintélyt, méltóságot kölcsönző reprezentációs formák, valamint a termékenységi rítusok hatékonyságában megmérettetni kínált kifejezőeszközök a művészet misztériumának házi oltáraivá, vagy nemes szerelmi ajándékokká domesztikálódnak. (…)
Festészet és költészet egyaránt anyanyelve volt, és ezek a nyelvek egymásra megtermékenyítőleg hatottak. A gyakorlatban azonban külön tudta választani a kétfajta alkotótevékenységet. (…)
Magyarok és testvérek! / Üstengrinek adjunk hálát, / Diadalra vitt most minket / Pozsonynál a frankok ellen. / Győzött velünk most az igazság! (…)
Nem vagyok újító szobrász, de a hagyományokra építve örök érvényű igazságokat követek. (…)
Célom az volt, hogy minél több művészt mutassak be a közönségnek és Atyhát jobban megismertessem. Most elmondhatom, hogy 10 év után a Kakasülő Galériát 5918 látogató nézte meg, 78 képzőművész állított ki, 8 művészettörténész méltatta a kiállításokat, több énekes és zenész is fellépett. (…)
Arcomon ifjak még / a siklódi / cseresznyevirágok, / dajkálja őket / kölykös, fürge fény, / hogy integető / laboda-álmuk / kövér gyümölccsé érjen, / s a piros szem, / a tegnap-volt virág, / ne a sárba essen (…)
Ugyan az utóbbi két esztendőben a lapalapító és -szerkesztő Ambrus Lajos romló egészségi állapota miatt már nem jelent meg a Korondon szerkesztett Hazanéző, harmincegy éven keresztül rendszeresen kiadták a határon innen és túl is ismert, elismert rangos kulturális és irodalmi folyóiratot. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
