ez a futónövény nem akar / futni semmiképp hiába is / keresem ki a növényhatá / rozóból pedig már beérném / azzal is ha egyhelyben futna / és nem is találom nem tudom / hogy pletyka-e és ha az akkor / afrikai vagy tán másmilyen / ez egy nem futó futónövény (…)
A miskolci triennálé nyitó termében mindössze egyetlen művet helyeztek el a kurátorok (a cseh Gina Renotiére és a szlovák Jarmila Kováčová), Zbigniew Sałaj „Fáskamra” című munkáját, s ezzel a (harsány, zenei) felütéssel alaposan alápörköltek a nézőknek! (…)
Kultúránknak, az ember alkotó tevékenységének, civilizációnknak végül is arról kellene szólnia: hogyan is fogjuk vissza, hogyan is fékezzük meg a bennünk szunnyadó, a belőlünk állandóan kitörni készülő fenevadat. (…)
A művészet azért válhat támasztékká, mert időtlen viszonyítási pont: a rohanó pusztulás közepette olyan állandóságot képvisel, amely nem a múltba révedés, hanem az örök jelen megélése. (…)
Csomót hurkolt az idő a tájra, / meghidegült benned a kis csend is, / ami a tárgyakat összezárta. / Kabát, vastag cipő, kesztyű és sál / nem melegítenek föl többé. / Vacog benned minden, ami fáj. (…)
Az öltések és a közben múló idő mélységében is átrendezik az anyagot. Megszámlálhatatlanul sok láthatatlan jelenlévő, tartó-fenntartó öltés hozza létre, támasztja belülről a képtestet. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
