Koleszár a fotográfiát mint médiumot a konceptualista művészeti felfogásra jellemzően a filozófiához (mint tudományhoz) hasonlítja. Esetében az absztrakt kép formai természete a filozófiai jelentéstartalom kifejezésére alkalmas… (…)
Az éjszakai égbolt milliárdnyi csillagával, misztikus, rejtélyes érzetet keltő hatásával mindig is lenyűgözte a földi halandót, aki feltekintve erre a hatalmas firmamentumra, egy nálánál hatalmasabb, isteni jelenségnek vélte, saját sorsának kulcsát látta benne… (…)
Képzőművészeti munkáimban vissza-visszatérő motívum és médium a fény és az azzal kapcsolatos tematikák. Egyrészt a fény fizikai-optikai vonatkozásai érdekelnek, másrészt szimbolikus megnyilvánulásai, szimbolizációja és metafizikai háttere. (…)
A fény itt olyan módon alkot, hogy – a gép mechanizmusait kihasználva, de az alkotó által befolyásolva – árnykép formájában leképezi azt a teret, ahol nem ütközik bele semmibe… (…)
Ebben a tanulmányban öt olyan műtárgyamról írok, amelyek vizuális modellek, és melyeken jól nyomon követhető, hogy azok egyre jobban függetlenednek magától az anyagtól. Sokkal fontosabb szerep jut a formáknak, a formák egymáshoz kapcsolódásainak, illetve az egymáshoz viszonyított mozgásuknak. (…)
A hazai fényfestészet kibontakozása szorosan összefüggött a kísérleti elektronikus zenei rendezvényekkel. Az összművészeti igény, ahol a fénykörnyezet egyenrangú elem a hallhatókkal, először az 1990-es évek kezdetén jelent meg Bernáth(y) Sándor poszt-performatív acid partijain. (…)
A fény művészete percepciókutatás. Arra keresi a választ, hogyan és mit látunk, hogyan és mit értelmezünk, ennek nyomán pedig hogyan és mit értünk meg! (…)
A fényművészet önálló terület, ahol maga a fény válik főszereplővé. A művek „anyaga” önmagában megfoghatatlan, megragadhatatlan. (…)
Mindig újrakezdem, új utakat, új felfedeznivalót keresek, a meglepetésnek örülök. (…)
Erdős Attila költészete alapjaitól ontológiai–metafizikai természetű, a metafizikáé pedig jellemzően egy olyan terület, amely csak a költészet nyelvén képes megszólalni, függetlenül attól, hogy formailag versről vagy prózáról van-e szó. (…)
Somogyi György festészetét egy szemkápráztatóan gyönyörű, ugyanakkor a mélytudat rétegeit, a természet jelenségeit és a kozmosz dimenzióit orfikus rendbe fogó, nagyszerű emberi teljesítményként kell értékelnünk. (…)
Tolnay művészete egyfajta alkímia, mely hétköznapi élményekből és benyomásokból képes a legmélyebb mondanivaló előállítására a grafika, festészet, fotóművészet és installáció műfajain keresztül. (…)
A festményeken lévő őz motívumok önnön magukban időznek, egyfajta affektív autonómiában létezve. Mintha a pillanat teljességében meglelték volna nyugalmukat, környezetüket tökéletesen érzékelve. (…)
Weöres rátalált egy olyan kompozícióra, a keleti életszemlélet és a magyar (kortárs) versnyelv oly ötvözetére, amely bonyolultságtól mentesen fogalmaz meg az emberi létezésről, illetőleg annak bizonyos mértékben miértjéről, kontinuitásáról végső soron mindenki számára elfogadható és par excellence érvényes alaptételeket, alapvetéseket, melyeket rögzítve, lefektetve ezekhez képest bárki meghatározhatja aktuális énjét, jelenkori önmagát.
Mi tehát T. Doromby Mária új útja? Véleményem szerint a köztes teret kívánja elfoglalni, azt a hiátust, mely az ipar-és a képzőművészet közötti átmenet, egymásra hatás, egymásba olvadás tere. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
