A következőkben olyan alkotásokat fogok közelebbről is szemügyre venni, amik a montázsban rejlő lehetőségeket rendkívül formalista módon, a film- és képanyag fizikai (vagy éppen digitális) dekonstrukciójával, illetve a vágás végletekig való fokozásával kutatják. (…)
A táncban és a meztelenségben rejlő kifejezésmódban a fizikai határok nem csupán esztétikai kérdést jelentenek, hanem mély érzelmi és mentális falak lebontását is. A kortárs tánc tehát megszűnik csak szórakoztatás lenni, inkább egy belső utazás, amely segít új módon felfedezni és elfogadni a testünket és mások testét. (…)
A beavatkozás gesztusa egyébként valóban mozgást vitt a képekbe, hol drámai, hol művészi, hol groteszk hatást adva a látványhoz. A szekerek persze száguldanak, az angyal az ég felé tör, a Habsburg-kapu turulja a Várban kinyújtóztatja szárnyát. (…)
A szűkös technikai lehetőségek pozitív hatása volt, hogy nagyon tömören, koncentráltan kellett megfogalmazni a mozgássorozatok lényegét. Úgy gondoltam, hogy vonalcsoportok segítségével jelölöm ki a mozdulatokat kifejező irányokat, tendenciákat. (…)
A projektben szerves egységbe kerül a mozgás/tánc, a hang/zene, a tapintás, az installáció/szobrászat, a mozgókép/videó és más művészeti médiumok. Egyiket a másik generálja, kerül vele párbeszédbe, vagy inkább forr elválaszthatatlanul eggyé vele. (…)
A fényképeken az emberek képmása megőrizhető, és ilyenképpen túlél minket. A videoportré műfaja a modellek küzdelmét örökíti meg, a képpé válás küzdelmeit. A pózolás a kamera előtt a modellek kételkedésének tudható be, az örökké érvényes képmás megalkotásának lehetetlenségéből fakad. (…)
A tárlat címében – Magad vagy – ne csak a költészethez elengedhetetlen, Csokonai óta alap-lelkületként definiálható „áldott magánosságra” való utalást vegyék észre, hanem azt is, hogy Petőcz András szinte egyedül, majdnem társtalanul vállalja, hogy verseiben – vagy már inkább képeknek nevezzük őket? – virtuálissá oldódik a szöveg és a látható nyelvi jel közötti különbség. (…)
Valójában a mozgás az a speciális közeg, amiben megnyilvánulhat a gondolat, az a szellemi kaland, amit a formai metamorfózisok sora jelent. Élővé és láthatóvá válik mindaz, ami a statikus képekben nem jelenhet meg. A mozgás teszi lehetővé, hogy sajátos módon jöjjön létre a sík–tér–sík problematikája, ami központi elemét képezi édesapám művészetének. (…)
A grafikus kotta hagyományos jelöléssel kombinálva, vagy akár helyette is használható. Koncepciójában a jelölést a kortárs vizuális művészet irányzatai befolyásolták, de hatással volt rá a mágia, a transzcendens állapotok bevonása az alkotói folyamatokba és szinte minden érzékszervi tapasztalás. (…)
A koreográfus Tao Ye számára az ismétlés egy fontos bázisa a tapasztalatszerzésnek, a test irányításának, miközben a repetíció az idő érzékelését is képes módosítani. Az ismétlések során a mozgás egyre tisztább, minimalistább formát ölt, a külső, zavaró tényezőket kizárja, miközben a táncosok ereje egyre csökken. (…)
A zenei idő mozgásban válik érzékelhetővé, és minden zenei mozgás – akár hangban, akár testben – egy időegység megtestesülése. Ez önmagában elvont – de ha test mozog benne, ha hang hajlik, ha hangszál rezeg, ha egy kéz súlya a húrra nehezedik, akkor az idő alakot ölt. (…)
A telefotó-készülék esetében döntő mozzanat, hogy kétszer nem tudja elkövetni ugyanazt a hibát. Esetében ez egy velejáró gépi tulajdonság, és ezért van az, hogy mindegyik általa gyártott munka eredeti, holott egy sokszorosításra kitalált médium van mögötte. (…)
A Hibrid Animációs Dokumentumfilm (HANIMADOK) a dokumentumfilmes, indexikus és referenciális (élőszereplős, valós, fotografikus felvétel, reprodukció) képi réteget célzott, funkcionális, analitikus és koncepcionális célokat szolgáló animációval (rétegalapú kompozitálás, maszkolás, kulcsképkocka-vezérelt mozgás, 2D és 3D szimulációk) egészíti ki. (…)
A fotó- és elektrográfia, a mozgókép (film, videó), a zene, a tánc, az irodalom, a performansz és más, elsősorban időben kiterjesztett médiumok mentén fogalmazódik meg az írások és művek kapcsán néhány ide vonatkozó kérdés, állítás. (…)
Czimra Gyula bezárkózva rákoshegyi műtermébe és az általa művelt kertbe, szakrális festővé válik. Nem vallási, transzcendens, hanem spirituális értelemben. Miközben az ember teremtette anyagi világot festi, egyre inkább a valóság magasabb rendű, nem fizikai, hanem szellemi aspektusait helyezi előtérbe. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
