Category Próza

Szávai Géza: Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban (részlet)

Polcz Alaine életét raknám össze egy kis könyvbe, sok fotóval, és felmerül bennem a kérdés: aki nem ismeri/nem ismerte Alaine-t, mit sem tud róla, és kezébe veszi e könyvet, átlapozza, végignézi a portrékat, nos Alaine arcai, arckifejezései mondanak neki valamit? Érdekes lehet számára ez a gyereklány-kortól öregasszony-korig követhető arc-folyam a maga beszédes változásaival? (…)

Onagy Zoltán: Rufi bácsi

Rufi bá’ elméje éles és körültekintő. Teste minden fizikai kihívásra alkalmas. Lelkiereje hatalmas, tűrőképessége kimeríthetetlen. Esztergályos felkészültsége tökéletes, fejlődőképes. Ravasz és mélyen megfontolt. (…)

Krulik Zoltán: Elringathatsz egyszer, talán (részlet egy készülő regényből)

Első szerelmem a zuglói szomszédlány volt. Bár magamnak is be kell vallanom, a bogárszemű Tóth Kati iránti infantilis vonzódás az óvodában kezdődött, s tartott az iskolában is. Az ablakuk alá jártam kísérettel, s ha nem is szerenádot, füttykoncertet adtunk, míg az ablakon ki nem dugta a fejét. Szerenád egy épülő városban, hangszerek nélkül ötévesen. (…)

Gulisio Tímea: Staféta

Azt esemesezi, késni fog, még készülődik. Ez jel a sorstól, hogy inkább ne. De nem lenne tisztességes lemondani. És veled tisztességes? – férkőzik a fejembe. Ha tudnád, garantáltan nem jönnél vissza. De hisz csak iszogatunk, dumálunk majd. Mintha ettől kisebb lenne a bűn. (…)

Noth Zsuzsánna: Benedek

Viszolygása a gerincműtéttől egyelőre visszatartotta Benedeket attól, hogy panaszával a háziorvoshoz forduljon. Nem kell a dolgokat siettetni, kérés nélkül is csőstül jön a baj. Semmi eget rengető nem történt, egyszerűen csak ment a háromhavi vérnyomáscsökkentőt és a meszet felíratni, amikor is az orvosban mocorogni kezdett a lelkiismeret, beutalót adott a neurológiára, ahol aztán a feledékenységét kezdte firtatni a főorvos, és máris a kezében lapult a labor- és a koponya-MR-beutaló. (…)

Mikó F. László: „Mon légionnaire…”

Sötét téli este volt, a külső ajtó is bezárva a hideg miatt, és most ezen a külső ajtón kopogtak, határozottan, hangosan. Kinyitottam előbb a belső üvegajtót, majd a külső telifát, résnyire előbb, aztán egészen. Három lépcső vezetett az ajtóhoz a kertből, és a legalsón ott állt Hem. (…)

Kontra Ferenc: Karaktergyilkosság

Nem tudok leszokni róla, hogy kívülről megtanuljak szövegeket, ahogyan a színészekkel együtt mondtam, akár a próbák alatt a nézőtéren, akár a színfalak mögött előadás közben. Aztán olyan idézeteket is megtanultam, amelyek sosem hangzottak el a színpadon. Amíg élt a barátnőm, neki mondtam, csak úgy, kávézgatás közben. Ő pedig verseket tudott. (…)

Gulisio Tímea: As usual

Az altató kiüti. Álmában hatéves. Bálra készülődnek. Mezítláb van, szájában csíkos lollypop. Anyja színes tollakból varr fejdíszt. Nem érti, mit akar ezzel, miért kell felvennie. Miért nem jó ma a rózsaszín szoknya? Mert ma mindenki beöltözik, feleli az anyja. Te minek öltözöl?, kérdezi a kislány. Aminek Te, csak én nagy indiánnak. Kifordul szájából a nyalóka, mint a spenót, amit akárhányszor hány is a blúzára, mindig belétömik… (…)

Abafáy-Deák Csillag: Kerék-pár

Barátnőim azt mondják, személyi edzőt keressek. Eddig herceget se kerestem, nem is vártam rá. Nem vagyok olyan várós fajta. Se várandós, az már megvolt, nem is egyszer, most már a gyerekeim várják a herceget, vagy ők sem. Ami jön, az a jó, az a tuti, mondják, nem kell parázni. A dédi szokta volt mondani: Ha szeretnek, az jó, ha szeretsz, még jobb, ha szeretsz és szeretnek, az minden. Ezt a mindent keresem, mióta a férjem meghalt. Motorozott, és nekiszaladt egy villanypóznának. (…)

Kerényi Tamás: Pingvines távcső

Magyarországon sose látott ilyen szép felhőket. Mintha festve lenne, kék több árnyalatban, fehér, szürke, sormintában ismétlődik. A biciklizés is könnyebb volt így, csak nézni felfelé, az utat betéve tudta, minden nap ugyanarra. (…)

Petőcz András: Idegenek-trilógia (részlet)

Soha nem szabad még magamnak sem megbocsátanom! Nemhogy a terroristáknak. Amikor Amélie elindult a fegyveres terrorista utasítására! Tudta jól, hogy az utolsó útjára megy. Helyettem indult el. Nekem kellett volna akkor meghalnom. Nekem, és nem neki. (…)

Bene Zoltán: Mézes dió

A szívem a legmeggyötörtebb ország, írta Guiseppe Ungaretti, a költő San Martino del Carso közelében, a Karszt-fennsík talajába vájt gödörben, amikor a közelből szomorú, megrendítő énekhangot sodort felé az éjszakai szellő. Ungaretti félbehagyta a verset, ölébe ejtette a füzetét. A borongós dalt a dédapám énekelte, vagy valaki másnak a dédapja. Akárki is volt, szívét-lelkét beleadta, mintha nem is facsarta volna az orrát a temetetlen halottak rettenetes, megszokhatatlan bűze. (…)

Krulik Zoltán: A Kék kápolnából jövet, félúton

A Kék kápolnából jövet, félúton, Bogláron, a domboldalból visszatekintve a szőke herceget kívántam látni még, ahogy egy széken ül szótlan mozdulatlanságban, akkurátusan, a templomkert vadgesztenyefájának szórt árnyékot adó lombjai alá helyezett puritán ülőalkalmatosságán. Látszólag sem a bamba vagy agresszív tekintet, sem a kertben kószálók közömbössége nem ingerelte. Szfinx meredt a tó fölötti ég végtelenjébe. (…)

Kilián László: Koan a Balatonnak – etűd

Ott ülnek a sétány padján. Olyan távol, ahonnan már egymás szemébe nézhetnek. Folyik, aminek úgy kell látszania, mintha évődnének. A sétány padján – innen elég egy szemvillanás, és akár a zöldes víztükör felé fordíthatják tekintetük. Most még a nyárfák lombja hajladoz felettük a langymelegtől álmos délutánban. Hol van még az a hetvenkettes förmeteg, ezért ugyanúgy perlekedhetnek a majdani platánokról, mint a nyárjairól. Hiszen Tagore már mindent tud. Ami volt, ami lesz a Balatonnal, Füreddel. (…)

Vass Norbert: A déli part

A csobbanunk? A nyálkás lépcsőkön a megcsúszás, a van-e még vajon egy foka, a hínár, a marha hideg, a süppedős iszap. Az első hullám, ami fölcsap a pöcsödig, a fölszisszenés, a most már tényleg bukjunk bele, a fröcskölés. (…)

« Older posts Newer posts »

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑