Életművére a folyamatos fejlődés jellemző, és miközben befogadta és beépítette az őt ért impulzusokat, az általa megalkotott képi világ mégis egyéni és őrá jellemző maradt. Számtalan pályatársához hasonlóan izgalmas átmeneteken keresztül jutott el a figurativitástól az absztrakcióig, s néhány évtizede már csak nonfiguratív, esetenként kifejezetten monokróm alkotások kerültek ki a keze alól. (…)
Úgy gondolom, hogy egy kép nem nélkülözheti az embert, vagy az ember hiányát, mert mi más lenne fontos. Ez nem jelenti, hogy figurális lennék, de nem látok különbséget a figurális ábrázolás és az absztrakt között. Mindenképpen ugyanarról, az emberről kell mondani valamit. (…)
Sóvidék kicsinyke tájegység Székelyországban, terméketlen földje mégis életet, hitet, ragaszkodást teremt. (…)
Mindegyik költő egyforma: a saját személyisége kohójában izzítja az élményeit. Én már egyetlen eljárásúvá lettem, a benyomásokat elrendezik a tapasztalataim és a civilizációs ismereteim, amelyek aztán mikrotörténetekké válnak. (…)
Dénest a táj foglalkoztatja, engem pedig a figura, mégis közös videómunkáinkban felfedezhető az együttgondolkodás. A megmozduló kép, az állókép és a mozgókép határán elhelyezkedő műtípus és az animáció talán az, ami „a közös” időt is jelenti számunkra. (…)
Nézd csak Péter, szép, fehér papírt fogok, / mint a hó, sőt, szinte jég már, tükör-jég, s ide, / pont ide, e csillogó, fénylő és sima / jégtükörnek éppen a közepibe / beleírlak – játék-öröm nekem: / KÁNTOR PÉTER (…)
az idő örvényében / szétszálazódott szövegek / szövetében kerestél / rám találtál (…)
A tökéletesen nonfiguratív munkáktól a szimbolikus-allegorikus karakterű, vagy tájélmények emlékét sugalló absztrakt műveken át a figuratív részleteket őrző képekig terjed a skála. Mindez nem bizonytalanságot, ellenkezőleg, a teljességre, változatosságra törekvést jelez. (…)
Dolgozom serényen, és külön-külön örülök minden napnak. Hogy miképpen örülök? Minden reggel megtapsolom a napot, amikor felkel a Szamár-hegy mögül. Ha felhő, ha köd, nincs taps. (…)
Ma, 2022. október 31-én lenne 88 éves a pár hónapja, 2022. július 13-án elhunyt Harasztÿ István Édeske Kossuth-díjas magyar szobrász, a kinetikus művészet jelentős képviselője, a hazai mobil szobrászat közkedvelt alkotója. (…)
Egy pillanatra eszembe jutnak futurista kollégáim is, akiknél egyéb tematikájuk mellett a mozgás- és sebességkultusz pillére programjuknak. Egyes figurális dolgaimnál szintén felütik fejüket hasonló mintázatok, hiszen az egymásra pakolt sötétebb-világosabb rétegek konstellációja gyengéden rezonál, ami aktivitást sejtet. (…)
Köböl Vera képein a kocka áttételesen jelenik meg. Úgy van jelen, ahogy az elefánt az óriáskígyó hasában Saint-Exupérynél. De ott van. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
