Festőművészek kedvelt témája a hangszerek, a zenészek megörökítése, amely napjainkban a zenetörténészek fontos forrása. A zene ihletésére a festő leképezi a ritmust, dallamot, a folyékony, elillanó zenei struktúrát. (…)
Alapból ott van az alkotás folyamata: az ember fejében bevillannak képek, hozzá hangok is, vagy fordítva. Végső soron hangulatok. Impressziók. (…)
Valahányszor zenét hallgatok, formák jelennek meg előttem, és valahányszor szobraimmal foglalkozom, a látvány és a tapintás útján hangokat hallok, zenét hallok magamban. A kettő mintha össze lenne kötve bennem, vagyis minden szobromnak megvan a zenei élménye, és minden zenétől formák születnek bennem. (…)
A legtöbb festőművész barátom zenékre fest, s a jazz-zenészek improvizáció közben képeket látnak. Én általában képből indulok neki a komponálásnak. Nem hangulatból, nem elvágyódásból, szerelemből, pátoszból, melankóliából, csak egy képből mint egyfajta látomásból, a maga megfejthetetlen rejtekező módján. (…)
A kép egy kimerevített időpillanat. A zene időben zajló képek, asszociációk filmszerű sorozata, mely sokszor az anyagi világunkban nem megjeleníthető formában, lelki síkon jelenik meg. (…)
Ha erősen kutatok, akkor képi inspirációnak nevezném az álmaimat. Azokról elég gyakran írok, pontosabban gyakran indítanak el bennem olyan folyamatokat, amik végül egy dalban végződnek. (…)
Ha csukott szemmel zenét hallgatok, gyakran előfordul, hogy képeket látok. Ez az élmény nagyon konkrét. Ezek a képek időnként megjelennek a festményeimben, így azt gondolom, a zene egészen biztosan hat a munkámra, az érzelmeimre, a gondolkodásomra. (…)
A formát, a hangszerelést sokszor szinesztéziás képességem segítségével alakítom ki, és a színek átmenetei, a színkeverés, ami létrehozza ezeket; vagyis zeneszerzői eszköztáram egy igen fontos eleméről beszélhetünk, ami feltétlen mélyebb szinteken működik és több dologra is kihat, mint a képzettársítás. (…)
A kiállítás felhívása Radnóti életművéből két fontos szeletet emel ki, az egyik a hazaszeretet, a másik a történelemmel összefonódott egyéni sors. Az alkotók e két kérdés mentén reflektálnak a költői életműre. (…)
Ma már a legtöbb helyen, a komoly, nemzetközi grafikai kiállításokon önálló kategóriát képez az elektrográfia gyűjtőfogalom alá tartozó és különböző technikai elnevezésekkel illetett – például digitális nyomat, c-print, elektrografika stb. – új műfaj. (…)
A Képírás immár harmadik alkalommal szenteli a három nyári hónapot a Balatonnak, mert „nekünk a Balaton a Riviéra”. Felvidéke pedig a mi Toscanánk. Ahogy Oláh Miklós írta a tavalyi bevezetőjében, az most is áll: az idei nyári szám tartalmát is „a balatoniság adja, rendezi egybe”. (…)
a narancsos-arany szegélyek lépésről lépésre / tárják fel testét a másik nő előtt / fekete vászon vitorla emelkedik / a szavak hullámaiból majd visszahanyatlik (…)
néma szakadékban futó folyó / szavaim szomorú testvére // szabad hullámaid / vágyat keltenek bennem // szívedig érnék / s mint a hal úsznék veled (…)
A város Debrecen, ahol én is már sok évtizede élek, s ahol a könyv szerzői is, születésüktől fogva. Így nagyon is könnyű dolgom van, amikor ezt a felelgetős, beszélgetős kis kötetet olvasom, mert ismerem a város utcáit, tereit a Déli sortól a Darabos utcáig, az István úttól a Csapó utcáig. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑