Tag Szabó Gyöngyi

A Balaton olyan tudatvers, amely a tájat, a topográfiát, az emberi testet mint adottat egyszerre láttatja és eltakarja. Láthatóvá teszi a látást és az érzékelést, de a vers létrejöttének nyelvi gesztusával el is fedi azt, hiszen célja nem az ábrázolás, nem a keletkezésről vagy a létről szóló történetmesélés, ismeretközlés, elmélkedés, hanem olyan szöveget teremt, amely – úgy, mint a táj, konkrétan a Balaton is – önmagában van, önmagában létező. (…)