A függönyt hol átlyukasztják, / hol csak félrelibbentik / a golyók. / Van egy szobánk, amibe / nem mehetünk be, / hiszen egy közeli hegyre néz, / onnan lőnek bennünket. (…)
Végül addig hallgatott,
hogy már nem bírtam szóval,
mindent kimondtam,
amit csak lehetett (…)
anyám testvére akkor emigrált,
mikor semmi értelme nem volt már
szökni, az ország, a nép
mindennek a végét járta (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑