Sánta Csaba alkotói interpretációja nyomán az őskori világban a túlélést biztosító, az élet vagy halál feletti uralkodó erők megidézésére hivatott, és a kiválasztottnak tekintélyt, méltóságot kölcsönző reprezentációs formák, valamint a termékenységi rítusok hatékonyságában megmérettetni kínált kifejezőeszközök a művészet misztériumának házi oltáraivá, vagy nemes szerelmi ajándékokká domesztikálódnak. (…)
Vinczeffy festői és szobrászi gyakorlata eltekint szubjektív világunknak, életterünknek, tudatunkban többnyire a hasznossági szempontok szerint besorolható és közösségi konvenciók alapján rendezhető konkrét képi elemeitől, a mindent felfaló globális információs világ hétköznapi jelekké változtatott, reklámalanyokká asszimilált tárgyaitól, élőlényeitől és személyiségeitől, de a könnyedén szavakká, szimbólumokká változtatható, majd a közbeszéd által kisajátítható fogalmi konstrukcióktól is. (…)
Alkotásaiban, a vizuális paradoxonokkal erősített egyediségen túl, az anyagválasztás és a formálás kulturális toposzokkal való rokoníthatóságán keresztül, a személyes lelki kötődések is megmutatkoznak. (…)
Az elmúlt két évtized erdélyi művészetében azt is tapasztalhatjuk, hogy az egyre szélesedő esztétikai alapvetésű, valamint a műfaji és ízlésbeli differenciálódás mellett jól érzékelhető újdonságként olyan klasszikus alkotói erények is visszanyerik létjogosultságukat, mint a szakmai felkészültség és igényesség rendkívülisége, ami a Ferencz S. Apor műalkotásaiban a csaknem perfekcionizmusig fokozott műgondban nyilvánul meg. (…)
Az EMŰK legfőbb feladatának tartja, hogy belátható időn belül az erdélyi képzőművészet megközelítőleg egy reális, kultúraközi viszonylatban is értékelhető, konvertálható önképet alakítson ki, mind a maga, mind a környezete számára. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
