Ez a kéz, ami ír, csak ír a papíron, / egy régi nő keze, ki az anyám volt, / ez az álmatlan éj sok előző éj éje, / mit nem csak én töltöttem ébren, / de egy régi nő is, ki az anyám volt (…)
A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)
A Csontváryról való gondolkodásunkat vissza kell terelni arra a szakmai területre, oda, ahol minden magyar művészről beszélünk: Markó Károlyról, Szinyei Merse Pálról, Ferenczy Károlyról, sőt még Munkácsy Mihályról is. Még mindig nem aknáztuk ki sem a természettudományos vizsgálódások lehetőségeit, sem a művészettörténeti, filológiai kutatások eredményeit… (…)
Ezen a kiállításon a képek beszélnek, és a képzeletnek ennélfogva határt semmi nem szabhat. Kővári Attila generációjának markáns, egyedi világot teremtő képviselője. Festő, festő és tanár, művésztanár, szokták mondani és írni róla.
A festményreprodukciók különböző világokat szimbolizálnak, kétféle történetet mesélnek el, túlmutatva a közöttük feszülő összefonódásokon, amelyek felfedezéséhez szükség van a szuperpozíció elméletére, mely a részecskék kevert állapotáról beszél addig, ameddig valaki be nem avatkozik a folyamatokba. (…)
A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten. / Nem volt első szó, nem volt első író ember, / nem volt első alany és nem volt első tárgy. / Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben (…)
A Képírás szerkesztősége Zsubori Ervin bukovinai kolostorokról és máramarosi fatemplomokról készült fotóciklusával kíván minden kedves olvasójának Békés Karácsonyt!
Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)
Mindig újrakezdem, új utakat, új felfedeznivalót keresek, a meglepetésnek örülök. (…)
Valaki valamit akart, valamikor. // Mindenféle utcákon rohantunk végig. / Éjszakai utcákon, persze, / kivilágítatlan utcákon, mindenfelé / szirénák zúgtak, hogy légiriadó!, / légiriadó!, és teljes volt az elsötétítés, (…)
Varázs-szirmok, képzelt és képzett elektro-bibék, sokkolt porzók, káprázat-virágok növik be a formális és asztrális érzékelések tárházait… (…)
Szőcs Géza Trilógia című kiállításának három része: I. Arc (egy kép), II. Családom kövei (négy kép), III. Őrzők (kilenc kép). E hármasság részei akár föl is cserélhetők, mert külön-külön is kész, jelentéssel bíró alkotások, ugyanakkor egymás folytatásai és előzményei. (…)
Gyászkönyv. / Sor(s)vetés. / Dobókocka-versek. / Szétgurult pöttyök. / Csönd-sebek. // Szétrobbant sebek. / Elkenődött csöndek. / Szétfröccsent pöttyök. / Elvetett é(r)vek. / Gyászkönyv. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
