Category Lapszámon kívül

Borbély Szilárd: Hit és gondolat – Tamus István linómetszeteiről

Tamus István grafikái arról tanúskodnak, hogy a hit a hűségből születik, pedig a hitből élő ember ismeri legjobban az elhagyatottságot. A képzőművész hitére gondolok most elsősorban, a mesterség szolgálatára és hagyományozására. (…)

Tamus István: In memoriam Borbély Szilárd

Varga László: uzsArt-kollázsok – fotóesszé

Az I. uzsArt Művésztelep 2021 nyarán zajlott Uzsán. Az alábbi fotóesszé kollázsokba rendezett fotói ott készültek.

Koscsó László: Az I. uzsArt Művésztelepről

Az uzsArt művésztelep másabb és újszerűbb a többi művésztelepnél: komplexitásban gondolkodik, szakmai programja van, a kortárs magyar képzőművészet progresszív vonalát képviseli, szoros kapcsolatot épít ki nemzetközi képzőművészeti projektek vezetőivel, alkotói megjelennek nemzetközi virtuális kiállításokon, Uzsa Csoportként kollektív kiállításokkal jelentkeznek folyamatosan.

Orbán György: Margó – A könyvről és a művészkönyvről

A művészkönyv mint műfaj csak a könyvhöz való viszonyában létezik. Ezt a szűkösséget, korlátozottságot használja fel, a művek ebben a térben kapnak új, általánosabb értelmet. (…)

Kalmár János: Tilos a Ki

Mintha mindenki lelépett volna a városból az utolsó pillanatban, és elfelejtette volna eloltani a villanyt. Pilinszky négysorosa elevenedett meg az üres éjszakákban. (…)

Kalmár János fotói: Tilos a Ki

A.Gergely András: Látképek a létképekről

A „munka”, ez esetben huszonegy esszé, valahol a képzet, képzelet és valóság köztes terében, mondhatnánk Univerzumában tett séta, kicsiny kerülőút a világérzetváltások lehetőségei felé. Érzékeny, rákérdező, felfedező és felelős barangolás olyan tájakon, melyeken részben senki sem járt, de szinte minden érdemleges művész mégis, s melyek itt élnek velünk, köröttünk, az időben és térben, a rejtelmekben és méltó névtelenségben. (…)

Halász Levente: Szülővárosom, Gödöllő

Városesszé-sorozatunk utolsó felvonásaként szülővárosunkról írunk. Naiv fejjel azt gondoltam, ennél egyszerűbb feladatot keresve sem kaphatnék. Gödöllőről napokig, hetekig képes lennék regélni, köszönhetően kivételesen szerencsés helyzetemnek. (…)

Békési László: Vác rabja

Ha bolyongok Wach, vagy szlovákul Vacov, latinul Vacium, olaszul Vaccia, németül Waizten utcáin, otthon bolyongok. Itt tanultam egy ezerötös menő Ladán a vezetés tudományát. Oktatóm magyarázta el, hogy nem dilinyósság régi tárgyakat gyűjteni. (…)

Izsák Éva: Idegenvezető villamos a városban – Miskolc

Az ember korai megtelepedésének következtében Miskolc minden időben fontos, nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági központja is volt az országnak. A település növekedése rendre alkalmazkodott az őt körülvevő természeti környezet változatosságához, ennek is köszönheti a település formáját. Miskolc érdekessége az egyes villamos nyomvonala, hiszen mintegy 35–40 perc alatt halad keresztül a városon. (…)

S. Nagy Katalin: Szülővárosomról – Nagykanizsáról

4-5 évesen a Fő utcai Vas-Edény bolt kirakatának segítségével tanultam meg olvasni. A legkedvesebb időtöltésem a Fő utcai, Csengery és Sugár úti házakkal való ismerkedésem volt. Heteken át bámultam őket, ismerkedtem alkotóelemeikkel és olyan pontosan rögzítettem őket, hogy amikor negyven év múlva visszatértem a szülővárosomba, rájuk ismertem, pontosan emlékeztem külsejükre, színükre. (…)

Izsák Éva: A VárosKépek sorozat búcsúja #2 – Szülővárosok

Legutóbbi összeállításunkban mindenki azt a „kedvenc városát” mutatta be, amelyik a korábbi válogatásból kimaradt. Sorozatunk mostani, záró blokkja még személyesebb: a szerzők saját szülővárosukról mesélnek. (…)

S. Nagy Katalin: Kedvenc múzeumaim – Bázelben és Bernben

A kedvenc városaimról már írtam az elmúlt évben. Mivel minden alkalomkor a választott város múzeumairól igyekeztem tájékoztatni, most a két legkedvesebb múzeumomat mutatom be. Mindkettő Svájcban van, és mindkét város, Bázel és Bern a kedvenceim közé tartozik. (…)

Békési László: Ahová csak zarándokolni lehet – Ótátrafüred

Ótátrafüreden már semmi nem olyan, mint a régi szép időkben, sőt azt se tudjuk, mi volt az igazán szép idő. Keveredik a Monarchia és az Első Köztársaság, a Szlovák állam és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság eltérő, de végül is hasonló gigantomániája és hanyatlása a mai kor kérdőjeleivel. (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑