A Déván, Hunyad megye központjában 2024 októberében megrendezett IV. „CITADELArt” Nemzetközi Festészeti Szimpózium betekintést kívánt nyújtani korunk művészeti univerzumába, a vizuális művészetben felvetődő újabb problémákba, szinkronba hozva a hunyadi művészeti közeget a nemzetközivel és demonstrálva az alkotó szellem mobilitását. (…)
A betont alapanyagként használó művészek komoly szegmensét jelentik a hazai kortárs szobrászatnak. Mindeddig csoportos tárlat nem foglalkozott a terület feldolgozásával és bemutatásával, ezért az Újraalkotott kő hiánypótló kiállítása a szobrászati életnek. (…)
Erdős Attila új kötetében fordított identitáskeresést láthatunk, melynek során a felaprózódó én tapasztalatai hol egyes szám első személyben, hol egy univerzális szubjektum hangján szólalnak meg. (…)
Ez a kéz, ami ír, csak ír a papíron, / egy régi nő keze, ki az anyám volt, / ez az álmatlan éj sok előző éj éje, / mit nem csak én töltöttem ébren, / de egy régi nő is, ki az anyám volt (…)
A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)
A Csontváryról való gondolkodásunkat vissza kell terelni arra a szakmai területre, oda, ahol minden magyar művészről beszélünk: Markó Károlyról, Szinyei Merse Pálról, Ferenczy Károlyról, sőt még Munkácsy Mihályról is. Még mindig nem aknáztuk ki sem a természettudományos vizsgálódások lehetőségeit, sem a művészettörténeti, filológiai kutatások eredményeit… (…)
Ezen a kiállításon a képek beszélnek, és a képzeletnek ennélfogva határt semmi nem szabhat. Kővári Attila generációjának markáns, egyedi világot teremtő képviselője. Festő, festő és tanár, művésztanár, szokták mondani és írni róla.
A festményreprodukciók különböző világokat szimbolizálnak, kétféle történetet mesélnek el, túlmutatva a közöttük feszülő összefonódásokon, amelyek felfedezéséhez szükség van a szuperpozíció elméletére, mely a részecskék kevert állapotáról beszél addig, ameddig valaki be nem avatkozik a folyamatokba. (…)
A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten. / Nem volt első szó, nem volt első író ember, / nem volt első alany és nem volt első tárgy. / Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben (…)
A Képírás szerkesztősége Zsubori Ervin bukovinai kolostorokról és máramarosi fatemplomokról készült fotóciklusával kíván minden kedves olvasójának Békés Karácsonyt!
Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)
Mindig újrakezdem, új utakat, új felfedeznivalót keresek, a meglepetésnek örülök. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑