Category Próza

Bene Zoltán: A tetoválás

− Ezt a tetoválást, itt, a vállamon, ezt azért csináltattam, hogy sose feledjem – mormogja Lobonc. Gyűrött, koszos atlétáját igazgatja, nehogy bármit is takarjon a képből. Nem mintha bármit is takarna. − Hülye vagy te – legyint felé Pipa. − Csak rosszul fejezem ki magam – védekezik Lobonc. – Egyik percben sötétség, a másikban napfény… (…)

Kilián László: Garda és gacsaly

Besuhintotta a füredi mólótól egy kőhajításnyira, ott a platánsor melletti vízperem öles kövein imbolyogva, nyolcvanhét villanás a víztükrön és már vitte is az első magával a szálat. Rövid fárasztás. Könnyű hal. Penge ívelésű. (…)

Onagy Zoltán: Június

Jön a nyár, vele a kínok hosszan. Fullasztó kánikula, tüzes aszfalt, rezgő levegő, dögrovás a lakótelepi munkaszobában. A tüzes aszfalton Ünnepi Könyvhetek és hasonló írógyötrő machinációk sora. (…)

Onagy Zoltán: A gyilkos arany

Mától nincs nappali őrünk, a marcona horgász lelépett, eddig tartott a szabadsága. Aggódom. Laci nem, de Laci az erdőben élt, ahonnan maximum fát lopnak a népek. (…)

Kölüs Lajos: A gravitáció

Az utazó karórája villogni kezd. Okos óra, ajándékba kapta. Feloldja mobilja képernyőzárát, és megnyitja a beérkező levelek mappáját. Nem volt új üzenet. A spam mappában hármat is talál. Kettőt töröl, a harmadik felkelti érdeklődését: Easttopics. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Oltár

Közel lakom a templomhoz, vasárnaponként megállok a bejárata előtt. Nyitva az ajtó. Itt megszakítom az utamat. Múlt héten bementem, a szenteltvíztartónál megálltam, keresztet vetettem, a hideg víz égette a kezem. Szentségtörés, ez a szó jutott eszembe. (…)

Krulik Zoltán két írása

Itt írták a Nyugatot. Tudja mi az? A karzaton ültek az uzsorás közelében, ha kellett a kurázsihoz egy kis apanázs. Ady harsogott. Már kapatos volt, vagy részeg, s tántorgott kifelé, itt ezen az ajtón, persze nem ezen a borzalmon, a régi pompájában ragyogott még a portál, és New York Kávéháznak hívták, nem Hungáriának. (…)

Kántor Zsolt: A stílus szektorláncai – Kassák Lajos emlékére

A rózsaszín ruhás nő, félmeztelen, hárfázik. Közben esni kezd a hó és csörög egy Nokia telefon, aminek villog a tejfoga. A két hölgy szteppel, a négy férfi körbetáncolja őket. A háttérben a második világháború megy: film a filmben. (…)

Kerényi Tamás két írása

Az elején még számon tartja az ember, hány új megy el. Emögött valószínűleg a saját elhatározás erősítése áll, az önigazolás, bezzeg én itt vagyok, míg a másik nem bírta. A terápiások, ahogy családfát szokás levezetni, sorolják a valós és beceneveket, az itt eltöltött idő külön megjelölésével. Látod, nekem több van, mint neked, az semmi, kontráz rá a harmadik. A régebben rehabon lévő, az úgynevezett „öreg terápiás” csak legyint. (…)

Szénási Miklós: Kulturált fogyasztás

A borfogyasztásnak van egy klasszikus, szép menetrendje, mondta Toti, akivel erkélyszomszédok már vagy tizenhat éve. Szárazon érkezünk és a szárazakkal kezdjük. Pálinkát is lehetne tolni indítónak, mondta erre Droid, de Toti leintette: azt csak a sarlatánok csinálják. (…)

Heller Zsolt: Casting

Pár napja felcsillant a szeme, amikor meglátta a színház hirdetését: „amatőr színészeket keresünk”. Nem volt állása, hónapok óta hiába próbálkozott. Már úgy érezte, nem kell senkinek. Nem volt jövője, jelene sem. Csak múltja. Úgy döntött, megpróbálja. (…)

Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér kelléktára – három történet a könyvből

Fehér zománcozott, sötétkék peremű nyeles tésztaszűrőm alig pattogzott csak le az eltelt ötven év alatt. Bonyhádon készült, 16 centiméter átmérőjű, fogy. ára 17,50 Ft. (…)

Mikó F. László: Levantado…

Talán egy kevésbé szeles napon. Ez az első mondat, amivel kezdeném. Talán akkor, ott a vízparton, séta közben, a kezed fogva, talán éppen ott tudnám elmondani, ami már hosszú ideje gyűlik itt belül. A szívben, a lélekben vagy az agyban, nem is tudom a pontos helyét, és az idejét se, de mégiscsak itt van, bennem motoszkál a gondolat, az érzés. (…)

Onagy Zoltán: Gazdag téli zsákmány

Ma negyed öttől nyolcig fordul győzelemre a nap. Korán, de mihez képest. Korán, de nem időben. Tegnap kellett volna. Ha tegnap délelőtt eldől, ma már nyugalom ébredéskor. Mindegy. Ami a csatában elvész, rendszerint visszanő. Ha tud. Ha van oka. (…)

Bene Zoltán: Balatoni nyár

Először azt gondolta, az atlantiszi emberbe botlott bele, vagy – ha már egyszer ez a Balaton – Hany Istókba. Amikor azonban a hasán hánykolódó test egy hirtelen érkező hullám lökésétől a hátára fordult, ijedten vette tudomásul, hogy egy vízi hullával találkozott. (…)

« Older posts

© 2022 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑