Category Próza

Bene Zoltán: Balatoni nyár

Először azt gondolta, az atlantiszi emberbe botlott bele, vagy – ha már egyszer ez a Balaton – Hany Istókba. Amikor azonban a hasán hánykolódó test egy hirtelen érkező hullám lökésétől a hátára fordult, ijedten vette tudomásul, hogy egy vízi hullával találkozott. (…)

Kilián László: Konkolyom és ködeim

Vénusz a Balatonban születik. A vízben. A parton meg Ámor. A Balaton bajadérja persze sellő. Apróbb, mint a pelyvapor. Csak siserés udvarnépe révén látszik, hogy bejárja a víztükör széles-fényes mezőségeit. (…)

Kerényi Tamás: Walesi Betlehem

A kert végében ások, a ház falán lógó csupasz villanykörte halvány fényénél. Csendes az angol kisváros, csak azt a tengerzúgásra emlékeztető zajt lehet hallani alig hallhatóan, ami a közeli autópálya felől vibrál folyamatosan. Olyan hangon roppan a föld, ahogy a ruha szakad, rögök gurulnak ki egymás után a fűre a sírból. (…)

Szénási Bence Györk: A legelső valódi [okosház]

Az [okosház] pontosan tudta, hogy a [lakó]-nak mire van szüksége, elvégre ezzel az irányelvvel került a piacra, közel egy évtizede. Eleinte még kísérletezett, itt-ott módosított apróságokat, bekalibrálta, hogy mi mennyire fontos, és a döntési folyamatba bevonta [lakó]-t is, akivel szúrópróba-szerűen minősítette a napja szakaszait. (…)

Szávai Géza: Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban (részlet)

Polcz Alaine életét raknám össze egy kis könyvbe, sok fotóval, és felmerül bennem a kérdés: aki nem ismeri/nem ismerte Alaine-t, mit sem tud róla, és kezébe veszi e könyvet, átlapozza, végignézi a portrékat, nos Alaine arcai, arckifejezései mondanak neki valamit? Érdekes lehet számára ez a gyereklány-kortól öregasszony-korig követhető arc-folyam a maga beszédes változásaival? (…)

Onagy Zoltán: Rufi bácsi

Rufi bá’ elméje éles és körültekintő. Teste minden fizikai kihívásra alkalmas. Lelkiereje hatalmas, tűrőképessége kimeríthetetlen. Esztergályos felkészültsége tökéletes, fejlődőképes. Ravasz és mélyen megfontolt. (…)

Krulik Zoltán: Elringathatsz egyszer, talán (részlet egy készülő regényből)

Első szerelmem a zuglói szomszédlány volt. Bár magamnak is be kell vallanom, a bogárszemű Tóth Kati iránti infantilis vonzódás az óvodában kezdődött, s tartott az iskolában is. Az ablakuk alá jártam kísérettel, s ha nem is szerenádot, füttykoncertet adtunk, míg az ablakon ki nem dugta a fejét. Szerenád egy épülő városban, hangszerek nélkül ötévesen. (…)

Gulisio Tímea: Staféta

Azt esemesezi, késni fog, még készülődik. Ez jel a sorstól, hogy inkább ne. De nem lenne tisztességes lemondani. És veled tisztességes? – férkőzik a fejembe. Ha tudnád, garantáltan nem jönnél vissza. De hisz csak iszogatunk, dumálunk majd. Mintha ettől kisebb lenne a bűn. (…)

Noth Zsuzsánna: Benedek

Viszolygása a gerincműtéttől egyelőre visszatartotta Benedeket attól, hogy panaszával a háziorvoshoz forduljon. Nem kell a dolgokat siettetni, kérés nélkül is csőstül jön a baj. Semmi eget rengető nem történt, egyszerűen csak ment a háromhavi vérnyomáscsökkentőt és a meszet felíratni, amikor is az orvosban mocorogni kezdett a lelkiismeret, beutalót adott a neurológiára, ahol aztán a feledékenységét kezdte firtatni a főorvos, és máris a kezében lapult a labor- és a koponya-MR-beutaló. (…)

Mikó F. László: „Mon légionnaire…”

Sötét téli este volt, a külső ajtó is bezárva a hideg miatt, és most ezen a külső ajtón kopogtak, határozottan, hangosan. Kinyitottam előbb a belső üvegajtót, majd a külső telifát, résnyire előbb, aztán egészen. Három lépcső vezetett az ajtóhoz a kertből, és a legalsón ott állt Hem. (…)

Kontra Ferenc: Karaktergyilkosság

Nem tudok leszokni róla, hogy kívülről megtanuljak szövegeket, ahogyan a színészekkel együtt mondtam, akár a próbák alatt a nézőtéren, akár a színfalak mögött előadás közben. Aztán olyan idézeteket is megtanultam, amelyek sosem hangzottak el a színpadon. Amíg élt a barátnőm, neki mondtam, csak úgy, kávézgatás közben. Ő pedig verseket tudott. (…)

Gulisio Tímea: As usual

Az altató kiüti. Álmában hatéves. Bálra készülődnek. Mezítláb van, szájában csíkos lollypop. Anyja színes tollakból varr fejdíszt. Nem érti, mit akar ezzel, miért kell felvennie. Miért nem jó ma a rózsaszín szoknya? Mert ma mindenki beöltözik, feleli az anyja. Te minek öltözöl?, kérdezi a kislány. Aminek Te, csak én nagy indiánnak. Kifordul szájából a nyalóka, mint a spenót, amit akárhányszor hány is a blúzára, mindig belétömik… (…)

Abafáy-Deák Csillag: Kerék-pár

Barátnőim azt mondják, személyi edzőt keressek. Eddig herceget se kerestem, nem is vártam rá. Nem vagyok olyan várós fajta. Se várandós, az már megvolt, nem is egyszer, most már a gyerekeim várják a herceget, vagy ők sem. Ami jön, az a jó, az a tuti, mondják, nem kell parázni. A dédi szokta volt mondani: Ha szeretnek, az jó, ha szeretsz, még jobb, ha szeretsz és szeretnek, az minden. Ezt a mindent keresem, mióta a férjem meghalt. Motorozott, és nekiszaladt egy villanypóznának. (…)

Kerényi Tamás: Pingvines távcső

Magyarországon sose látott ilyen szép felhőket. Mintha festve lenne, kék több árnyalatban, fehér, szürke, sormintában ismétlődik. A biciklizés is könnyebb volt így, csak nézni felfelé, az utat betéve tudta, minden nap ugyanarra. (…)

Petőcz András: Idegenek-trilógia (részlet)

Soha nem szabad még magamnak sem megbocsátanom! Nemhogy a terroristáknak. Amikor Amélie elindult a fegyveres terrorista utasítására! Tudta jól, hogy az utolsó útjára megy. Helyettem indult el. Nekem kellett volna akkor meghalnom. Nekem, és nem neki. (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑