A reggeli pályaudvar kék. Még sohasem sikerült vonaton aludnom, most először pár órát. Kábultan pislogok a szokatlan, északi fénybe. Április van, de nekem hideg. A nyakamig húzom a dzsekim cipzárját. Semmi sem úgy működik, ahogy várnám, de kezdettől bízom a lengyelekben. Ha én idegen is vagyok mindenhol, a lengyelek annak, aki magyarul beszél, nem idegenek. (…)
Mikor álmodban átöleltelek, a vállad megrándult kicsit, éppen hogy, valahogy. A hajadhoz érve ujjamon kis villám cikkant, mint csillagszóró szikrája karácsonyeste, fellobbant, és visszahullt a tenyerembe. Nem mozdult a szobában semmi, a képek csöndben lapultak a falakhoz, miközben Pókasszony, az ágy fölött, a sarokból figyelt. Jaj, csak fel ne ébredj, csak aludj még, Kedvesem. (…)
Ma, a huszadik Spanyolnátha-születésnap reggelén, ahogy Berekfürdőn szoktam, megveszem az itteni megyei napilapot (bocsánat, hogy a ma jubiláló onlájn folyóirat alapítójaként múlhatatlanul ragaszkodom a nyomtatott sajtóhoz…), s kedvenc sorozatom, a „Fotóalbum irodalmi köntösben” új darabjában a tószegi templomokat bemutató képírás áll egy teljes oldalon. (…)
A szupermen nézésű is észreveszi, hogy Ági pont őt akarja, hogy létrejött az, ami csak ezzel a nővel jöhet létre. Aztán odalép, táncolnak, és amikor a testek távolsága már nem szűkíthető, akkor Ági felmegy hozzá. A lakására. (…)
Nem tudja, hogyan került a pincébe. Keresi a régi földgömböt, amit jó bizonyítványáért kapott. Nem szerette. Félelem fogta el, amikor apja megpörgette, látod, így forog a Föld is. Befogta a fülét és behunyta a szemét. Ne forogjon! (…)
Szabadkán esett meg e különös történet, de nem a Bárányban, amely elit hotelnek számított történetünk idején. Oda szállni egyiküknek pénze nem volt, hiszen a koldulók osztályába tartozott, a másiknak ugyan arany is csörgött a zsebében, de ő meg fukar volt bizonyos helyzetekben… (…)
Álmomban szemerkél, a HÉV-re várok. Egy make-upos nő a megállóban, arca fényesen világít. Szótárban keresem a nevedet. Nem jut az eszembe. Hívtalak telefonon, de nem vetted fel. Téves kapcsolás. Számot cseréltél? Rég nem láttalak. Szakítottunk. (…)
A kéz nélkül született fiú láthatatlan szárnyakat kapott Teremtőjétől. A zene birodalmát meghódító muzsikus, zeneszerző és karmester vált belőle, aki, kihasználva világhírét, vakvezető kutyát szerzett a szomszédságában élő világtalan kislány számára. (…)
Appel Henrik árva munkásfiú a város legvadabb vidékéről olthatatlan szomjjal vágyakozik a művészet birodalmába. Nyughatatlan kamasz lelke a Somér cionista mozgalomban való megmerítkezés után a vándorszínészek közé sodorja. (…)
Kilépek a Royalból, még hallom Mityás hegedűszólóját, a füstös étteremben a Pacsirtát varázsolja vonójával, és szembe jön velem a véletlen, az öreg Sihelnik szürkelovas fiákere. (…)
Batman a templomtorony körül köröz vagy tíz percet, aztán száll csak le az ereszemre, és most itt lóg a lépcső fölött, fejjel lefelé. Superman az előbb szólt be a kerítésen át, hogy illene füvet nyíratnom, és hogy levágja ő szívesen, ha van fűnyíróm. Elküldtem a francba. (…)
Fekete volt az ég, a tó tükre meg tályogos. Fáradt fecskeszárnyak verdesték a vizet. A Krász Tibi hívta ide az alvég fölött kavargó fellegeket. Beszélte a nyelvüket. Azok meg ugrottak ilyenkor, mint akit esernyős kísértet ijeszt. (…)
A létezés előtti ugyanúgy üres, mint a létezés utáni. Abból lesz. Ezzel az igazi ürességgel lenne érdemes azonosulni! Az értelem hatalmának korlátaival megbarátkozni. (…)
Férje autóbalesetben halt meg. Későn előzött. A kamion nem tudott kitérni. Zsófi az anyósülésen ült, a csattanást is hallotta, a többire nem emlékszik. Kivéve a mentőorvosra, Rédeyre. Neki köszönheti, hogy életben maradt. (…)
Gólya Elemér már gyerekkorában érzékeny volt a zajokra. Nem lehetett porszívózni a közelében, visítva rohant ki a szobából. Amikor úttörőként sípot adtak a kezébe, ő nem volt hajlandó használni, behívták az apját, hogy a gyerek szabotálja a hazafias nevelést. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
