1968. december 15-én a délvidéki magyarság egyetlen napilapja a Magyar Szó felhívást jelentetett meg Amatőr rajzolók figyelem címmel, melynek nyomán 1969. január 5-én Képzőművészeti Levelező Iskola címmel, Ács József vezetésével új rovat indult, mely rövidesen roppant népszerűvé vált a magyarajkú fiataljaink körében. (…)
Vajdaság Kortárs Művészeti Galériáját 1966-ban alapították, státuszát 1996-ban múzeumi szintre emelték. Az intézmény megalakulása óta gyűjti a tartomány legkiemelkedőbb képzőművészeinek alkotásait. Kollekciójának időbeli fesztávja az 1950 és 2012 közötti időszakot öleli fel. (…)
Tavaly ünnepelte hatvanadik évfordulóját a Magyarkanizsai Írótábor. A rendezvényt sokan a Kárpát-medence legnagyobb hagyományokkal rendelkező irodalmi összejöveteleként emlegetik, és joggal. (…)
Lovas Ildikót a magyarországi recepcióban elsősorban nőíróként tartják számon, valójában hagyománytalanul. Abban az értelemben, hogy műveit, e szempontból is, szinte kizárólag a korábbi Lovas-regényekhez szokás hasonlítani. (…)
I. Könyv-tár vs. szellemi műhely Hogyan kell az Új Symposionra gondolni? Dánél Mónika gondolatát idézem föl itt. A folyóiratra tekinthetünk könyv-tárként, vagy foglalkoztathatnak minket a benne szereplő szerzők, a hozzá kapcsolódó közösség, szellemi, irodalmi műhely, mozgalom. „Módszertani szempontból ezt egy… Continue Reading →
drMáriás felépített, kiművelt egy világot. Vagy, ha úgy akarjuk: nem szépítette meg a létező világot, nem púderozott, és nem zománcozott vagy nikkelezett. Költészeti fogalmakkal élve: nem kiesztergályozott szonetteket írt, hanem zabolátlan, szalonképtelen szabadverseket, kánonokat áthágó kakafonikus balladákat, példázatokat. (…)
A kisebbségiség metaforikus fölfogásával összeegyeztetve, a kezdetektől minden számunk tematikus. Ez a mi szexepilünk: olyan, mint mikor valaki fiatalon megkopaszodik – sem az előnyöket, sem a hátrányokat nem nélkülözi. (…)
Karcsi a Lehel piacon él, a vécében alszik, kidobott zöldségeket eszik, s a közeli borozóban, a poharakban felejtett italokat issza. Egyik reggel megdöbbenve látta egy pult alól az előtte elhaladó csillogó fehér gyógybetétes szandált, gyorsan felállt, s követni kezdte az előtte elvonuló gyönyörű kövér lányt, aki bement egy ajtón, amelyen ez állt: Okmányiroda. (…)
Zsáki festményeit javarészt az elátkozott vajdasági táj fátumának tragikuma vonja be. Piktúrája a tájat súlyos anyagiságában, illetve éteri tulajdonságaiban megragadó festők poétikáinak köztes területén helyezkedik el, vagyis a materiális és a szellemi tulajdonságok jelenlétére egyaránt érzékenyen reagál. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑